Életük a pálya: az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Szatmári Csaba, az NB II-ben szereplő Diósgyőri VTK korábbi élvonalbeli játékosa.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Szőlőfürt. | Kedvenc tantárgyam | Történelem. | Emlékezetes csínytevésem | Középiskolai éveim alatt egyszer a teljes osztállyal az ablakon keresztül kipakoltuk székestől-padostól a termet a tetőre, kivéve a táblát. Itt vártuk a tanárnőt az órára, aki miután megérkezett, megtartotta a tetőn a tanórát. | Első futballélményem | Apukám élvonalbeli meccsére vitt ki először édesanyám Debrecenbe.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Türelmes vagyok. | Legrosszabb szokásom | A focicipőmet ritkán takarítom meg, míg otthon az üres üdítősüveget gyakran eldugom, a hűtőre, hűtő mellé, de olyan is előfordul, hogy visszateszem a hűtőbe. | Étel, amit imádok | Zúzapörkölt. | Film, amit többször láttam | Star Wars-sorozat. | Zene, amit általában hallgatok | Vegyes, nincs kimondottan kedvenc zeném. Stílusban az electro house zenéket kedvelem. | Hobbim | A kisfiammal focizni.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | A Torino elleni Európa Liga-selejtező mérkőzések. | Gólom, amire szívesen emlékszem | Ugyanebben a szezonban az én gólommal sikerült döntetlenre menteni az FK Kukësi elleni EL-selejtező visszavágóját. Nem is feltétlen a gólom, sokkal inkább a gólörömöm miatt marad emlékezetes ez a találat, hiszen akkor tudattam országgal-világgal először, hogy az első babánkat várjuk. | Mérkőzés előtti rituálém | Nincs ilyen. | Sérülés, amit elfelejtenék | Utánpótlás éveimben egyszer fél évet voltam kénytelen kihagyni egy hátprobléma miatt. | Barát a futballban | A futballban nincsenek barátaim, kollégáim vannak. Régebbről jó kapcsolatot ápolok a mai napig Ferenczi Janival, Szécsi Márkkal, Bódi Ádámmal, míg a jelenlegi keretből Póser Danival és Könyves Norbival vagyok különösen jó viszonyban. | Az öltözőben mellettem ül | Tőlem balra Oláh Bálint, míg jobbra Könyves Norbi foglal helyet. | Cél a mostani szezonban | Egyértelmű célunk visszakerülni a DVTK-val az élvonalba. Személyes célom is ehhez köthető: az együttes legyen sikeres, én pedig minél több meccset játszva, minél több góllal segítsem a csapatot. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Sosem voltam válogatott, valamint külföldi csapatban sem játszottam.
Apák és fiúk Fentebb Szatmári Csaba ugyanazt említette, mint egy nappal korábban Nagy Tamás, avagy az első futballélménye mindkét labdarúgónak a „fater” meccséhez köthető. Ha valaki nem tudná, a 27 esztendős DVTK-labdarúgó édesapja a napokban – egész pontosan november 2-án – a 48. életévét betöltő Szatmári Csaba, a Debreceni VSC „aranycsapatának” oszlopos tagja, aki ugyan futballozott Dorogon, Ebesen vagy éppen Tiszaújvárosban, mégis a hűség mintaképének tekinthető, méltán a mai napig a Loki-hívek egyik legnagyobb kedvence. És amiről fentebb szintén szó esett, íme, az a bizonyos gól(öröm) Szatmári Csabától (lentebb, a videóban 2:44-től), amely során először tudatta országgal-világgal, hogy gyermeke születik.
