Május 17-én ünnepli nyolcvanadik születésnapját Haumann Péter, a Nemzet Színésze. Az alábbiakban a Kossuth-díjas művészt köszönti a Ponyvalegény.

Csak tudnám, hogy csinálja. A szerep jelentéktelen, már-már elbagatellizálható, mégsem megkerülhetetlen. Az Apatigrisről beszélek, Művész Úr, arról a sorozatról, amelyben Ön játssza a professzort, aki a medence partján mindig valami atyai jó tanáccsal szolgál annak az áldott jó embernek, az olykor kétbalkezesnek tűnő, a legtöbb szituációt mégis remekül megoldó Labanc Péternek. Megpróbált észrevétlen maradni, de nem sikerült. Érthető mindez, hiszen a lényéből fakad. Lubickol a szerepében, és bizony nehéz volna olyan játékfilmet vagy színházi előadást említeni, amelyben ne alkotott volna maradandót. Az Indul a bakterház úgy zseniális, ahogy van, de aki látta, aligha feledi a Kalandorokban a Rudolf Péterrel való kettősét. Tudja, bevallom, a francia nevettető, Louis De Funes addig elképzelhetetlennek tűnt Balázs Péter nélkül, amíg nem láttam a Fantomas mindhárom részét, amelyben Ön kölcsönözte a hangját a legendás Juve felügyelőnek, nem is szólva gyerekkorunk kedvencéről, a Hupikék törpikék Hókuszpókjáról. Amit viszont Ön csinál, az messze nem hókuszpókusz, hanem maga a művészet. A Teremtő jó erőben és egészségben tartsa közöttünk sokáig!