VÁC–RÁKOSMENTE 1–0 » Egy héttel korábban még csak a cserék között foglalt helyet, ám az elmúlt vasárnap nem csupán a gyakorlások alkalmával tért vissza a pályára a sokáig súlyosnak vélt egészségügyi okból hiányzó Fazakas Géza, akit Csank János a szünetben küldött csatába. Csakhogy azt talán még az egykori szövetségi kapitány sem gondolta volna, hogy a remek mentalitású rutinos sportember mindössze huszonhat percet tölt a gyepen az NB III, Közép-csoport 27. fordulójának kiesési rangadóján.
Kockázat nélkül nincs siker. A mondás fontossága hatványozottan igaz a tapasztalatnak híján nem lévő labdarúgóra. Más talán már rég vissza és nyunyókák-papókák által lakott szanatóriumba, netán kolostorba vagy gombfocitáborba vonult volna, de Fazakas Gézát nem ilyen fából faragták. Fogat összeszorítva rakkol és hajtja magát, valamint az ellenfelet is. Így történt ez március utolsó vasárnapján is, egészen a 71. percig.
Egy magas labdát szerettem volna a levegőben kontrollálni és a perifériámból nem látható helyről érkezett az ellenfél, aki találkozott a lábammal, ami sárga lapot ért. Nem feltétlenül értek ezzel egyet, de már mindegy, sárga lap volt – idézte fel a történteket érdeklődésünkre FAZAKAS GÉZA, aki a szünetben állt be Földi Máté cseréjeként. – Nem sokkal később ziccerben lépett volna ki az ellenfél és döntenem kellett: megkockáztatom, hogy esetleg gólt kapunk vagy…? Úgy határoztam, hogy meghúzom a mezét, tulajdonképpen lerántottam, így teljesen jogos volt a második sárga lap, de a legfontosabb számunkra a három pont megszerzése volt, ami a csapattársaimnak köszönhető, akik levédekezték a fennmaradó időt.
A csapat érdekét nézte, így alighanem jó döntést hozott a 32 esztendős labdarúgó – fordított esetben szinte biztos, hogy ugyanígy cselekszik a másik oldalon Lettner Lóránt vagy éppen Kovács Árpád –, az persze más kérdés, mi történik akkor, ha a fővárosiak kiegyenlítenek, netán fordítanak? A Vác FC szerencséjére mindez nem történt meg, így a különösen nyáron hangulatos Duna-parti városban póktüsszentésnyi időre fellélegezhetnek.
Az egyik szemem sír, a másik nevet – folytatta FAZAKAS GÉZA. – Nyilván örülök, hogy visszatértem és győztünk, de annak nem, hogy valószínűleg egy mérkőzést ki kell hagynom. Ami még hozzátartozik: a játékvezető nagyon korrekt volt, akivel alapvetően jó sportbaráti viszonyban vagyok. Mi több, jelezte nekem már korábban, ha bármi gond van, azonnal jelezzem, megállítja a játékot, mert tisztában volt az elmúlt négy hónapommal, ezáltal a sportemberi hozzáállása számomra megkérdőjelezhetetlen.
Halkan tesszük hozzá: Fazakas Gézáé is – és talán nem csupán számunkra.
327 perce tartó gólképtelenség Örök igazság: gól nélkül nem lehet nyerni. Tudja ezt a rutinos Zoran Szpisljak is, aki esztendőkkel ezelőtt Debrecenben és Újpesten az NB I-ben dolgozott, ám 2018 őszén az akkor még NB II-es Vácot irányította. A szakember a Rákosmente trénereként tért vissza a piros-kékekhez egy bajnoki erejéig. Hogy nem egyszerű a helyzete, azt jól mutatja ama tény, hogy a fővárosiak a legutóbbi három bajnokijukon képtelenek voltak a kapuba találni, legutóbb az újonc Gerjeni SK elleni hazai bajnokin Lettner Lóránt bizonyult eredményesnek, aki az eredeti posztját tekintve nem támadó... Az ominózus összecsapást Maka Alex 93. percben elért góljával veszítette el a budapesti együttes, amely a legutóbbi hat bajnokiján pont nélkül maradt. A bennmaradás kivívása nem lehetetlen küldetés, ugyanakkor finoman fogalmazva sem ideális a Rákosmente sorsolása, amely a közvetlen riválisaival ugyan találkozik még, ám mindannyiszor idegenben. Ha vasárnap hazai környezetben a Paks II. és egy héttel később a Dabas-Gyón ellen vendégként nem szereznek legalább négy pontot a társulat tagjai, akkor lassan kezdhetik temetni az osztályváltás elkerüléséről szőtt álmokat.
