VÁL | A Fejér megyei község leghíresebb szülötte, az olimpiai bajnok futballzseni, a mindössze 12-szeres (!) válogatott Varga Zoltán 2025. január 1-jén lenne nyolcvanéves. 

Lassan oldódott a hangulat. Nem ismertük egymást, amikor először hívtam – rögtön egy interjú miatt. Azonnal kötélnek állt, s ahogy felvette a fonalat, belemélyedtünk az aktuális témába, egyre jobban belelelkesedett – már amennyire Varga Zoltán szavakban s mondatokban lelkesedni tudott. A helyzet úgy hozta, hogy hetente egyszer legalább beszéltünk, hiszen jöttek a meccsek, a fontosabbnál fontosabb bajnokik, amelyeket megpróbált a csapattal együtt lehozni a lehető legprofibban. Nem volt könnyű dolga, mert a profizmus mintha vele született adottság lett volna, s ezt elvárta a targoncázásból, pizzafutárkodásból, irodai munkából edzésre beeső játékosoktól ugyanúgy, ahogy önmagától. Ekkor már túl voltunk az 1997-es esztendőn, a nagy visszatérésen, amikor az FTC kispadjáról felállították, majd Kispesten dolgozott, aztán jött a Dunaferr, a Diósgyőr és a Győri ETO. Nem túlzás, minden klubcsapatánál töltött időszakáról könyvet lehetett volna írni, hiszen Varga Zoli önmagában is jelenség volt – mindenféle sztárallűr vagy sztárkultusz nélkül. A legtöbben azt mondják róla, nehéz ember volt, aki képes volt mindenkivel konfrontálódni, összezördülni a vélt vagy valós igazáért. Varga Zoltán megelőzte a korát, mert az általa képviselt profizmus talán manapság érne igazán sokat. Varga Zoltán sajnos 2010-ben is sietett – április 9-én Zuglóban, egy old boys-bajnokin, játék közben lett rosszul, s már nem tudtak rajta segíteni. A futball volt az élete értelme és az értelmetlen halála.