Miért ez és miért nem az vagy amaz? Ismert és kevésbé ismert sportembereket kértünk fel arra, merüljenek el a választott sportáguk rejtelmeibe, ezáltal engedjenek betekintést a mindennapjaikba. A március 7-től jelentkező rovatunkban aki ezúttal beavat a részletekbe: Gyertyás Róza, az 52 kilogrammosok között U23-as Európa-bajnok és Európa Kupa-győztes koroncói Tutti JK cselgáncsozója.

• Amiért beleszerettem a sportágamba: Sokszor éreztem úgy, hogy abba szeretném hagyni a judót. Ami miatt végül ez sosem történt meg, az elsősorban a közösség. A mai napig is óriási erőt ad, amikor egy nehéz héten már nincs kedvem és erőm edzésre menni, hogy ott vannak a többiek és támogatjuk egymást. Egyetem miatt néha előfordul, hogy pár napig nem tudok edzésre menni, de utána mindig jól érzem magam, amikor végre kitisztul a fejem és felszabadultan küzdhetek, ahelyett, hogy az íróasztal mögött ülök. Talán ez az az érzés, amibe beleszerettem, és az, hogy a kisebb-nagyobb sikerek folyton mozgásban tartanak, és újabbak elérésére motiválnak.

• A sportággal kapcsolatos legnagyobb élményem: Egyértelműen a tavalyi Európa-bajnokság. Hihetetlen élmény volt.

• Akit a sportágon belül nagyra tartok: Pupp Réka az, aki a legjobb példa arra, hogyha megfelelően dolgozol valamiért, akkor elérheted. Rengeteget edzek vele, és óriási motivációt ad, hogyha ő képes valamit megcsinálni, akkor nekem is muszáj és meg is próbálom.

• Akivel a sportágon belül a legjobb viszonyban vagyok: Szerencsére azt mondhatom, hogy judóban a sportolók között mostanában egyre jobb a viszony. Sokat vagyunk összezárva edzőtáborokban,  versenyeken, aminek szerintem nagy a közösségkovácsoló hatása. Pupp Réka és Özbas Szofi, akik a legközelebb állnak hozzám. Ez is bizonyítja, hogy aki versenyen az ellenfeled, az nem kell, hogy a mindennapi életben is az legyen. Pupival évek óta egy súlyban vagyunk, a hazai versenyeken rendszeresen küzdünk egymás ellen, de annyira jóban vagyunk, hogy meg ilyenkor is közösen szoktunk bemelegíteni.

• Az előző szezonbeli emlékezetes esemény: Szerencsére idén több is volt. Az első, amikor Szlovéniában Európa Kupát nyertem, nagyon örültem, de próbáltam elnyomni magamban, hogy ez csak egy kisebb verseny. Aztán egy hónap múlva megnyertem az U23-as Európa-bajnokságot – na, az hihetetlen élmény volt, szerintem még most sem fogtam fel igazán. Mégis, amikor a legjobban örültem, az a csapatbajnokság volt. Senki sem gondolta, hogy a lányok fogják a bronzmeccset megnyerni a csapatnak. Enyém volt az utolsó meccs, nem csak rajtam múlott, mert az előttem lévőknek is nyernie kellett, de így, hogy én maradtam a végére, óriási volt rajtam a nyomás. Az ellenfelem az egyéni versenyben szintén érmes lett, csak egy súlycsoporttal feljebb, mint én, de ott, abban a helyzetben azt éreztem, hogy itt bármi is fog történni, hiába erősebb nálam, meg fogom verni és megszerzem a csapatnak az érmet – és így is lett. 

• Célkitűzés a jelenlegi évadra: 2023-ban szeretnék újabb érmet szerezni nemzetközi versenyen, de tudom jól, hogy rengeteg munka áll előttem ahhoz, hogy ezt elérhessem. 

• Amit szeretnék elérni néhány éven belül: Mindenképpen szeretnék felnőtt korosztályban is eredményes lenni, és ezért igyekszek mindent megtenni. 

• Amelyik sportot még kedvelem: A judo mellett tíz évig néptáncoltam, amit szintén nagyon szerettem, de amikor Pestre kerültem, sajnos döntenem kellett a kettő között.

• Amit eddig még nem tudtak rólam: Szeretek kiöltözni és elmenni egy jót bulizni a barátaimmal.