Három nap híján három hónappal ezelőtt adták át a józsefvárosi Kőris és Kálvária utca sarkán létrehozott közösségi kertet, aminek nem csupán összesen negyvennégy ágyása, hanem – nomen est omen – közösségi oldala is van.
Élet a romokon túl. A 2000-es évek már vad hajszába kezdtek a 10-essel meg a többiekkel, amikor a látkép több volt, mint siralmas. Ablakok nélküli, málló vakolatú, bedeszkázott romhalmaz állt a Kőris utca sarkán – nemcsak az egyik, hanem mindkét oldalon. Elképesztő állapotok uralkodtak a néhai talponálló környékén.
Úgy bizony, pedig a kilencvenes években volt itt minden, mint a búcsúban: a kocsmában belélegzett szesz nem túl jótékony hatása a vele szemben lévő zöldségesig elért, ahol a bő évtizeddel (vagy kettővel...) fiatalabb feleség, Erzsike, netán a mustárszínű Wartburg kombival áruért furikázó, epresládákat pakoló, délutánonként az eladótérben is gyakran megtalálható, amúgy nem kimondottan absztinens Gyuri bácsi szolgált ki. Személyes szál: ezen sorok írója gyakori vendég volt náluk kisiskolásként, a legtöbbször a Pufi nevű, az aljában apró játékkal forgalmazott, gyerekként hatalmas zacskónyinak tűnő, amúgy percek – na jó, fél óra... – alatt bepuszilt, jó idő esetén az utcafrontra kihelyezett kukoricasnack miatt ugrott be, majd ki.
Az Illés utca felé haladva, a sarkon kisbolt, néhány tíz méterrel lejjebb patika üzemelt. Ma már egyik sem létezik, Gyuri bácsi sincs már közöttünk – Isten nyugosztalja –, de az élet mégis visszatért a környékre. A néhai vendéglátóipari egység oldalán finom vonalakkal megmunkált új építésű ház várja haza lakóit, a túlsó parton pedig növények burjánzásának örülhetnek a kert(sz)építők. Az elmúlt tizennégy esztendőben üres, bekerített telek várt sorsára hagyva, ám a Kortárs Építészeti Központ (KÉK), mint fenntartó, 2028. november 30-ig szóló kontraktust írt alá a józsefvárosi önkormányzattal.
Ha a húsvéti nyúl megiramodik a Kálvária tér felé, a Turay Ida Színházig elsuhanva, s eljön majd a meggyérlelő május, egyre dúsabb és pompázatosabb lesz a növényzet. Dolgos kezek munkájának köszönhetően az egyik ágyásban talán még illatos eper is piroslik majd, amit műanyag, celofántól nem huzatos tálkákba, majd ládába helyeznek komótos mozdulattal. Talán lesz valaki a sok kertművelő közt, aki megáll egy pillanatra, s az ódon ház felé biccentve felhajt egy cseresznye ízű, színtelen garatcsípő védőitalt: ezt Gyuri bácsira, a Kőris utca 6. néhai lakójára!
Változások azért vannak Volna még mit javítani az Orczy út és az Illés utca között elterülő Kőris utca látképén, de a siralmas állapot helyett olykor már látni lehet a fényt az alagút végén. A romos, düledező épületekből, betört ablaküvegből, bedeszkázott nyílászáróból és bebetonozott pincelejáróból sajnos még manapság sincs hiány, ám ha az Illés utca felől közelítjük meg a helyszínt, egész kellemes a látvány, ugyanis mindkét oldalon újépítésű házak tárulnak a szemlélődő elé. Feljebb haladva már nem ennyire idilli a tapasztalat, holott itt található a külső-józsefvárosi református templom – amely jövőre lesz 85 éves –, a korábbi kiváló labdarúgó, Bödör László (egykori) esztergályosműhelye, míg 110 esztendővel ezelőtt a 32. szám alatt Orczy néven filmszínház is működött a mai Orczy út és Kőris utca sarkán.
