ISASZEG | A bajnokság egyharmada után lehetett aggódni. Akkor mindössze 11 pont állt a helyi alakulat neve mögött és csupán öt egységgel előzte meg a legjobb kiesőt. Az időközben játékos-edzővé előlépő Kisréti Marcell azonban a tavasz során mindvégig hitt a közösség összetartó erejében, ami a szezon végére az eredményekben is megmutatkozott, így 47 ponttal a Pest megyei II. osztály Északi csoport 6. helyén zárt.
Ilyenkor szokták azt felelni a tapasztalt trénerek: kár, hogy vége a bajnokságnak. Ám mivel ön fiatal, ráadásul játékos-edző, maradna annyiban, hogy minden jó, ha a vége jó?
Érdekes, felemás szezon áll a hátunk mögött, amit szerencsére sikerült a végén jól zárnunk – indította a Ponyvalegénynek adott interjúját Kisréti Marcell, az Isaszegi SE 31 esztendős játékos-edzője. – Ám úgy érzem, hogy lemerültek az elemek, mindenkire ráfér egy kiadós pihenés, és ez alól én sem vagyok kivétel.
Három, egyhuzamban elszenvedett bajnoki vereség után öt, sorozatban elért diadal következett. Mi történt májusban, hogy az Isaszeg visszatalált a helyes útra? Vagy ennyit számított a Maglód elleni hazai győzelem?
Három részre bontanám a tavaszunkat: az első öt mérkőzésen nem találtunk legyőzőre, játékban is nagyon rendben voltunk. Az ezt követő öt meccsen jött négy vereség és egy győzelem, majd a záró ötöst ugye hiba nélkül abszolváltuk. Egyszerűen nem tartunk ott, hogy a folyamatos jó teljesítményt az elejétől a végéig fent tudjuk tartani. Nem lehet ráhúzni a “rossz szériánkat” kizárólag a sérülésekre, hiányzásokra, de akadt olyan mérkőzés is, ahol nyolc (!) távolmaradóval kellett számoljak. A Maglód ellen szinte mindenki rendelkezésre állt, éreztük, hogy meglepetést tudunk okozni, ami akarattal is párosult, ezáltal össze is jött a győzelem. Az ott begyűjtött pozitív energiák és önbizalmunk révén a lendületünk kitartott a végéig.
Tudom, hogy remek közösség az isaszegi, és a nagyszerű kohézió olykor pontokban, győzelmekben is megmutatkozik egy társulat életében. Jól gondolom, hogy a 47 egységgel elért hatodik hely maximumhoz közeli eredményesség a mostani gárdától?
Tudni érdemes rólunk, hogy a csapat kilencven százaléka helyi kötődésű, mi csak kettőt edzünk, és a költségvetést tekintve szerintem a tizedik-tizenkettedikek lehetünk a bajnokság csapatai közül. Ahogy említette, a mi erősségünk a közösségben rejlik, ahol a jó hangulat szinte mindig garantált. Talán kijelenthetem, hogy ezáltal inkább baráti kapcsolat van a játékosok között, nem “csak” csapattársi. Az egész szezont tekintve reális a hatodik helyünk, viszont véleményem szerint többre hivatott ez a társaság.
Utólag már nincs jelentősége: az ősszel bármikor is megfordult a fejében, hogy akár bajba is kerülhetnek, ha nem figyelnek?
Igen, a nagyon rosszul sikerült téli felkészülés végénél hallottuk, hogy mindenki erősít a mögöttünk lévő csapatoknál. Nem mondanám, hogy meglegyintett minket a kiesés szele, de az akkori állapotunk miatt mindenre kellett gondoljunk. Ekkor kaptam meg a padot, és szerencsére végül egy erős középcsapattá nőttük ki magunkat.
Egy kisebb megszakítást leszámítva gyakorlatilag egy esztendő híján másfél évtizede az Isaszeg kötelékéhez tartozik, így számomra evidens, hogy szívügye az egyesület, mégis, olykor valamelyik ujjába bele kell harapnia, hiszen nem gondolkodhat, illetve létezhet az öltözőben, valamint a pályán csak és kizárólag játékosként. Nehéz volt fejben átállnia, hogy nem csupán egy a sok közül, hanem egy a sok között?
Igen, nagyon szeretem ezt az egyesületet. Sokszor megkaptam, hogy a lokálpatriotizmusom talán a hátrányomra is vált sok esetben. A kispadra korábban többször ugrottam már be helyettesíteni, így nem volt ismeretlen ez a pozíció. Szeretném megjegyezni, hogy borzasztó szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan kiváló edzőkkel dolgozhattam együtt évekig, mint: Istók Ferenc, Szász Ferenc vagy Lovrencsics László. Ezáltal talán ragadt rám annyi, hogy bátran el is vállaltam az állandó szerepet. Közel három évet bajlódtam sérülésekkel, hatalmas boldogság számomra, hogy egyáltalán még tudok játszani. Így talán ideális lehet számomra ez a játékos-edzői szerep.
Lehet tudni bármit is a folytatásról?
Orlik Csaba elnök úrral elkezdtük már szervezni a felkészülési programunkat, egyelőre nem tudok senkiről, aki távozni szeretne. Amennyiben nem érkezik senki, akkor sem lennék kétségbe esve, sőt! Nagyszerű labdarúgók alkotják a keretet, a kettes csapatunkban és az utánpótlásban is hasonló a helyzet. Egy jól sikerült felkészülést követően szeretnénk mi még a hatodik helynél is előrébb végezni.
Remek nyitány Elsőre talán soknak tűnik a szezonban összeszedett 51 kapott gól a társulat kapcsán – miközben a 61 szerzett találat kevésnek, kiváltképp, ha hozzátesszük, az ezüstérmes Maglód nem kevesebb, mint 104-ig jutott –, leginkább akkor, amennyiben azt is megjegyezzük, az Isaszeg az első hét fordulóban öt olyan találkozón is túljutott, amikor a védelem megingathatatlanul állt a lábán és a kapus Simonfi Tamás egyszer sem kapitulált. Az első négy otthoni meccsen a Piliscsaba 4–0-s, a Mogyoród 2–0-s, a Kistarcsa 5–0-s vereségbe futott bele, a Valkó ellen 0–0-ra végzett az Isaszeg, míg a legutóbbi két összecsapás között összejött a Csömör pályáján elért 0–0. Hogy a jó eredmények felmutatása nem feltétlenül a kevés kapott gólt jelenti, arra jó példa az Isaszeg szereplése, amely az ősszel úgy szerzett 18 pontot, hogy hét meccsen is bevehetetlen volt a társulat hálója, míg a tavasszal elért 29 egység mellett csupán három olyan csata van, amelyet Kisréti Marcell tanítványai kapott találat nélkül fejeztek be. (H. M. A.)
