Miért ez és miért nem az vagy amaz? Ismert és kevésbé ismert sportembereket kértünk fel arra, merüljenek el a választott sportáguk rejtelmeibe, ezáltal engedjenek betekintést a mindennapjaikba. A március 7-től jelentkező rovatunkban aki ezúttal beavat a részletekbe: Golopencza Nóra, a női vízilabda OB I címvédője, a 7-szeres magyar bajnok UVSE vízilabdázója.
• Amiért beleszerettem a sportágamba: A szüleim már kislánykoromban fontosnak tartották, hogy rendszeresen mozogjak, elsősorban az úszást kellett elsajátítanom. Négyévesen kezdtem el versenyszerűen úszni, és annyira megszerettem a vizet, hogy majdnem nyolc évig folytattam az úszást igen komoly szinten. 2017-ben éreztem úgy, hogy számomra az úszás már nem izgalmas, egyedül éreztem magam a vízben, ezért döntöttem a vízilabda mellett. Tetszett a csapatok összhangja, a mérkőzések változatossága és az, hogy közösen küzdünk, játszunk egy célért.
• A sportággal kapcsolatos legnagyobb élményem: Talán a legmeghatározóbb „élménysorozatom” – ha lehet így fogalmazni – az elmúlt félév volt. Tavasszal egy ujjtörésből való visszatérésem után lehetőséget kaptam a női OB I döntőjének második mérkőzésén, ahol a csapat nagyszerű játékának köszönhetően megnyertük a bajnokságot. Ezt követte az ifjúsági bajnokság döntője, amit szintén sikerült megnyernünk. A nyár folyamán két nemzetközi világversenyen is részt vehettem, az U19-es Európa bajnokságon, ahol ezüst-, és az U18-as világbajnokságon, ahol bronzérmesek lettünk.
• Akit a sportágon belül nagyra tartok: Az elmúlt két évben kezdtem el az UVSE felnőtt csapatával is edzeni, így szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan nagy nevekkel gyakorolhattam és tréningezhetem jelenleg is, mint Keszthelyi-Nagy Rita, Szücs Gabriella, Ábel-Antal Dóra és Magyari Alda Manon. Nagyon becsülöm a játékukat és igyekszem minél többet tanulni tőlük.
• Akivel a sportágon belül a legjobb viszonyban vagyok: Ezen a nyáron nagyon jó barátságot kötöttem csapattársammal, Hajdú Katával. Rajta kívül a csapat fiatalabb tagjaival, köztük a húgommal, Szonjával is nagyon jóban vagyok.
• Szezonbeli emlékezetes esemény: Ahogy korábban említettem, az előző szezon felnőtt és utánpótlás döntői voltak számomra igazán emlékezetesek. Ott úgy éreztem, hogy a csapatunkat semmi sem tudta volna megállítani és megakadályozni abban, hogy megszerezzük az aranyérmet.
• Célkitűzés a jelenlegi évadra: Az elsődleges célom, hogy a játékom fejlődjön mind védekezésben, mind támadásban. Szeretném azt elérni, hogy több bátorságom legyen a támadásokban, hogy így segíthessem a csapatot a győzelem felé.
• Amit szeretnék elérni néhány éven belül: Természetesen a felnőtt és az ifjúsági bajnokságban a címvédés az egész csapat célja, így köztük az enyém is. Ezek mellett szeretnék ott lenni a nyár elején kezdődő U20-as válogatott felkészülésén is a 2023 augusztusban megrendezésre kerülő U20-as világbajnokság jegyében. Szeretnék az UVSE felnőtt csapatában tovább játszani, és ha lehetőségem lesz rá, akkor a felnőtt válogatottban is szerepelni.
• Amelyik sportot még kedvelem: Bár abbahagytam, de az úszás mindig is azok közé a sportágak közé tartozott, amelyeket szerettem figyelemmel követni, régi nagy nevek, illetve korábbi ellenfelek, barátok miatt. Őszintén szólva, mindegyik sportot kedvelem, mindig találhatok valami újat, érdekeset, amit még nem tudtam róluk.
• Amit eddig még nem tudtak rólam: Igazából négy és fél éves vagyok egyetemista létemre és hatvan esztendő múlva is csak húsz leszek. Mivel február 29-én születtem, mondhatni, örök fiatal vagyok. (mosolyog)
Az éremhalmozó Előtte az élet. Bár még csupán tizennyolc esztendős, máris rengeteg siker övezi Golopencza Nóra útját – nem úszásban, hanem vízilabdában. És hol van még a pályafutása vége!
A felnőtt csapattal eddig két bajnokságot, míg az utánpótlásgárdával három bajnokságot nyertem – adott helyzetjelentést GOLOPENCZA NÓRA, az UVSE 2004. február 29-én született reménysége. – Tagja vagyok a korosztályos válogatott csapatnak, 2021-ben az U17-es Európa-bajnokságon és 2022-ben az U18-as világbajnokságon harmadik, míg az U19-es Európa-bajnokságon második helyezést értünk el.
Meglehet, nem is olyan sokára az első pozíciót is kipipálhatja, és akkor – már ami a legnemesebb medáliák számát illeti –, elmondhatja, hogy ötről a hatra jutott.