ÉRD » Miközben a maródiság fogalmát nem ismerő, a Real Betist erősítő Joaquín Sánchez a negyvenegyedik évében járva is rendre megkevergeti a nemzetközi mezőny legtöbb társulatának hátsó alakzatát, az utóbbi időszakban rendkívül sérülékenynek számító, a felnőttek között a Viadukt-Biatorbágy színeiben debütáló Kalmár Domonkos abbahagyta a futballt – mindössze huszonhárom esztendősen.

A pályán nem volt idő, különösen, ha lendületben vitte a hátráló, egyre csak visszazáró, riadt tekintetű védelemre a labdát, de amikor holt térben létezett, alighanem sokszor nekifutott a kérdésnek, mintha csak egy büntetőpontra letett laszti volna: mi a legjobb megoldás? A szárkapocscsonttörés – egy lemezzel és nyolc csavarral rögzítve... –, no meg a bokaszalag-szakadás így együtt már túl soknak bizonyult Kalmár Domonkos számára, akinek gyakorlatilag nem maradt más választása. 

Új év, új élet? Mert ami eddig szervesen önhöz tartozott, annak immár vége – huszonhárom évesen.

Igen, így is fogalmazhatunk – felelte Kalmár Domonkos, az NB III, Nyugati csoportjában 25 ponttal a tabella 12. helyén telelő Érdi VSE immár csak volt labdarúgója. – Úgy alakult, most másra kell, hogy koncentráljak. Új munkahelyem van, de a sérülés is komoly szerepet töltött be a változásban. 

Nem csodálkoznék, ha jobban kalimpált volna a szíve, amikor utoljára becsukta maga mögött az öltöző ajtaját. Egyszer és mindenkorra búcsút intett a futballnak?

Nehéz kérdés. Egy időre biztosan felfüggesztem, de nem tartom kizártnak, hogy visszatérek majd a nagypályás labdarúgáshoz. Addig pedig, ha a lábam is engedi, kis baráti focik során rúgom a bőrt. 

Amikor trénerével, Limperger Zsolttal heti rendszerességgel beszéltem, tudtam, hogy nem egyszer sérüléssel bajlódott, ezért nem szerepelt annyit, mint amennyi alapesetben indokolt lenne. A véletlenek furcsa összjátéka, netán a nagyobb terhelés következménye, hogy érdi színekben többször volt maródi, mint annak idején a felnőttek közé történő berobbanásakor Biatorbágyon?

Mindenképpen lehet hozzá köze, nem tartom kizártnak, de inkább a balszerencsének és annak volt köszönhető, hogy sérülékeny játékos voltam. 

Nem egyszer láttam játszani, így pontosan tudom, hogy fontos értékét veszítette el az Érdi VSE. Van olyan meccs, gól vagy eredmény, amely mindörökre bevésődött az emlékezetébe?

Egy Vác elleni idegenbeli felkészülés mérkőzés, amelyen egy gyönyörű indítást kapva Pallagi Boti csapattársamtól, kapásból a tizenhatos sarkától a kapus felett a hálóba emeltem. 

Azért a labdarúgás közelében marad? Scout lesz, netán dimbes-dombos pályák szélén kamerával letáborozó videoelemző vagy különösen a felkészülés alatt kérlelhetetlen, vasakaratú erőnléti edző?

Nem, más területen dolgozom. A labdarúgás egyelőre hobbiszinten fog visszaköszönni.