BUDAPEST » Ez aztán a nagy szám, avagy öröm az ürömben: az NB III, Közép-csoportjában a bennmaradás kivívását elszalasztó Rákosmente egyik legjobb labdarúgója, Vattai Balázs az elmúlt hétvégén kétszázadik tétmérkőzését játszotta a fővárosiak színeiben.
A legjobb lett volna a Fradiban jubilálni. A Groupama Aréna teltházas közönsége, a zöld-fehér szín imádata, az FTC-hez tartozás valamiért mindig is vonzotta Vattai Balázst, merthogy a harminckettedik életévében járó, hátvédként és középpályásként is hasznos futballra képes sportember karrierje a IX. kerületből indult, ott lett ismert labdarúgó. A sors azonban másként akarta. A nyáron lesz hetedik éve, hogy a Joe becenévre hallgató játékos először edzésre jelentkezett a Sport térieknél, és bár eleinte Balaskó Csaba viselte a karszalagot, a hátvéd visszavonulása után nem keltett különösebb meglepetést, hogy a rutinnak híján nem lévő futballista legyen a gárda kapitánya. Vattai Balázs az elmúlt hétvégén, az NB III, Közép-csoport 37. fordulójának keretén belül éppen korábbi egylete, a Ceglédi Vasutas elleni hazai, 1–1-re végződő találkozón jubilált, hiszen eddig összesen 192 bajnokin és 8 Magyar Kupa-találkozón futballozott az RKSK mezében. Fájdalom, a kétszázadik, a pontvadászat során lejátszott Rákosmente-meccs is összejöhet neki, ám erre leghamarabb a Budapest-bajnokság I. osztályában lesz lehetősége, mert ha valami földöntúli csoda nem történik, a XVII. kerületi legénység a 2022/20223-as szezonban csak egy osztállyal lejjebb, a „blasz-egyben” áll rajthoz.
A főváros vonzásában 30, 33, 28, 30, 19, 17, 35. Lehetnének ezek a skandináv lottó szerdán kisorsolt számai is, csakhogy a fenti sor Vattai Balázs eddig lejátszott bajnokijait jelzi a 2015/2016-os évadtól kezdve napjainkig. Jóllehet, a labdarúgó megfordult Kozármislenyben és Cegléden is – a sors furcsa fintoraként ezen riválisokkal összecsaphatott a jelenlegi szezonban, lévén mindkét gárda az NB III, Közép-csoportjának tagja –, mégsem mondhatni vándormadár-típusnak, ugyanis az RKSK-hoz legalább annyira hűséges, mint annak idején a Ferencvároshoz. És ez a tény legalább annyit jelent, mint egy hibátlan, labdát eltaláló becsúszó szerelés a tizenhatoson belül: tapsot érdemel.
