BUDAPEST | Leg...leg...leg..., ám kivételesen Rózsa György nélkül: október 27-én, vasárnap ünnepli ötvenedik születésnapját a honi sportújságírás egyik legjobb, a szó átvitt és legnemesebb értelmében vett egyik legkarakteresebb zsurnalisztája, Dárdai Pál és Nikolics Nemanja „állandó magyar hangja”, a Liverpool FC-ről, Détári Lajosról, no meg Dárdai Pálról is letehetetlen könyvet író, Feleki László-díjas Pietsch Tibor, a Nemzeti Sport korábbi, a sportal.hu jelenlegi kiválósága. Az FC Hungarian Talents színeiben manapság is aktív sportembert csapata egy nappal ezelőtt a Budapest-bajnokság IV. osztály 2. csoport 9. fordulójában az Erős Vár FC elleni, Gréczy Márton duplájával és Adámy Péter góljával 3–0-ra megnyert idegenbeli diadallal köszöntötte, és mivel a mostani hétvégén az ünnepelt számára különösen szép ajándék a három pont, máris megpróbálkozunk azzal kedveskedni mi is...
Egy, kettő, három, Tibi! Pardon: egy, kettő, három, négy, öt az az iksz, Tibi, de jól van ez így. (Vagy nincs? No mindegy, fogadd el és lépj tovább – irány az ötvenegy!) Hovatovább egy bajnoki tabellán nem feltétlenül ideális, de valami azt súgja, hogy mindketten el tudnánk képzelni olyan fővárosi csapatot, amelynek jól jönne öt pont plusz. Én a finn Vaasa PS-re, Te pedig nyilván a blasz-négyes FC Hungarian Talentsre gondolhatsz, miközben sóhajthatunk, hogy bezzeg az elődök. A Károli Bölcsész játékos-edzőjeként például már két évtizede (!) is bizonyítottad, hogy nemcsak írni, hanem nyilatkozni is tudsz. Parádés szösszenetek láttak napvilágot a(z akkor még létező) Budapesti Futball 7 hasábjain – megtiszteltetés, hogy ezen sorok írója jegyezhette le a mondatokat –, az alábbiakban álljon itt öt, ha már az iksz is annyi.
1 Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a helyzetek alapján megérdemelten nyertünk a roppant szimpatikus Vasútépítő ellen. Mivel ez volt az első meccsünk, bízunk benne, hogy ez még csak a kezdet...
2 A meglepően jó bajnoki rajtunkkal nemcsak az ellenfeleinket, hanem magunkat is megtévesztettük. A roppant szimpatikus Szent Pál Akadémia ellen két dolog hiányzott a pontszerzéshez: a szerencse és a nagyobb játéktudás.
3 Ha valaki filmet akar forgatni Hogyan veszítsünk el megnyert mérkőzéseket? címmel, az jöjjön ki a meccseinkre és válogasson közülük.
4 Húsz percig jól futballoztunk, és ha a kínálkozó négy ziccerünknek csak a felét kihasználjuk, meglehet, most mi örülnénk a három pontnak. A második félidőben viszont az volt az érzésem, hogy a pálya szélén ásott árkokat a csapatunk számára tartják fenn...
5 Úgy tűnik, egy kis Liverpool veszett el bennünk: null–kettő és kettő–három után is talpra álltunk, sőt, erre három–négynél is megvolt az esélyünk, csakhogy kihagytunk egy büntetőt. De annyi baj legyen, a lényeg, hogy évről évre valamelyest előrelépünk. Ha így folytatjuk, kétezer-ötvenötben feljutunk a blasz-egybe...
Kétezer-ötvenöt? Bocs, Tibi, de ugorjunk vissza éppen ötven esztendőt, ám csak azért, mert a fővárosi labdarúgás akkori periodikájának 2005. június 17-én megjelenő lapszámában az látott napvilágot, hogy még 11-én, szombat hajnalban 3400 grammal és 55 centiméterrel megszületett Pietsch Botond. A manapság már egy híján húsz, a labdával a jó viszony ellenére vagy tán épp azért kesztyűs kézzel bánó fiatalember pedig nem csupán a fiad, de a csapattársad is a Talentsnél. Futball, család: lehet ebből futballcsalád? Bólints Tibi!
