Március 21-én, vasárnap este már a negyedik epizódot sugározta a kereskedelmi televíziós csatorna az Apatigris című magyar filmsorozat második évadjából. Ponyvalegény-kritika.

„Az Apatigrisben is átlagember vagyok, aki a gyerekeket menedzseli. Ám míg a Válótársak esetében többkörös casting után kaptam meg a szerepet, addig az Apatigrist konkrétan rám írták. Ez nagyon hízelgő, megtisztelő.”

A 2020-ban Karinthy-gyűrűt kapó Scherer Péter, avagy a széria főszereplője, Labanc Péter nyilatkozta mindezt néhány héttel ezelőtt az egyik legismertebb műsorújság, a Tvr-hét hasábjain. A zömmel helyzetkomikumra épülő sorozatba alighanem belenéztek azok, akik a többek között Balsai Móni, Földes Eszter, Gubás Gabi, Lengyel Tamás és Stohl András főszereplésével forgatott, három évadot megélt Válótársakat végigvizslatták, márpedig akik így tettek, nem szórakoztak rosszul. Michl Juli, Rujder Vivien és Schmidt Sára már az első széria során hitelesen hozták a lánytestvérek szerepét, az írók pedig figyeltek arra is, hogy a szereplők személyiségvonásai egyértelműen felszínre tőrjenek. 

Nincs ez másként a második etapban sem, amely úgy kezdődött, hogy az Apatigris férfi főhőse nagypapatigrissé vált, hiszen a Schmidt Sára által megformált Laura és a Medveczky Balázs alakította Gábor immár nem csupán kapcsolatukért vállalhatnak felelősséget, hanem a gyermekükért is. Für Anikó továbbra is rutinosan hozza a ridegnek, távolságtartónak tűnő anyát, Katalint, azaz Péter volt feleségét, és míg az előző évadban a vérével és az alkohollal sem bíró Kurucz Dorka (Gryllus Dorka remek alakításában) körül forogtak Labanc úszómester gondolatai – a Kurucz-Labanc poént naná, hogy nem hagyták ki a készítők –, ezúttal a szendének tűnő – de csak tűnő – Glória bonyolítja a szálakat az Aranyéletben nagyot domborító Ónodi Eszternek köszönhetően. 

Bár a történetszálak jól ki vannak bogozva, némiképp több poént még elviselnének a képernyők előtt gubbasztók, ám a készítők védelmében megjegyzendő, csak a rekeszizom ellenálló-képességét egyszerű fenntartani, hétről hétre – vagy a hasonszőrű Mintaapák esetében napról napra – újabb és újabb poénokat kitalálni, majd filmre vinni nehezebb, mint romantikus (Korhatáros szerelem) vagy krimisorozatot (Alvilág) forgatni. A karakterek ezzel együtt szerethetők, így az újabb évad is, Scherer Péter pedig egyenesen lubickol a szerepben – a sorozatbeli úszómestertől ez persze már-már alapkövetelmény.