SZOMBATHELY | Ha így folytatja, előbb vagy utóbb felnőtt válogatott labdarúgó lesz belőle. Meglehet, Schvirján Dóra ehhez az első lépést a nyáron tette meg, amikor Budapestről, illetőleg Üllőről a vasi megyeszékhelyre igazolt, ahol rögvest bizonyította, valóban lehet rá számítani. A Viktóriánál Bíró Barbara után újabb kapusegyéniség van születőben.
Kétszázhetven perce kapott gól nélkül. Azt is írhatnánk, megbabonázta az ellenfelek támadóit, csakhogy mindez nem volna teljességgel igaz, hiszen a hátul hibátlanul lehozott három összecsapás nem feltétlenül csak a cerberus érdeme, elvégre kellett hozzá a nyáron kellőképp begyakorolt csapatvédekezés is, ami már a szakvezető, a női válogatott korábbi szövetségi kapitánya, a nemzeti csapatban 55 alkalommal pályára lépő egykori középpályás, Hérincsné Markó Edina érdeme is.
Izgult? Csak azért, mert ha új együttesében az ember bajnoki debütálásként rögtön a régi ellen lép pályára, az nem mindig szokott jót jelenteni.
Mikor megtudtam, hogy a volt csapatom ellen kezdünk, kicsit azért izgultam, hiszen sok emlékem van onnan, de nagyon vártam és örültem, hogy jó eredményt tudtunk elérni – indította a Ponyvalegénynek adott interjúját Schvirján Dóra, a nyáron az Astra HFC-től egy szezon után távozó és Szombathelyre szerződő, 18 esztendős utánpótlás-válogatott cerberus, aki a Női NB I mezőnyében egyedüliként nem kapott még gólt a 2024/2025-ös bajnoki évadban.
Az Astra elleni 1–0-s diadal megalapozta a remek szombathelyi kezdést, ami viszont nem egyértelmű: sokat tépelődött a nyáron, mitévő legyen vagy mindenképp új kihívásra vágyott?
Szinte az utolsó pillanatig vártam, mindent át kellett gondolnom, nem volt egyszerű a döntés meghozatala, mert úgymond egy új életvitellel járt, de szeretem a kihívásokat, így belevágtam. Az Astrának sokat köszönhetek, ott lettem felnőtt futballista, és nagyon sok dolgot tanulhattam mind az edzésekből, mind a társaktól.
Nézze el nekem, hogy csak most gratulálok, pedig a Viktória az egyetlen, amelynek a hátsó alakzata egyszer sem kapitulált a jelenlegi bajnoki évadban. Ebben mekkora a szerepe önnek?
Úgy gondolom, jól megértjük egymást, mindenki küzd a másikért, minden labdáért csúszunk-mászunk. Valamennyi szerepem biztos van benne, ha már csak a kommunikációt, avagy a technikai részét nézzük is, de mindenki hozzájárult ehhez. Kompaktan, jól játszunk és a védelmünk nagyon összhangban van, aminek külön örülök.
A három, egyaránt nullára hozott bajnoki közül kapusszempontból melyik volt a legnehezebb?
Nehéz kiemelni egyet, mert mindegyik más miatt nem volt egyszerű, de talán a Soroksár ellenit mondanám, mert ezen a találkozón kellett a legtöbbet védenem, és ott volt a legnagyobb taktikai harc is.
Mit gondol, az újonc Pécsi MFC otthonában folytatható a kapott találat nélküli sorozat? Másként kérdezve: ha valaki felajánlaná, hogy bár nagyszerű napot fog ki a lécek között, de 2–2 lesz a végeredmény, kérné a papírt és a tollat, majd aláírná?
A Pécs egy nagyon lelkes csapat és jól is játszik, így biztosan nehéz meccs lesz, viszont minden mérkőzéshez úgy állunk hozzá, hogy nyerni szeretnénk, és ezért mindent meg is teszünk.
Túlzok, ha azt állítom, a beilleszkedésben rengeteget segített a jó eredménysor? Vagy mára már enélkül is teljességgel otthon érzi magát Szombathelyen?
Persze, nagyon örülök, hogy jól kezdtünk, úgy gondolom, sokat teszünk nap mint nap a jó szereplésért, viszont könnyű dolgom volt, mivel nagyon jó a csapategységünk. Az öltözőben jó a hangulat, mindenki segítőkész és a pályán mindig a maximumra törekszünk.
