Gyere csak, Ibrahim, nézzed pajtás és olvasd! Itt, ezen a felforgatott, zavaros, hol négy, hol negyvenöt másodpercenként eltotyogó metrópótlóktól hemzsegő téren, a varázslatosnak tűnő, elromlott, ránk rohasztott, megfakított fényei alatt, hogy „100 szóban Budapest”. Szedj magadra valamit, ne csupán a kilókat. Ma este ilyenkor a sebhelyesarcú, Al Pacinóra emlékeztető, torz hangú, slampos járású, Kylie Minogue-ra csak foltokban hasonlító Seherezádéval úgyis a 100 forintnak ötven a fele lesz a sláger, már ha érted. BÚÉK!
Bólintasz, mint egykor a mindmáig népszerű Nyilasi Tibi, ami jó, mert Varga Judit legyek, ha értem. Két hátizsák, két szatyor, laptoptáska. Több csomagod van, mint egy futárnak december 23-án! Nem beszélni, hallani madzsar? Van legalább öt oltásod? COVID-19, helló! Delta, Kudlik Júlia, Mundruczó Kornél! Delta! Megmondta a miniszterelnök, hogy a legnagyobb ajándék, amit idén egymásnak adhatunk, az az oltás – azt már én teszem hozzá, ha kell, a János Kórház is megajándékoz egy alig használt lélegeztetőgéppel. Gyönyörű, nemzeti tankönyvekbe való, illusztrációra ingerlő miniszterelnöki mondat. Tedd el azt a tárcát, hagyd a fenébe! Mi vagy te, tárca nélküli miniszter? Nem kell fizetni, ez nem szupermarket, ingyen van, grátisz, ajándék, látod, jut az örményeknek is. Itt Deák tér, Károly körút, 100 szóban Budapest – ott Petyus, 100 ezer vakcinában Örményország. Lám, mégsem kidobott pénz az ablakon. BÚÉK!
Szedd a lábad, pajtás, haladjunk, mert egyre nagyobb itt a káosz, és hát vannak furcsa, gnómszerű alakok errefelé, ha nem figyelsz, mézesmázos szavakkal meglopnak, hülyére vesznek, megvezetnek, becsapnak, szinte tök ugyanolyan, mint a tévéshopban. Nem most, majd, itt eddig is ez ment, nézz már körül! Dehogy a mincternök, mit képzelsz? Gázspar, ez az, pajtás, jól hadoválsz, mellette meg ott a Menyhért, Boldizsár! No de hagyjuk ezeket a karácsonyhoz köthető flikkflakkos neveket, induljunk tovább. BÚÉK!
Milyen Dzsudi? A Garland? Láttad a filmben? Vagy a Faragó? Amelyik jól bánik a hangszerrel? Mit beszélsz? Mondd lassabban, nagyon pörög a nyelved, jobban, mint mögötted az óriáskerék. Szeretni furdzsa lányok, asszonyok? Furdzsa? Ja, a Dzsudi! A vastag szemöldökű? Ne ijedj meg tőle, nem bánt! Én is szeretni lányok, asszonyok, te is szeretni lányok, asszonyok, ő is szeretni lányok, asszonyok. Mi a baj ezzel? A Józsi például nem szereti a lányokat, asszonyokat, le is csúszott a ház oldalán, legalább a Dzsudi hadd szeresse, nem akar nagyobbat zuhanni, mint a nógrádi életszínvonal. Meg aztán tudod-e, hogy a felcsúti pályán is két térfél van, két kapuval? Kassákügyi mincter? Hű, haver, vannak gondok... Hová szaladsz, az istenfádat? Nem ördög, andzsal az, csak félrecsúszott a maszkja.
Állj már meg, te szerencsétlen flótás! Tessék, itt a jó karban lévő negyvenes! Az anya férfi, az apa nő, mondá ő, vagy valami ilyesmi, de az is lehet, hogy a Dzsudi összekeverte a fogalmakat. Itt mindent lehet, pedig nem mindegy, hogy Imivel kártyázol vagy Timivel hártyázol. Kész szerencse, hogy a köztársaságot meg az igazságügyet nem sikerült felcserélni, már ha igaz. Különben is, milyen lenne az a ságügy? Most meg hová indulsz? Hogyhogy eleged van? Te csak turista vagy, holnapra kijózanodsz és mindent elfelejtesz, velünk ez a csoda viszont legkorábban csak áprilisban történhet meg. BÚÉK!
