ÖRKÉNY » Egy húron pendülnek: amíg az 1974. április 30-án elhunyt névrokona hangját hallva bomlottak a nők a színpad mellett, addig a július 13-án a negyvenegyedik születésnapját ünneplő (szintén zenész) után rendre megfordulnak a férfiak – legalábbis a futballpályán, két-három remek cselt követően. Meglehet, Szécsi Pálban és Attilában ennél több közös nincs, igaz, az ifjabb Szécsi pálfordulása az idei nyárhoz köthető.

Örkényben mostanság felcsendülhetett volna különösen a szurkolók és szimpatizánsok részéről a Könnyezem vagy a Talán sok év után című korabeli sláger, ám a Csak egy tánc volt semmiképp, lévén a hegedűvel is remekül bánó Szécsi Attila ottléte nem csupán egy keringőre szólt, elvégre nem is egy időszakban volt a klub labdarúgója. 

Egy korszak lezárult és kezdődik egy új fejezet. És hogy meddig tart? Majd kiderül.

A fentieket a Szigetszentmiklóson, Újlengyelben, Halásztelken, Taksonyban és Tökölön is futballozó Szécsi Attila említette néhány nappal ezelőtt, hozzátéve és megerősítve, hogy távozik Örkényből, a futballt pedig a „blasz-kettes” Nagytétényben folytatja, míg az öregfiúk között marad a Halásztelek igazoltja. Az elnyűhetetlen csatár mindazonáltal a hozzánk eljuttatott nyílt levelével üzent is az örkényieknek, a drukkereket is beleértve, akik az előttünk álló szezonban is kénytelenek lesznek beérni a megyei másodosztályú meccsre járással. 

Sziasztok! Szeretnék Tőletek méltóképpen elbúcsúzni, immáron végleg! Ami tény: összesen kilenc évet fociztam Örkényen, ahol 189 meccsen 94 gólt szereztem végigjátszva az NB III-as, megye-egyes és megye-kettes szezonokat. Nagyon sok generációval játszottam együtt, közületek sokan még kicsi gyerekek voltatok, amikor már itt futballoztam, volt, akinek még edzője is voltam, ugye Antika? :D Voltak kurva jó edzőim és sajnos felejthető, rossz mesterek is! Gyakorlatilag a pályafutásom egyik legszebb szakaszát az Örkénynek köszönhetem, így elmondhatom, hogy minden pillanata örök emlék marad, mint ahogy az is, hogy együtt játszhattam Veletek és ugyan nem sikerült megkoronázni ezt a sok-sok emléket egy aranyéremmel, de én az ezüstre is rendkívül büszkén tekintek vissza és vittem haza a fiamnak. Köszönöm Nektek ezeket a csodálatos éveket, sajnálom, ha valakit megbántottam a néha túlzott mentalitásommal, és kívánom Nektek, hogy megnyerjétek a bajnokságot, legyetek összetartóak, barátok, küzdjetek egymásért, segítsétek egymást és a legfontosabb, hogy szeressétek a focit úgy, ahogy én szerettem itt és szeretni fogom, amíg erőm engedi. Vigyázzatok magatokra és remélem, egyszer még találkozom Veletek! És végezetül köszönöm az örkényi szurkolók bíztatását, hogy elfogadtak, hittek bennem! Ezzel végleg búcsúzom Örkénytől és Tőletek! További sportsikereket kívánok ezzel a kis képpel. (Atis)

Mit is tehetnénk ehhez hozzá? Méltó búcsú egy ezüstérmes bajnoktól.

Az alábbi fotógalériában – amely az első képre kattintva nyílik meg – felelevenítjük Szécsi Attila eddigi pályafutását.