MAGYARORSZÁG | Milyen a jó csatár? A legtöbb szurkoló egyöntetűen állítja: az, amelyik gólokat szerez.
Egyszerű játék a futball. Az a csapat nyer, amelyik több gólt szerez. Csakhogy a szemet gyönyörködtető, olykor megmosolyogtató, megint csak máskor ámulatba ejtő, szilveszteri, esetleg a Fásy Ádámot kivételesen nélkülöző szépségverseny-műsorokba kívánkozó találatokhoz nem feltétlenül elég az erő, a kiváló indulósebesség, a dinamika, a technikai tudás. Kell hozzá némi rutin, érzék és az sem árt, ha van csibészvér a támadó ereiben.
Különösen Magyarországon szokás rásütni a bélyeget és rezignált arccal, netán pökhendi stílusban azt mondani, a harmincon felüli labdarúgó már öreg. Ehhez képest a Ferencváros elleni, közelmúltbeli nemzetközi kupamérkőzéseken is szóhoz jutó, tavaly nyáron a szerződését meghosszabbító, több mint hatszáz élvonalbeli találkozón pályára lépő Joaquin Sánchez oszlopos tagja a Real Betisnek – negyvenegy évesen, a spanyol élvonalban. Jóllehet, manapság sérüléssel bajlódik, de nem szabad megfeledkezni a svéd Zlatan Ibrahimovicról sem, aki ugyancsak negyvenegy esztendősen az olasz AC Milan keretének tagja, igaz, vele kapcsolatban az utóbbi hetekben gyakorta hallani, amennyiben a piros-feketék nem hosszabbítják meg a szerződését, visszavonul.
Vajon mi a helyzet hazánkban? Amíg a Real Madridnál a világbajnoki bronzérmes horvát klasszis, a harmincnyolcadik életévében járva is fáradhatatlan Luka Modric az ász, addig a Budapest Honvéd együttesében sokáig Djordje Kamber számított annak. A manapság a „blasz-kettes” Városgazda Ember-Előny, valamint a kispestiek öregfiú-csapatának dresszét magára öltő futballista harminchét és fél évesen, 2021. május 2-án a Budafok–Budapest Honvéd bajnokin búcsúzott az NB I-től. Ami feltétlenül idekívánkozik: egyfelől az ominózus találkozó XIX. kerületi szempontból szépre sikeredett, hiszen Mohamed Mezgrani góljával 1–0-ra nyert a vendégcsapat, másfelől ahogy Modric, úgy Kamber sem támadóként futballozott karrierje jelentős részében.
Szerencsére bőséggel akadnak kivételek, akik csatárként futballozva, túl a negyvenen ontják magukból a gólokat – és ez még akkor is igaz, ha mindezt alacsonyabb osztályban teszik, aktuális társulatuk jóban-rosszban kitartó drukkerseregének legnagyobb örömére. A gének felelősek a kitűnő sportformáért, netán a futball végeláthatatlan szeretete, ami a mai ifjakban – tisztelet a kivételnek – már nincs meg?
Nagy titkokat nem keresnék a jó állapotot illetően – reagált felvetésünkre VAYER GÁBOR korábbi élvonalbeli támadó, a Paks, a Győri ETO, az FC Fehérvár és a Zalaegerszegi TE egykori kiválósága, aki pályafutása során légióskodott Portugáliában, Cipruson, Izraelben, Lengyelországban és Ausztriában is, és aki manapság, 45 esztendősen a Győr-Moson-Sopron megyei I. osztályú Ménfőcsanak kihagyhatatlan tagja, amit a tizenhárom bajnokin elért tizenkét találata maximálisan igazol. – Inkább abban látom a miértjét, hogy a kicsit jobban átgondolt mindennapok és a hosszú évtizedeken átnyúló egészséges életforma mellé bevitt, saját elképzeléseken alapuló életvitel hozta meg a mai napig meglévő és a korosztályomban mondhatni, valóban kimagasló erőnléti állapotot.
Ez azonban hosszú távon még mindig kevés lenne, elvégre a pályán nem egyszer előfordulhat, hogy huszonévesek alkotta védősorral szemben találja magát az ember – a negyvenes esztendeinek közepén.
Természetesen a mindenki által jól ismert alappillérek, mint a kitartó edzésmunka, a folyamatos motiváltság, az ésszerű táplálkozás, az örökös optimizmus, a jó szociális magatartás, avagy a társakkal és a környezetünkkel folytatott jó hangulatú kapcsolattartás, a sok folyadék – kizárólag víz és teakészítmények, esetleg gyümölcslevek –, a teljes cukormentes és részleges sómentes étkezés, a kellő rekreációs idő, az úszás és szaunázás különböző válfajai is szükségesek mindehhez. Ellenben a minőségi pihenést én nem tudom idesorolni, mert nekem olyan nincs, de az valóban a fontos mozaikok egyike lenne – tette hozzá mosolyogva a hajdanán U21-es válogatottságig jutó VAYER GÁBOR, aki 2020 nyarán tért vissza a futball vérkeringésébe többévnyi kihagyást követően.
Ahogy egy újszülöttnek is minden vicc új, úgy meglehet, a mai fiatalok közül nincsenek sokan tisztában, ki is közlekedik velük szemben sietős lábakkal, a labdával is remekül bánva.
Itt, a vármegyében szinte minden ellenfelem ismert vagy a meccs végére megismer – tette hozzá mosolyogva VAYER GÁBOR, majd így folytatta: – Kemény csaták ettől függetlenül adódnak, de a tiszteletet legtöbbször megkapom és érzem is, ami természetesen jól is esik, de őszintén: kinek ne esne jól? Amúgy a legidősebb, huszonegy éves Gábor fiam haverjaival játszok együtt, de lassan már a középső, tizenhárom esztendős Marek fiam barátaival vagy vele is játszom egy csapatban.
Az annak idején ballábas szélsőként az ETO színeiben berobbanó futballista családos emberként, a hétköznapokban az építőiparban dolgozva egyre gyakrabban szembesül azzal, hogy a nap bizony csak huszonnégy órából áll.
Én most már közel sem tudok annyi profizmust belevinni, mint régen beletettem – tette hozzá elismerésre méltó őszinteséggel VAYER GÁBOR. – De az is igaz, hogy már akkor is jóval a társaim előtt jártam ebben a kérdésben. Mára átalakult a fontossági sorrend, így még néha az egészséges életvitel fenntartása is áldozatokkal jár, bár azért ebben a kérdésben nagy kilengéseket egyelőre nem engedek meg magamnak. Ám az élet néha mást ad, no és a csábítás is egyre nagyobb, hiszen nem oly' nagy szigorral járnak a dolgok körülöttem. Kivétel ezek alól a feleségem, akitől legutóbb is megkaptam egy hétvégi teremtorna alkalmával, hogy „Nem ott kellett volna lennem, hanem hógolyózni a gyerekekkel!" Bevallom magamnak is, hogy igaza volt – zárta gondolatát nevetve VAYER GÁBOR.
Az ősszel nyújtott produkció ettől függetlenül önmagáért beszél. Vagy mégsem?
A magam teljesítményével edzésen maximálisan meg vagyok elégedve, hiszen odateszem magam és teljes elánnal készülök minden gyakorláson – engedett betekintést a kulisszák mögé a SZA-BI Qualit Ménfőcsanak házi gólkirálya. – A meccsek már más megítélés alá esnek nálam, azok alkalmával nem minden mérkőzésen történtek úgy az események, mint azt elgondoltam vagy azt én igenis szerettem volna. Valószínűleg az élet annyit ad, amennyit beleinvesztál a delikvens. És én bizony másba többet invesztálok és ott eddig többet is kapok, hála Istennek, amiért hálás is vagyok.
Mi pedig azért lehetünk hálásak, ha hétvégéről hétvégére láthatunk olyan kvalitású, a szó legpozitívabb értelmében értve régi vágású futballistákat, mint Vayer Gábor, aki megannyi sors- és csatártársával együtt a mai napig bizonyítja, hogy a kor csak egy szám, ahogy a gól is – de a pályán csak és kizárólag az utóbbi a lényeges.
A „tizedes” meg a többiek: csatárok negyvenen túl
KENESEI KRISZTIÁN | Csomád-Kisnémedi | 46 | 14 / 15 | A sportág elnyűhetetlen „nagy öregje”, a háromszoros magyar bajnok támadó, aki 2003-ban NB I-es gólkirályi címig jutott, a Pest megyei II. osztály Északi csoportjában akár még bajnoki címet is ünnepelhet a szezon végén. Ezen sorok írójának 2020 októberében, alig egy hónappal a Ráckeve–Ferencváros (1–6) Magyar Kupa-találkozó után adott hosszabb lélegzetvételű interjút a „Kenő” becenévre hallgató támadó, amelyben többek között így fogalmazott:
Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy még egyszer akármelyik NB I-es csapattal szemben pályára fogok lépni, mert egyrészt nem is volt ez a célom, másrészt röhögtem, amikor megkaptuk a Fradit. Eleinte úgy voltam vele, nem is akarok játszani, mert nem akarok már bohóckodni, de aztán csak megfűztek, miért ne? Ekkor már én is úgy voltam vele, mivel nem volt soha úgymond búcsúmeccsem – és most nem olyasmire gondolok, hogy feldobálnak, hanem amikor az NB I-ben befejeztem, megtapsolnak a végén, vagy éppen ha lejövök a huszadik percben és akkor. Ezt így fogtam fel, mi több, élveztem is a játékot attól függetlenül, hogy annyiszor nem sikerült minden, de hát az FTC ellen, lassan 44 évesen nincs helyzetem úgy, hogy egy „megye-kettes” csapatban játszom? Belefér! Szép volt, jó volt, ám valószínű, hogy ez volt az utolsó ilyen mérkőzésem. Rengeteg meccset játszottam a Fradi ellen, de a pályafutásom így is kerekre sikeredett.
KULCSÁR TAMÁS | Unione FC | 40 | 8 / 2 | Bár manapság „csak” a Budapest-bajnokság I. osztályában nagy meglepetésre élen álló társulatban futballozik, legszebb éveit a Debreceni VSC színeiben töltötte, ám sokan ismerhetik a Vác, az MTK és a Vasas társulatából is.
MÉSZÁROS DÁNIEL | Pestszentimrei SK | 43 | 14 / 2 | Ugyancsak a Budapest-bajnokság I. osztályában futballozik a „Bubuként” ismert, Portugáliában is futballozó csatár, aki Soroksáron, Vecsésen, Dabason, Taksonyban és Alsónémediben is letette a névjegyét. Jelenlegi társulatában az a különleges helyzet állt elő, hogy együtt futballozhat a leginkább kapusként foglalkoztatott fiával, Mirkóval.
MONTVAI TIBOR | Egerszalók SE | 44 | 6 / 1 | A Heves megyei I. osztályú társulat játékos-edzője annak idején többek között a Diósgyőrt, a Pécsi MFC-t, a Paksot, a Nyíregyházát és a Kecskemétet is erősítette, és bár az NB II-ben többször is ünnepelhetett bajnoki címet, az élvonalban ez nem sikerült. Sportemberi nagyságára jellemző: 2010. május 1-jén tudta meg, hogy az édesapja elhunyt, ám aznap a Kecskemét színeiben Nyíregyházán pályára lépett, mi több, korábbi egylete ellen a 26. percben betalált, 1–2-re módosítva az eredményt, aminek köszönhetően a KTE 3–2-es diadalt aratott. 2013. áprilisában az ezen sorok írójának hosszabb lélegzetvételű interjút adó támadó többek között az alábbiakat nyilatkozta azzal kapcsolatban, miért nem futballozott soha a fővárosban:
A Fradiról volt szó, amikor még a másodosztályban szerepelt, és szívesen is mentem volna, de nem kellettem, így kerültem Kecskemétre. A legnagyobb szívfájdalmam pedig az volt, hogy a KTE-ben ment a legjobban a játék, 13 és 15 gólt is szereztem egy-egy szezonban, mégsem ragaszkodtak hozzám. Simán elcseréltek úgy, hogy mondhatom azt, közönségkedvenc lettem. Ha csak beálltam, mindig „Bólints, Tibi!”-vel fogadtak a szurkolók, mint annak idején Nyilasi Tibort a Ferencvárosban. Jól éreztem ott magam, akkor született az első kislányom is. Csakhogy Kecskeméten is üzleti alapokra helyezték a futballt, és mert 32-33 éves voltam, nem akartak mindenáron megtartani, ami furcsa volt nekem. Így kerültem Paksra.
POTEMKIN KÁROLY | Szigethalom SC | 45 | 8 / 13 | Némi túlzással, na jó, nem kis csúsztatással nincs olyan magyar csapat, amelyben ne fordult volna meg a jelenleg a Pest megyei IV. osztály, Déli csoportjában futballozó kiváló kvalitású támadó, aminek persze oka van. Annak idején túl korán elkönyvelték problémás játékosnak, pedig ha valaki megtalálta vele a közös hangot, meghálálta a bizalmat. Az elmúlt években különösen Üllőn másodvirágzását élte a szakajtónyi gólt elérő csatár idestova öt esztendővel ezelőtt így vélekedett az egyik interjújában a fiatalkori éveiről:
A futballunk nagyon rossz helyzetben volt a 90-es évek elején és közepén, a rendszerváltás után, úgyszólván lefejezték a klubokat, abszolút magára hagyták a sportot és azon belül a labdarúgást. Omladozó stadionok, pénzhiány, miegymás. Meleg víz, fűtés, villany? Semmi nem volt, és ilyen szituációban nehéznek bizonyult olyan klubot találni, ahol egyáltalán valami rendben van. Nagyon rosszulesett, amikor ezek után azt mondták rám és sok fiatalemberre, hogy nehezen kezelhető, öntörvényű. Amikor másfél évig nem kaptál fizetést az NB I-ben, ahol elvileg neked profi futballistaként kellett volna élned, el kellett menni a gyúróterembe, megvenni a legjobb minőségű ételeket, oda kellett volna figyelned magadra. Csak hát nulla forintból mindezt nehéz, pláne az ígéretekből. Majd a jövő hónapban, ez volt a jelszó, aztán a szezon végén általában az történt: tudod mit, akkor igazolj el és ingyen elengedünk. Rengeteg helyen jártam így. (…) Öt klub szűnt meg csak úgy, amikor ott voltam és jól szerepeltünk, tehát nem azért lett vége, mert az eredmények nem jöttek. Ez a legkeményebb: gólokat rúgtam, a szurkolók szerettek, mégis menni kellett arrébb, mert nem fizettek.
SÁRKÁNY ATTILA | Szajol KLK | 43 | 12 / 4 | A manapság leginkább Jász-Nagykun-Szolnok megyében ismert, korábban a Szolnoki Spartacusban futballozó, nevéből adódóan „Süsünek” becézett csatár nem cáfolt rá önmagára, rendszerint hányta a gólokat a riválisok nagy bánatára, és mivel igazi őserő, ezzel a mai napig sincs gondja.
SIMON ATTILA | Eger SE | 40 | 20 / 14 | A február 4-én a negyvenedik születésnapját ünneplő – ezúton is Isten éltesse sokáig! –, 2014-ben NB I-es gólkirályi címet szerző támadó a keretes írásunkban felsoroltak közül az egyetlen, aki NB-s szinten játszik manapság is, ami sok mindent elárul a kvalitásairól. Magyaros történet következik: jellemző, hogy amikor aláírt az NB III Keleti csoportjába besorolt egriekhez, a fanyalgók rögtön az anyagi kondíciókat és a korát kezdték firtatni. Fél szezon alatt több mint egy tucat gólt szerezni közel a negyvenhez? Neki sikerült. Tessék utánacsinálni! 2018 szeptemberében ezen sorok írójának így vallott karrierjéről:
Az utóbbi egy évben nagyon megtanultam értékelni az életben azt, amim van. Nagyon hálás vagyok azokért az emlékekért, amiket átéltem. Még mindig van előttem rengeteg, amit el fogok raktározni, de komolyan gondolom, hogy nagyon hálás vagyok mindenért. Van szép családom, értem el remek sikereket, minden szempontból van nagyon sok pozitív benyomásom. Hogy értek negatívumok? Úgy hívják, élet. Nemcsak nekem, hanem Orbán Viktornak is van negatív élménye, aki azt gondolja, a csúcson van, de talán ezek tartják egyensúlyban az embert, mert ha valakit csak pozitív dolgok érnének, akkor nem ismerné azt az oldalt, mi az, hogy kudarc és csalódás. Szép játék ez az élettől. Voltam NB I-es gólkirály, ami nagyon nagy álmom volt, játszottam külföldön, van több mint 220 NB I-es meccsem, csapatkapitányként jutottam fel az NB II-ből, szóval van mire büszkének lennem. Természetesen nagyon kicsi pont vagyok a futball térképén, de mindent saját erőből értem el, amire szintén nagyon büszke vagyok.
SZARVAS JÁNOS | Telekgerendási SC | 57 | 7 / 1 | Ki hinné? A Békéscsaba és a Győri ETO egykori szélvészgyors támadója közel a hatvanhoz (!) sem tud leállni, manapság a Békés megyei III. osztályban futballozik. Az alacsony, fürge sportember – aki az elmúlt időszakban edzőként is dolgozott – annak idején rendkívül sok gondot okozott még a mélyen védekező ellenfeleknek is, különösen az esős időben rendezett meccseken.
SZÉCSI ATTILA | Nagytétényi Kohász | 42 | 5 / 4 | Az élvonalban a Nyíregyháza Spartacus színeiben debütáló, a „Szpariban” közel két tucatnyi NB I-es bajnokin pályára lépő, civilben tanárember támadó tagja volt a 2009-ben Rubold Péter vezetésével az NB II-be jutó Szigetszentmiklósi TK-nak, ám miután a második vonalban mindössze hat bajnoki jutott neki csereként, 2010 telén történő távozása után kizárólag alacsonyabb osztályú alakulatokban futballozott, így azóta megfordult Halásztelken, Taksonyban, Tökölön és visszatért Örkénybe is, ahonnan 2021 nyarán távozott. Azóta a Budapest-bajnokság II. osztály 1. csoportjába besorolt nagy múltra visszatekintő nagytétényi gárda tagja.
VAYER GÁBOR | Ménfőcsanak | 45 | 13 / 12 | Mint a jó bor. Legyen elég annyi, hogy az ETO-szurkolók korábbi kedvence két szezonnal ezelőtt még az NB III-ban futballozott. Ami rá nézve hatalmas dicséret, a fiatalokat tekintve szé... Szépíthetetlen. És még egy adalék: az előző évadban ugyancsak a Győr-Moson-Sopron megyei I. osztályban huszonöt bajnokin tizenhat találatot szerzett, míg jelenleg tizenhárom összecsapás után tizenkét gól áll a neve mellett. Ha nem jön közbe semmi, jó eséllyel a legutóbbi szezonban produkált eredményességi mutatójánál jobb lesz az idei – negyvenöt évesen.
(A fenti lista természetesen nem teljes körű. A labdarúgók neve után klubjukat, életkorukat, valamint a 2022/2023-as szezonban lejátszott bajnokijuk/góljuk számát tüntettük fel.)
