PONYVALEGÉNY

Wichmann kocsmájában sápadt lámpa ég

A néhai kenukirály méltán közkedvelt, ám már pizzériaként működő Kazinczy utcai vendéglátóegysége megmenekült, aminek nemcsak a helyiek, hanem a turisták is örülnek (FOTÓGALÉRIA)

2021. április 14. - Horváth M. Attila

wichmann_kocsma_kopf.jpgManapság pizzéria működik a Wichmann-kocsma helyén. Normális esetben persze, csakhogy a pandémia és annak hétköznapi életünkre kiható szövődményei miatt a mostani messze nem az. Az erzsébetvárosi Kazinczy utca 55. kapcsán itt és most helytörténeti nekrológ is állhatna, ám hogy mégsem így van, az csupán a már-már utolsó utáni pillanatban indított műemléki védettségi eljárásnak köszönhető.

A kenukirály gitárral a kezében egyszer csak dalra fakadt. Valamelyik Bródy János-szerzeményt énekelte átszellemülten, emelkedett hangon, no és olyan átéléssel, amire a fényáradatban fellépő kereskedelmi tévés produkciók szereptévesztős szereplői fényévekre vannak. Ha eljött az este, Wichmann Tamás gyakran kezébe vette a hangszert és pengette a talpalávalót, olykor csak önmaga, de leginkább a maroknyi számú közönsége szórakoztatására. 

Ma már sem a háromszoros Európa-bajnok, sem a népszerű kocsmája nem létezik, ám a VII. kerületiek nem felejtik az olimpiai ezüst- és bronzérmes sportembert és az általa üzemeltetett vendéglátóegységet. Az elmúlt hónapokban gyakran közbeszéd tárgyát képezte a kultikus hely sorsa, és bár sokáig jó esély kínálkozott arra, hogy lebontsák, majd alagút és kisvasút nélküli, talán a Deák Ferenc térről is látható szállodát építsenek. 

Húsvét után közvetlenül a környéken minden kihalt és csendes, az emberek többsége alighanem tojáskómában volt, a bulinegyed kellős közepén elszendergők aligha valamelyik bár felhörpintett italkészletétől dőltek ki, bár valaminek segítenie kellett, és azt bizony nem az árkon-bokron túl ügető nyuszi tojta. 

A Kazinczy utca népszerű a turisták, de a helyiek körében is, amire ékes bizonyíték az a két fotós, akik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején is álló épületre fókuszálva lelkesen kattintgattak a visszafogottan tavaszias délutánon. Pedig ha Wichmann Tamás élne, kinyitotta volna az ajtót és beljebb invitálja az érdeklődőket, hellyel és itallal kínálva a megfáradt kezű hobbiművészeket, hogy aztán a pult alól előkapott gitárral a kezében egy kellőképp ihletett malátaillatú percben így énekeljen: „Wichmann kocsmájában sápadt lámpa ég”... 

A bejegyzés trackback címe:

https://ponyvalegeny.blog.hu/api/trackback/id/tr5716501582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása