A terézvárosi Nagymező utca 22-24. homlokzatán immár a művészhez méltó tábla őrzi Sas József emlékét.
Mindenkinek van róla valamilyen emléke. Legyen az egy dalfoszlány a padlás mélyéről rejtélyes módon előkerülő fekete korongról, valamelyik Kadencia kiadó által megjelentetett kabarékazettáról vagy éppen az egyik kereskedelmi tévécsatornán rendszerint vetített sírva vigadós műsorból. Meglehet, Polacsek Józsefről kevesen hallottak, de Sas Józsefről annál többen. Szinte hihetetlen, de pályatársa, Klein György egy nappal később, 1939. január 4-én látta meg a napvilágot, de ugyanúgy nevet változtatott, mint az író, rendező, színművész és színházigazgató, csak őt éppen Kordaként ismeri a közönség. A Jászai Mari-díjas művész, a kabarék sztárja 2021. január 17-én hunyt el, ám tréfáinak éle ma sem csorbult tőrre hasonlít, a kitalált, leírt és kamerába mondott szöveg a mai napig hű tükörképe a honi közéletnek. Sas József annyiban kétségkívül hasonlít a szintúgy felejthetetlen Hofi Gézára – aki Hoffmann vezetéknévvel született... –, hogy mondandója talán újabb és újabb generációk számára ad majd hiteles látleletet a múlttal felkavart jelenről. Stílusa, mondatai, jellegzetes humora itt volt és itt marad velünk, és ha valaki az Oktogontól a Nagymező utca felé veszi az irányt, netán lekászálódik az Andrássy utat átszelő trolibuszról, akár fejet is hajthat előtte. A közelmúltban a 22-24. szám alatt, néhány sóhajtásnyira a korábbi teátrumától emléktáblát avattak Sas József tiszteletére, amelyen nem csupán az özvegye, Komjáti Zsuzsa, hanem a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, az érdemes művész Gálvölgyi János mellett Terézváros polgármestere, Soproni Tamás is részt vett. A humorban nemcsak Karinthy Frigyes, hanem Sas József sem ismert tréfát, ám azon a végzetes januári napon a halál volt az, aki kinevette, máig nem múló szomorúságot okozva kedvelőinek és tisztelőinek.
