23.7, azaz huszonhárom egész hétmilliárd forint. Alig több mint egy éve a Fővárosi Közgyűlés ennyiben határozta meg a Lánchíd, az alagút és a villamos-közúti aluljáró felújításának összköltségkeretét. Ami jó hír: Lánchíd van. Ami rossz: felújítás nincs – ki tudja, meddig?

Szabadság alatt is siet a Duna. Mintha munkába rohanna, Erzsébetnek simogatást sem adva hömpölyög tovább, fodrozódva a manapság láncra vert Lánchídig és vissza. Pedig a túlsó part messze van.

Hétköznap késő este, nem sokkal háromnegyed tíz után az élet sem áll meg. A közeli Széchenyi István tér ritmusra táncol, lüktetve sáncol, a gyalogos pedig homlokot ráncol.

Jönnek jobbról és balról, egy huszonéves fruska felkarra rögzíthető mobiltelefontartóval, furfangos futószerelésben kecsesen koptatja ízületeit, majd két kerékpáros húz el viszonylag tempósan. Szemből két barátnő érkezik, beszélgetnek elmélyülten, ám aligha kvantumfizikai elméletekkel traktálják egymást. 

Az élet olykor nem csupán a föld, hanem a víz felett is könnyűnek tűnik. Mécsesből akad jó néhány, igaz, egyiket sem melegíti pislákoló fény. A 18 esztendős erdőkertesi fiú néhány napja innen vetette magát a halálba, kiutat keresve és sajnos találva. 

Ezt leszámítva olybá tűnik, minden rendben, a 105-ös busz is kocogva pöfög tovább, ügyet sem vetve a lengében lézengőkre. Pedig akad gond, tudniillik a szakértői jelentés megállapította, kritikus műszaki állapotban van a Lánchíd, ám a kormány és a főváros közé annyiban feltétlenül egyenlőségjelet lehet tenni, hogy mindkét fél egymásra mutogat. Ám ha úgy haladnak tovább, mint a Duna, előbb vagy utóbb kisebb betondarabok lehullhatnak a szerkezetről – merthogy az áprilisi állapotfelmérésről készített jelentés ezt tartalmazza. 

Fürjes Balázs, Budapest és az agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár – akit ezen sorok írója a kormánypárt egyik legfelkészültebb politikusának tart – érthetetlennek nevezte, hogy a főváros vezetése miért írt ki új tendert és tette semmissé, azaz miért nyilvánította eredménytelennek a tavalyit. 

A Duna persze nem fékez. Robog tovább szélsebesen, szünetet nem tartva. Egy mondat pedig a rollerezők, futók és gyalogosok után kiált, igaz, nem nekik kell meghallaniuk a folyó felett: tenderre, magyar! Különben félő, előbb vagy utóbb nem marad más, csak az alagút a fény végén.