Tizenegyes, mégsem büntető: 2022. július 4–től megújult formában és felvetésekkel, összesen tizeneggyel jelentkezik az eddig csak labdarúgókat bemutató Kapuskérdések rovat, ugyanis immár nem csupán futballisták, hanem egyéb csapatsportágak – jégkorong, kézi– és vízilabda – ismert vagy kevésbé ismert cerberusait is felkérjük, hozzák közelebb szakmájukat olvasóinkhoz. Aki az alábbiakban megússza kapott gól nélkül, miközben az érdeklődésünket nem hárítja: Gál Noel, a Pest megyei III. osztály Keleti csoportjában 13 forduló után 5 ponttal a tabella 14. helyén álló Dány KSK kapusa.
| 1 | Amiért kapus lettem | Igazság szerint én már nagyon régóta védek, szerintem már legalább hét–nyolc éve. Kezdetben csatár voltam, de mivel kis községből származom, ezért akkoriban mindig is kérdés volt, hogy ki lesz a kapus. Először a kapuba nem magamtól lettem beállítva, hanem az edzőm kérésére, mivel az egyik legmagasabb játékos voltam a csapatban. Ám egy pár meccs után azt éreztem, hogy szerintem megtaláltam az ideális pozíciót magamnak. És ez így is lett, nagyon megszerettem a kapusposztot, pontosan két ok miatt. Azért, mert imádtam és imádok vetődni a labdáért, másrészt meg szerettem és szeretem azt, hogy a többi játékostársam bízik bennem.
| 2 | Amit nem kedvelek a saját posztomban | Említettem, hogy csatár voltam régen, nos én imádtam gólokat rúgni, csak hát, miután kapus lettem, nem igazán tudtam szerezni, és ez az, amit sosem kedveltem. Nyilván kapusként is értem el találatokat, de az egy évben egyszer van, hogy én gólt tudjak szerezni.
| 3 | Idézet, ami hozzám illik | Igazából sosem gondolkoztam még ezen a kérdésen, de ha lehetne egyet mondani, akkor azt mondanám, hogy „Sose add fel, még akkor sem, ha már reménytelen a helyzet”. Sok esetben volt az, hogy reménytelen volt a szituáció, már semmi esélyünk nem volt megnyerni a meccset, de még akkor sem adtam fel és minden tudásomat, illetve erőmet beletettem a mérkőzés hátralevő részébe annak érdekében, hogy ne kapjunk több gólt.
| 4 | Mérkőzés előtti rituálém | Általában meccskezdés előtt, amikor a kapuhoz érek, meg szoktam érinteni a felső kapufát és utána keresztet szoktam vetni. Bízok abban, hogy Isten és a kapufa segíteni fog a találkozó alatt.
| 5 | Aki ellen nem szeretek védeni | Az az igazság, itt a megyében általában mindig más csapatokat kapunk minden egyes évben. Szóval nincsen itt egy tényleges gárda, amely ellen nem szeretek védeni.
| 6 | Szezonbeli legjobb meccsem | Ebben a szezonban az U19-es kőbányai meccset emelném ki, amelyen 2–0–ra nyertünk, ugyanis életem legnagyobb gólját szereztem. Körübelűl 50-55 méterről rúghattam, ráadásul kapott találat nélkül lehoztuk az összecsapást, amiben nagyon sokat tudtam segíteni.
| 7 | Pályafutásom eddigi legjobb mérkőzése | Ez a kérdés eléggé elgondolkodtató, mert nagyon sok jó meccsem volt már egyénileg és csapatszinten is, de ezek közül kiemelnék egy 2017-est. Egy tornán vettünk részt, amelyen bejutottunk a döntőbe. A Sülysáp ellen játszottunk, 4–1-re nyertünk. Jó és izgalmas összecsapás volt, mert elsőnek nem mi vezettünk, hanem az ellenfél. Az első félidőben, avagy az első húsz percben nagyon letámadtak minket, és ha nincs a védelem, illetve én, akkor sokkal több gólt is kaphattunk volna. Ugye, ennek a sok letámadásnak meg is lett az eredménye a másik csapat szempontjából, mert megszerezték a vezetést, de ennek ellenére is folytattuk a küzdelmet és a kapott gól után meg is lett a jutalma. Gyorsan átvettük a vezetést és az első félidőt 2–1-re letudtuk hozni. A második is ugyanúgy kezdődött, mint az első. Nagy nyomást tettek ránk, de a csapat tudta állni a sarat és egy hirtelen kontrával meg tudtuk szerezni a harmadik gólunkat is. Ez meglepte az ellenfelet és utána a játék képe is fordult egyet. Mi kezdtünk el nagy nyomást tenni az ellenfélre és ez az utolsó percekben hozott egy újabb találatot. Szóval megnyertük a mérkőzést és a tornát is. Nagyon boldog voltam, és akkor még fel sem tudtam fogni, hogy tényleg megnyertük. Azóta is szívesen gondolok vissza arra napra, valamint arra a mérkőzésre is.
| 8 | Emlékezetes potyagól, amit kaptam | Karrierem során nem volt annyira jellemző, hogy olyan sok potyagólt kaptam volna, de volt egy, amire mindig is emlékezni fogok. Talán négy–öt éve volt, hogy a Sülysáp ellen játszottunk egy bajnoki mérkőzésen. Igazából annyi történt, hogy az ellenfél csatára laposan kapura rúgta a labdát. Nem volt erős lövés, azt kell, hogy mondjam, de mégis bement. Mivel laposan jött, ezért úgy gondoltam, hogy felveszem majd kézzel. A gondolat jó volt, csak éppen nem valósult meg, mert nem tudtam felvenni a labdát, elnéztem, hogy hogyan jön, és későn értem le, eközben pedig átment a lábaim között. Szóval kicsit nagyon kínos volt ez az eset, de azóta nem volt ilyen hibám.
| 9 | Kapuskolléga, akivel a legjobb viszonyban vagyok | Említettem, hogy kis községből származok és a klubnál mindig is problémát jelentett, hogy ki lesz a kapus. Szóval olyan sok kapuskollégám nem volt az egyesületben, de ha a mostani helyzetet nézzük, akkor a kapuskolléga, akivel jó viszonyban vagyok, nem más, mint Imre József (Szkuti). Jelenleg az öregfiú-csapatot erősíti. Az edzéseken jókat szoktunk beszélgetni, meg ha úgy van, hasznos tanácsokat is szokott adni.
| 10 | Barát a mezőnyjátékosok közül | Igazság szerint nekem nincsen úgymond csak is egy barát a klubon belül. Én hála Istennek, mindenkivel jóban vagyok a csapaton belül, és nem is szeretném, hogy ez változzon. Nyilván vannak olyan emberek, akikkel sokkal többet beszélek és találkozok, mint másokkal, de közülük sem tudnék csak egy embert mondani, mert közülük szinte mindenki barát meg haver.
| 11 | Egyéb csapatsportág kapusa, akit sokra tartok | Fociban nagyon sokra tartom Manuel Neuert, aki kapuspéldaképem volt már kicsiként is. Mindig is néztem, hogy mekkora védéseket és bravúrokat csinált. Nagyon kedveltem mindig is benne, ha úgy volt, belement simán egy cselbe vagy akár egy merészebb dologba is. Legfőképpen a Bayern Münchenben töltött időszakát követtem, mert amikor a Schakéban focizott, akkor még nagyon kicsi voltam és nem igazán néztem még akkor labdarúgást.
