BUDAPEST » Augusztus 17-én ünnepli nyolcvankilencedik születésnapját a legidősebb magyar válogatott labdarúgó, a nemzeti csapatban egyszer szereplő, 1933-as születésű egykori támadó, a főváros VIII. kerületéhez több szálon is kötődő Bödör László.
A forgácsolási eljárást már a pályán megkezdte. Faragta a védőket, és hogy az augusztus 17-én, szerdán nyolcvankilenc éves Bödör László nem volt ebben (sem) tehetségtelen, azt ama tény hatványozottan jelzi, hogy nem csupán magyar bajnok lett az MTK-val, de a Közép-európai Kupát megnyerte, a KEK-ben pedig a döntőig meneteltek az addig lilára püfölt riválisok testén át a kékek. A legkönnyebben az Orczy útról megközelíthető Kőris utcai műhelye még ma is megvan a legidősebb magyar válogatott labdarúgónak, merthogy a színészek között Cecília a legjobb, de a futballistáknál feltétlenül ő a legprímább esztergályos. Fiatalosságára jellemző, hogy koszorúér-betegség helyett vele kapcsolatban kétszeres aranykoszorús mesteremberről beszélünk. Ezen sorok írója hajdanán innen egy saroknyira lakott, így jól emlékszik a Diószegi – akkori írásmód szerint Diószeghy – Sámuel utcában közlekedő, a Blaha Lujza tér és a Bláthy Ottó utca között szolgálatot teljesítő 89-es Ikarusra. Kétség sem fér hozzá, abban is tehetséges lett volna az egykori csatár, ám egyik buszt sem Bödör László vezette. Meg aztán különben is, a Kőris utcában, a műhely előtt haladva évtizedek óta el-elsüvít a 99-es járat, így hát ildomos lenne megvárnia és arra felszállnia – jó erőben, egészségben.
