Tizenegyes, mégsem büntető: 2022. július 4-től megújult formában és felvetésekkel, összesen tizeneggyel jelentkezik az eddig csak labdarúgókat bemutató Kapuskérdések rovat, ugyanis immár nem csupán futballisták, hanem egyéb csapatsportágak – jégkorong, kézi- és vízilabda – ismert vagy kevésbé ismert cerberusait is felkérjük, hozzák közelebb szakmájukat olvasóinkhoz. Aki az alábbiakban megússza kapott gól nélkül, miközben az érdeklődésünket nem hárítja: Vitáris Norbert, a férfi kézilabda NB I/B Nyugati csoport alapszakaszában 19 ponttal az 5. helyen végző, a felsőház során 10 egységgel a 9. pozícióban záró Szigetszentmiklósi KSK korábbi utánpótlás-válogatott kapusa.
| 1 | Amiért kapus lettem | Azért lettem kapus, mert gyerekként egyrészt akkoriban éppen hiányposzt volt, másrészt ösztönösen hatékonyan mozogtam a kapuban, így hamar megbarátkoztam a sorsommal.
| 2 | Amit nem kedvelek a saját posztomban | A kapusoknak illik nagyon nyúlékonynak lenniük, én sajnos a merevebbek közé tartozom, és nem is túlzottan erőltettem meg magam, hogy megcsináljak egy normális spárgát.
| 3 | Idézet, ami hozzám illik | –
| 4 | Mérkőzés előtti rituálém | Melegítés után, a kezdősípszó előtt megadott mennyiségű kapufacsapkodás.
| 5 | Aki ellen nem szeretek védeni | A túlontúl magasra ugró, levegőben sokat kiváró, ügyes kézzel megáldott szélső játékosok nem a szívem csücskei.
| 6 | Az előző szezonbeli legjobb meccsem | Az NB I/B felsőházba jutásért folyó utolsó ki-ki meccs a Balatonfüred U23-as csapata ellen. A formaidőzítés jó volt, a Szigetszentmiklós győzött, amihez 50%-os kapusteljesítmény párosult.
| 7 | Pályafutásom eddigi legjobb mérkőzése | Nem tudnék egy meccset kiemelni, sok szép emlék van, minden volt csapatomban akadnak emlékezetes meccsek. A százhalombattai nevelőegyesületben ifistaként játszhattam a felnőtt csapatban az akkori nagy Veszprém ellen, Pérezék idejében, a Dunaferr-rel bajnoki bronzért küzdhettünk, Mikler Roli sajnálatos ujjtörése következtében én védhettem a kaput. Vácon az eltöltött hét év alatt több NB I/B-s bajnoki aranyakat érő remek mérkőzést lejátszottunk, Magyar Kupa négyes döntőbe jutást érő döntetlent vívtunk a Dunaferr ellen, az NB I-ben tévés meccsen a Tatabánya ellen tizennyolc kapott gól hatvan perc alatt, később Vecsésen ismét NB I/B-s bajnoki aranyat ünnepelhettünk.
| 8 | Emlékezetes potyagól, amit kaptam | A Pick Szeged ellen egy védés után sikerült azonnal kirúgni a saját kezemből a labdát az ellenfélhez.
| 9 | Kapuskolléga, akivel a legjobb viszonyban vagyok | Büszkén mondhatom, hogy a feleségem a legjobb kézilabdakapus kolléga, akivel a legjobb viszonyban vagyok. (nevet)
| 10 | Barát a mezőnyjátékosok közül | Sokáig az egyik legjobb barátom is kézilabdázott, eleinte csapattársként, majd ellenfélként, ma már edzői feladatokat lát el.
| 11 | Egyéb csapatsportág kapusa, akit sokra tartok | Nincs.
„Hipp-hopp, jön VUK!” 2006 májusában járunk. A helyszín Százhalombatta, a helyi VUK SE-ről szóló újságmelléklet anyagfelvétele. A kiváló kollégával, Kovács Lászlóval ezen sorok írója nagyjából egy napot tölt a városban, gyakorlatilag bejárva az összes VUK-os sportág helyszínét, beszélve az összes fontos szereplővel. A Kapuskérdések rovat jelenlegi alanyával, Vitáris Norberttel kapcsolatban a kézilabda-szakosztály vezetőjével, Vass Évával készült interjú – amely a cikkre kattintva nagyított változatban, olvasható formátumban elérhető – azért számít különlegesnek, mert már akkoriban sokat láttak a szakemberek nem csupán a cerberusban, hanem Minárovits Gáborban és Nikolicza Renátóban is. Úgy tudjuk, a trió tagjai közül versenyszerűen már csupán Vitáris Norbert kézilabdázik – akik mostanában látták, állítják: nem is akárhogyan!
