Pusztulj már meg! Fulladj bele a csekk- és ártengerbe, és vigadj, hogy a benzinbe nem tudsz, mert az olyan, mint a legendás pofonosztó páros, a böhöm szakállas meg az izgága atléta egyik, ha nem a legjobb filmje Anuluval, Kamasukával, a Charlie-nak csókát adó bronzbarna bombázóval, meg a kalózokkal. Kincs, ami nincs. Ugye, hogy örülsz, naná, hogy örülsz a több mint hatszáz forintos literenkénti összegnek, ha végre valahára nem a kis kút, kerekes kúthoz tévedsz, hanem haladsz, tovapöfögsz az álmok útján? Lazán leszurkolod, mint a hangosan lelkes vagy lelkesen hangos Fradi-tábor a paksi szurkolókat és még meg is köszönöd, hogy sorba álltál – vagy így, vagy úgy, de a semmiért.
Robbanj fel, amikor azt hallod, hogy a menthetetlenül BIV-fertőzött társaság Bölcs és Igazmondó Vezére újabban már óvatosan, vészjósló megfontoltsággal mondja a magáét két köhintés között, gondot vizionál, vagy amikor a narancssárgából falfehérré változó szemüveges Gyuri apóból lett Mikulás jókora csomagtól megszabadulva, kisebb kézigránátot bevetve coming outol – no nem a brüsszeli, nem közszereplőként húzd meg, csatornaereszd meget játszó Józsi módjára, hanem csak úgy, gazdaságügyileg, mellékesen.
És ha elment az Öszöd, tudhatod, Brüsszellel amúgy is csak a baj van, a tévedhetetlen és objektív sajtó propagandistává tett szolgalelkű munkatársai minduntalan, hisztis kurva módjára azt harsogják, hogy elvesznek, levonnak, visszatartanak – a szemetek! Nézz a tükörbe, magyar: hát nálad a szalag, a málló vakolattól megszabadított, festékre váró falak vagy a javításra szoruló NDK turmixgép és az ITT Nokia négyfejes videómagnó mellett nem ez a helyzet, ha nem teljesítesz?
Lődd fejbe magad, ha a maguknak mit meg nem engedő – csak a teremben különösképp ideális tizennyolc fok miatt – pufajkás tanárokat tüntetni látod, és kiabáld ki az ablakon, amit a viccbéli anyuka üzen az osztályfőnöknek: nem szagolni, tanítani! Majdnem ezt üvölti a ládák között züllötten zötykölődő zöldséges is a piacon, amint azt látja, félóráig tartod az orrod alá a fenségesen formás mandarint és már jóllaksz a látványtól, hogy nem szagolni, fizetni!
Az ikszek fikszek – mondtad te is, én is valamikor a régmúltban, aztán lett, ami lett. Kérdezd meg a Tabajdon élő s Dózsa Györgyöt utánzó, kis híján járásképtelen nagyanyádat – felkelés után elesik… –, mire elég a nyugdíjemelés, a tücsöktakarónyi alamizsna, amikor csak tejre meg kenyérre elmegy havi harmincezer? Egyre mélyül az árok, és bár fogy, mint a különleges tanár-diák meccsen a türelem, de még van valamennyi idő, hogy felfogd, hogy átlásd, hogy megértsd: a te bőrödre megy a játék – ha beledöglesz is...
