BALATONLELLE » Már nem tagja a Somogy megyei I. osztályban szereplő helyi társulat keretének a korábbi élvonalbeli labdarúgó, az NB I-ben a Kaposvári Rákóczi színeiben bemutatkozó és öt első ligás összecsapáson szóhoz jutó Böjte Patrik. A 29 esztendős futballista értesülésünket nem tagadta, mi több, az azonnali távozás okairól részletesen nyilatkozott is honlapunknak.

Ami feltűnt: kevesebbet játszott, mint korábban. Mint az előző, sikerrel és szomorúsággal egyaránt tarkított szezonban. Amíg a 2021/2022-es évad során alapembernek számított Böjte Patrik, az elmúlt hetekben mindez már nem volt elmondható vele kapcsolatban. Az azonnali távozás jelent valamit – pláne úgy, hogy a futballista már a mostani hétvégén sem volt a keret tagja, és bár a Somogy megyei élvonal őszi küzdelmei a jövő héten véget érnek, a Balatonlelle november utolsó előtti hétvégéjén már nem lép pályára. Vajon mi történt, mi vezetett idáig? 

Kezdjük az érkezésemmel – vágott bele a meglehetősen hosszú, ám felettébb érdekes, egyszersmind igencsak sajnálatos történetbe BÖJTE PATRIK  korábbi élvonalbeli labdarúgó, a Balatonlelle SE immár csak volt futballistája, aki a 2016/2017-es szezonban 26 bajnokin 8 találatot szerezve már volt az akkoriban is a megyei I. osztályban szereplő és azt öt esztendeje is megnyerő társulat játékosa. – Régi és jó viszonyunknak köszönhetően másfél évvel ezelőtt csörgött a telefonom, Nagy Csaba elnök úr keresett meg, hogy a megszokott módon töltsünk együtt egy ebédet. Természetesen ez azt jelenti nála, ha megtaláljuk a közös célokat, akkor szeretné, hogy a Balatonlelle játékosa legyek. Nem beszélgettünk sokat, mert ismertük egymást, tisztában voltunk mindketten egymás arányaival és ennek köszönhetően elég hamar megállapodtunk, a célokat ismertetve és részemről bevállalva. Megszületett a szerződés, aztán elindult a felkészülés a bajnokságra Horváth Károly vezetőedzővel azon a nyáron, akinek a személyében egy nagyon jó embert es edzőt ismerhettem meg. Nagyon hamar megtaláltam vele a közös hangot, és gondoltam, akinek ilyen múltja van a futballvilágban különböző osztályokon belül, az rossz edző nem lehet. A kezei alatt házi gólkirály lettem tizennégy találattal és a jó nyári felkészülésnek köszönhetően sérülésmentesen bajnokságot nyertünk, attól függetlenül, hogy félévkor sajnos egyéni és külső tényezők miatt ő távozott és kineveztek egy másik „edzőt”. 

Az idézőjel nem véletlen – ehhez Böjte Patrik ragaszkodott. Pedig a java még csak ezután következett. 

Az osztályozómérkőzést és a szezon másik felét tehát Horváth Károly nélkül töltötte a csapat valakinek az örömére, valakinek nem – folytatta BÖJTE PATRIK. – Az első mérkőzést hazai pályán nyertük meg 1–0-ra az én gólommal, a másodikat sajnos elveszítettük több hibából kifolyólag. Ezután jött a megszokott nyári szünet, amire nem volt sok idő, de ilyen a futballélet, majd kezdődhetett ismét a nyári alapozás. Néhány nap elteltével, ahogy elstartoltak az edzések – számomra sajnos nem váratlanul, mivel ez egy ilyen időszak – távoztak emberek a csapattól, akik komoly veszteségek voltak és a mai napig érezhető is ez a társulat teljesítményén, ami érthető, amikor elmegy három, négy, öt játékos, akik mindemellett tapasztaltnak is nevezhetőek, ráadásul Hegedűs Gyula csapatkapitányunkat is elveszítettük, aki a kora miatt visszavonult. Sajnos teljes fejetlenség és kapkodás volt a váratlan távozók miatt, akiket azonnal pótolni kellett, ami nyilván nem egyszerű dolog, hiszen egy évek óta egyben lévő csapat magját alkotó játékosokról volt szó. Néhány nap alatt azért lett fokozatosan változás és jöttek új arcok hasonló posztokra, majd kezdődött a bajnokság számunkra, így nem volt sok időnk szokni egymást. Ám bíztam a gárdában és maradtam, mert nem akartam cserbenhagyni a csapatomat és segíteni szerettem volna. Hiszek magamban, az erőmben és a kihívásokat pláne szeretem – ezekért élek. 

Meglehet, ma már másként döntene, és aláírna Kaposfüredre, Kadarkútra vagy éppen Tabra, csakhogy maradni akart. Maradni és gólokat, gólpasszokat ünnepelni a Balatonlelle szerelésében. 

Elkezdődött az új évad, ami kupameccsel indult, amely során meglepő módon a cserepadon találtam magam, és az Iváncsa ellen hazai pályán kikaptunk egy szoros mérkőzésen – tekintett vissza az 1–0-ra elveszített találkozóra BÖJTE PATRIK, aki akkor persze még nem tudhatta, honnan is tudhatta volna, hogy a Magyar Kupában az Iváncsa általános meglepetést keltve hazánk legjobb alakulatát, a Ferencvárost is elüti a továbbjutástól százhúsz perces maratoni csatában. – Aztán jöhetett a bajnoki rajt, szintén a cserepadon kezdtem, és zökkenőmentesen itt is rendszeresen jól teljesítettem négy-öt fordulón át – számomra elég érthetetlen szituáció volt ez, de négy hét után már feltettem a kérdést magamtól, aztán az „edzőmtől”, valamint az elnökkel is beszeltem, hogy ezek után azonnal távozni szeretnék. Azt gondoltam, ennél rosszabb nem lehet, hogy nem hagyom cserben őket az előző jó szezon után és mégis hetek óta azt nézem a padról, ahogy szenved a csapat és már öt pont volt a mínuszunk a negyedik fordulóban! Nem lett engedélyezve a távozásom, pedig az „edzőm” őszintén elmondta, hogy nem szimpatizál velem annyira, mint azelőtt, és elismerte, lehet, ez az ő hibája. De én olyan típus vagyok, az a csak azért is megmutatom fajta! Szép fokozatosan, a ponthullajtások és a B opció miatt elkezdtem játszani, a megszokott módon tettem a dolgom, ahogyan addig is, minden duzzogás nélkül. Eltelt néhány hét és sajnos megsérültem meccs közben, a vállam elszakadt és hat hét pihenő után rehabilitáció várt volna rám, de a csapatomat segíteni szerettem volna és a lehető leghamarabb a pályán lenni, emiatt két hétig napi szinten több gyógyszert vettem be és szenvedtem, hogy minél hamarabb edzeni tudjak. Ez bejött, de nem ajánlom senkinek, mert nem ésszerű, de én ilyen típus vagyok, nem tudok üldögélni és várni. A fájdalom mindig, mindenhol ott van egy sportoló életében, meg aztán azt szokták mondani, majd pihenünk, ha már meghaltunk. 

És Böjte Patrik a lelke mélyén meg is halt – képletesen szólva, mert semmi nem úgy alakult, ahogy azt a nyáron elképzelte.  

Következhettek az edzések és valami változott, hiszen gyakoroltam, tréningeztem, építettem magam vissza, a vállamat próbáltam megerősíteni, a rehabilitációt végezni és napról napra boldogabb voltam – idézte fel a maga mögött hagyott felettébb keserű időszakot BÖJTE PATRIK. – Vártam, hogy játszhassak. Már késznek éreztem magam három hét edzés után és a keretbe is kerültem, de ismét kezdődött minden elölről, megint a kispadon voltam. Ekkor azt gondoltam, csupán félt az „edzőm”, pozitív voltam, és a második meccsen is csereként számoltak velem. Aztán jött a félév legfontosabb meccse a bajnoki riválisunk ellen és az „edzőm” szintén közölte velem, hogy nem játszok, sőt, ki akart hagyni a keretből, mert eggyel többen voltunk, mint kellene – játékperc nélkül és vereséggel utaztunk haza... Ezen időszak alatt egyszer sem kérdőjeleztem meg a szakmaiságát, de itt már erősen elgondolkodtam rajta, mit miért csinálhat? Miután volt még néhány meccs vissza, ezért úgy döntöttem, nem szólok újra, mi miért történik, csak csináltam tovább a dolgom, és lám, ismét a kezdőben találtam magam, ami a statisztikában meg is látszott, amikor a pályán voltam. De hogy semmi se klappoljon, addig és annyit játszottam, amíg kellett, egy minutummal sem többet – hatvan-hetven perc, egyszer sem tettem szóvá. 

Amikor mégis, abból kacifántos kalamajka lett. A labdarúgó nem tagadja, visszaszólt, de mint tudjuk, az oknak mindig van következménye – ezúttal sem történt másként. 

No igen, kivéve az utolsó meccsemen – ment vissza a közelmúltba BÖJTE PATRIK, aki a 2021/2022-es és a jelenlegi, 2022/2023-as évadban mostanáig összesen 30 bajnokin 18 találatot ért el. – Szintén 3–1-nél, gól és gólpassz után a 75. percben a padon voltam, de már jóval előbb hallottam végig a pálya széléről, hogy lassan lejövök... Amit több mérkőzés alatt hallgat egy játékos a kispad felől, azt egy idő után nehéz szó nélkül hagyni, főleg, ha az az első megjegyzés odaérve egy győztes meccsen, hogy már rég lejöttem volna a nemi szervbe. Erre félviccesen tettem egy hasonlóan nyers viszontválaszt a kispadon az orrom alatt, ami lehet, hogy nem lett volna illő, de annak mondtam – hívjuk harmadiknak, nevezzük személynek –, aki ott ült. Három-négy óra elteltével este csörgött a telefonom, amiből kiderült számomra, hogy tulajdonképpen teljesen másképp lett visszaadva az „edzőmnek”. amit én viszontválasznak szántam, de sajnos nem tudtam végigmondani, hogyan és milyen hangsúllyal feleltem én és ő mit hallott, hogy hallotta. Egyrészt, mert rám nyomta a telefont, másrészt mert a háttérben nagy volt a hangzavar és voltaképpen egy másik sportágra szeretett volna invitálni sajnos, amiben amúgy szintén nem vagyok rossz.

Hogy miként juthattak idáig a felek, csak ők tudhatják, egyvalami azonban biztos: hosszabb távon ennek a csapat lát(hat)ja a kárát. Böjte Patrik értékes labdarúgó, a mezőny, avagy a Somogy megyei I. osztály egyik legjobb futballistája. A Balatonlelle ellenben jelen állás szerint a mostani szezonban nem lesz a legjobb – legalábbis hatalmas fordulatnak kellene bekövetkeznie, hogy aranyérmes legyen, hiszen a vesztett pontok tekintetében meglehetősen ramatyul áll. 

Attól függetlenül, hogy lehet, a nyers szavakra nem így kellene reagálnom, de nem bánom, mert sem egy játékos, sem egy „edző” nem viselkedhet és beszélhet így a másikkal, de majd az idő bizonyít, és ebben biztos vagyok, mert ahol így viselkednek egy játékossal, ott nem ez volt az utolsó ilyen eset – tekintett előre BÖJTE PATRIK. – Bárcsak az a harmadik személy azt tette volna szóvá, amikor az egyik meccs félidejében én tartottam taktikát, vagy hányszor hallotta azt is, amikor megvédem az „edzőm” – de nem is csodálkozom, hogy a rosszat egyből meghallják és viszik tovább a hírt. Huszonkilenc éves vagyok, nem kisgyerek már! Erre van szintén egy igaz mondás: azok az emberek beszélnek rólad, akik ha magukról beszélnének, senki nem figyelne rájuk. Egy dologban biztos vagyok ezzel kapcsolatosan, ami történt: ha elfoglalnák magukat az emberek a saját dolgukkal, illetve mindenki elfogadná azt, ahová tartozik, akkor fejlődhetnének. De amíg a szisszenés után mersz csak társalogni, az amint látszik, nem vezet sok jóra, mert abból, hogy ki mit hallott, meg ki mit mondott, sok jó még nem született soha, sehol, és én sajnos nem lettem meghallgatva a történtek után... Mindemellett köszönöm a szurkolóknak, a polgármesternek és az elnök úrnak, hogy újra részese lehettem a csapatnak. Hajrá, Balatonlelle SE! 

Hogy a korábbi élvonalbeli futballista azonnali távozása okozott-e zavart a fejekben, nem tudni, mindenesetre a Somogy megyei I. osztály 14. fordulójában a címvédő idei utolsó, nem mellesleg hazai pályán lejátszott bajnokija nem sikerült szépre, ugyanis a Balatonlelle 3–1-es vereséget szenvedett a Balatoni Vasastól.