Az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Kókai Krisztina, a Női NB II Nyugati csoportjában 2 forduló után 1 ponttal a tabella 6. helyén álló Csepel FC játékosa.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Perec. | Kedvenc tantárgyam | Kémia. | Emlékezetes csínytevésem | Sajnos nem emlékszem ilyenekre. (nevet) | Első futballélményem | 2011 augusztusában a magyar férfiválogatott barátságos mérkőzésen lépett pályára Izland ellen a Puskás Ferenc Stadionban. Ez volt az első meccs, amit élőben láthattam. Az eredmény 4–0 lett a csapatunk javára.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Maximalizmus. Tudom, hogy megoszlanak a vélemények, de szerintem ez egy jó tulajdonság. | Legrosszabb szokásom | Halogatás… Mindent megcsinálok, csak majd holnap. | Étel, amit imádok | Nagyon-nagyon sok mindent imádok, de ha csak egyet kell mondani, akkor a sushi. | Film, amit többször láttam | Rengeteg filmet láttam sokszor, de egyet sem nagyon sokszor. | Zene, amit általában hallgatok | Mindig a hangulatomtól függ, hogy éppen milyen zenét hallgatok. | Hobbim | Ha van egy kis szabadidőm és energiám, akkor a kötelező edzéseken kívül külön is szoktam tréningezni, de legtöbbször a barátaimmal szervezünk közös programokat.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | A 2018/2019-es szezon első NB II-es meccsét mondanám. Az Újpest ellen léptünk pályára, és egy izgalmas mérkőzésen nyertünk 5–4-re. Két gólt sikerült szereznem, illetve gólpasszt is adtam. Emlékszem, hogy azon a találkozón az U19-es válogatott szövetségi edzője is kint volt, valószínűleg ezért is sikerült összeszednem magam, nagyon szerettem volna bizonyítani. (2018. augusztus 25-én az Airnergy FC úgy tartotta otthon a három pontot, hogy a szünetben 3–1-re vezetett, mi több, bő húsz perccel a vége előtt már 5–1 volt az állás, ám a lila-fehérek a hátralévő játékidőben szorossá tették az eredményt – a szerző) | Gólom, amire szívesen emlékszem | Az utolsó percben lőtt góljaimra emlékszem vissza a legszívesebben. Hirtelen kettő jutott eszembe, az egyiket a tavalyi szezonban szereztem az NB II-ben a 90. minutumban, a Szentlőrinc ellen. Ezzel a gólommal nyertünk 1–0-ra. A másik kicsit régebben történt, egyenlíteni tudtam a 92. percben a Kelen ellen. Nagy volt az öröm, ugyanis ezelőtt még sosem sikerül pontot rabolnunk tőlük, mindig legyőztek minket. (Utóbbi találkozóra 2018. március 24-én a Női NB II Keleti csoport 16. fordulójában került sor, a látogató Burján Nóra első félidő hajrájában szerzett találatával szerzett vezetést, ám az Airnergy FC a 92. percben Kókai Krisztina révén alakította ki az 1–1-es végeredményt – a szerző) | Mérkőzés előtti rituálém | Meccsek előtt mindig eszem gumicukrot. | Sérülés, amit elfelejtenék | Szerencsésnek mondhatom magam, és le is kopogom, ugyanis pályafutásom során csak egyszer sérültem meg komolyabban, 2017-ben részleges izomszakadást szenvedtem. Hat hét pihenőre kényszerültem, de nem felejteném el ezt az időszakot sem, szükségem volt arra a kis szünetre. | Barát a futballban | Nagyon sok barátot szereztem az elmúlt években. Csapattársaimmal nagyon jó a kapcsolatom, és az ellenfelek játékosai közül is sokakat mondhatok a barátaimnak. | Az öltözőben mellettem ül | Folk Zsuzsi és Simoncini Pao. | Cél a mostani szezonban | A cél, amit kitűztünk magunk elé év elején, az a dobogó valamelyik fokának megszerzése. Egyéni célom pedig, hogy technikailag fejlődjek, illetve minél több góllal és gólpasszal segítsem a csapatomat a bajnokságban. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Amióta focizom, az az egyik álmom, hogy a magyar válogatott tagjaként, címeres mezben léphessek pályára. Remélem, egyszer meg is tudom majd valósítani.
