Megdöbbenünk, meghökkenünk, felháborodunk, meglepődünk, elmosolyodunk. A főváros tálcán kínálja a lehetőséget minderre, mert a téma tényleg az utcán hever. A 2023. március 30-tól indított, rendszeresen jelentkező rovatunkban egy-egy fotóval és néhány mondattal adjuk a köz tudtára, éppen miért is lehet megdöbbenni, meghökkenni, felháborodni, meglepődni vagy esetleg elmosolyodni.

A május valóságos illatorgiával köszöntötte a hétköznapot. A virágosbódéból áradó, enyhe melankóliát okozó, megfoghatatlan finomfelhő megtette hatását. A metróalagút bővítésétől, a közeli Arany János utcai árokásástól vagy fehér porszemek tömkelegéből álló liszteszsákok szilaj és sűrű cipelésétől megfáradt két atyafi úgy terült el a forgalmas úttesten, mint akik nem bírták kivárni a közeli gyorsétteremben leadott rendelés teljesítését a fásultnak tűnő délutánon. Hogy a szentimentálisan minden két percben legalább egyszer elsuhanó villamos hangjára, a rózsaszín vagy világoskék, egyébként böhömnehéz táskával a hátukon nokedlit csirkepörkölttel házhoz szállító kerékpáros futárok hirtelen fékezésére vagy a katonásan közlekedő közterületesek öblös felszólítására nyíiladoztak úgy a szemek, mint a völgyben a kerti virágok Petőfi Sándor egyik legszebb versében, voltaképpen mindegy is. Merthogy az élet szép. Lentről felfelé tekintve különösen.