BUDAPEST » Idestova másfél héttel ezelőtt Hollókőy Ádám helyére úgyszólván a pokolba érkezett, hiszen akkor már kialakult Rákospalotán a 6–1-es végeredmény, ám a 89. percben becserélt Nezdei László mégis a mennybe jutott, ugyanis a labdarúgó-pályafutása utolsó felnőtt bajnoki meccsén pályára lépő kiváló kapusnak a vendégtársulat fanatikusai örökké emlékezetes pillanatokat szereztek.
Nem lehet azt állítani, hogy amióta megszületett, a Vízművekért él, de azt igen, hogy amióta a „blasz-egyes” alakulathoz került, megbecsülve a lehetőséget ott segített, ahol csak tudott. Így ami ebből következően még ennél is biztosabb: az alázatos, nagybetűs Sportember és Nezdei László közé egyenlőségjelet lehet tenni.
Az Ultras Vízművek nagyon szép búcsúztatót szervezett önnek több mint egy hete. Láttam a fotókat, csak a kifeszített drapériára fókuszáló tekintetét nem. Megkönnyezte?
Bevallom, elérzékenyültem, erre igazán nem számítottam, a szurkolóink fantasztikusan búcsúztak tőlem – felelte honlapunk érdeklődésére a labdarúgó-pályafutását 39 esztendősen lezáró Nezdei László, a Kaposfüred, a Sásd, a Magyaregres, a Sellye, a Vajszló, a Szigetvár, a Kiskorpád, a Böhönye és az MKFC-Szigetszentmiklós korábbi kapusa, aki utoljára a Mészöly Géza által felkészített Fővárosi Vízművek szerelését viselte. – Ez egy olyan élmény, amit sohasem fogok elfelejteni. Ezúton is köszönöm nekik és mindenkinek, aki ehhez hozzájárult!
Javítson ki, ha tévedek, de a Vízművek színeiben mindössze négy felnőtt bajnokin védett az elmúlt három és fél évben. Mivel érdemelte ki a drukkerek szeretetét?
Ami a Budapest-bajnokság I. osztályában lejátszott meccseket illeti, igaz, de a klub három csapatában összesen 111 mérkőzésen szerepeltem. Az évek folyamán a „blasz-hármas” gárda csapatkapitánya lehettem, emellett mindig ott voltam az első együttesünknél is. Mondhatnám: segítettem, ahol kellett! Az elmúlt évben az öregfiú-csapatban is szerepeltem már, hol a kapuban, hol a mezőnyben, és igen, négy gólig is jutottam. A szurkolókkal az évek alatt szoros kapcsolat alakult ki, egy kapocs voltam a csapat és köztük. Csak együtt tudtunk elérni szép eredményeket. A régi brigádból én vagyok, aki mindig kitartott, bármi is történt a társulattal az évek során. Ez lehet az oka, hogy így szeretnek.
Kapusként a harminckilencedik életév betöltése után nem feltétlen vonul „nyugdíjba” a sportember, ám ön a befejezés mellett döntött. Miért?
Manapság a legtöbb társulat a fiatalokra épít. A Vízműveknél is a második legidősebb játékos is bőven harminc év alatt van. Úgy éreztem, már nem tudom a száz százalékot kihozni magamból és emiatt határoztam úgy, hogy eljött az idő, bármilyen nehéz is volt a döntés...
Ha végigpásztázza a karrierjét, mire a legbüszkébb? Tudva azt, ha Tolnától Baranyáig nem is futballozott, de Somogy és Baranya megyében megfordult.
Sok felejthetetlen pillanat volt az évek alatt, nem is tudnék egyet kiragadni. Talán a búcsúztató, ami ennek a karriernek a csúcsa. Így volt kerek a történet.
Végszónak is megtenné, de annyit még áruljon el: a továbbiakban marad a Fővárosi Vízműveknél, ha nem kapusként, akkor portásként? Vagy nem csupán a „blasz-egyes” társulatnak, de az egyesületnek is búcsút intett november 19-én?
Az eddigi egyeztetések alapján maradok a klub szolgálatában valamilyen formában. Szeretem a klubot, így szívesen maradok.
