A 2021. október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Gálfi Norbert, az NB II-ben a 15. forduló után 20 ponttal a tabella 8. helyén álló Soroksár SC korábbi utánpótlás-válogatott kerettag játékosa.

Orosházán születtem 2000. január 11-én. Békés megyében, egy kis faluban, Békésszentandráson nőttem fel, és itt kezdtem el ismerkedni a labdarúgás alapjaival. A szüleim elmondása szerint már négy-ötéves koromban szemmel látható volt a labda iránti szeretetem, így beírattak a Békésszentandrás HMSE csapatába. Emlékeimben sajnos nem sok maradt meg az itt szervezett edzésekből, inkább a barátaimmal, édesapámmal és a másfél évvel fiatalabb testvéremmel való állandó focizás az, ami megmaradt. Természetesen az öcsémmel fociztam a legtöbbet ebben az időszakban, de ez inkább annak köszönhető, hogy édesapám a házunkhoz tartozó hatalmas kertben kialakított nekünk egy focipályát, amihez saját kezűleg készített kapukat. Mondanom sem kell, hogy öcsémmel mekkora mérkőzéseket játszottunk ott, ami gyakran veszekedésbe torkollott az állandó versengés miatt. Tízéves koromban egy nagy váltás következett be az életünkben, ugyanis a szüleim a több lehetőség reményében úgy döntöttek, hogy Észak-Nyugat Magyarországra költözünk, Tatára. Új iskola, új barátok és természetesen új egyesület is. A szüleimnek igaza volt, valóban több lehetőség nyílt ki előttünk, ami a labdarúgó-pályafutásomra is igaz volt. Iskolakezdéskor a Tatai TAC egyesülethez igazoltak le, ahol sok időt nem töltöttem, ugyanis részt vettünk a csapattal egy teremtornán, amin szintén részt vett egy pesti csapat, a Dalnoki Jenő Labdarúgó Akadémia, amelynek szakemberei látták bennem a lehetőséget és elhívtak magukhoz egy próbajátékra, ahol meg is feleltem. Akkoriban az MTK-nak volt az előakadémiája, ma már nem tudom, működik-e az együttműködésük. Nem volt kérdés a családban, hogy odaigazolok, hisz mindvégig támogattak, itt csak egyedül egy kérdés volt, a logisztika. Ugyanis iskolát váltani nem szerettünk volna, de a Pestre való feljutást heti négy alkalommal igencsak nehézkes volt megoldani. Szerencsémre nagy segítségemre volt a nagybátyám, aki fél éven keresztül hurcolt minden edzésre. Róla tudni kell, hogy hatalmas futballfanatikus, és természetesen ő is látta bennem a lehetőséget. Fél év után az MTK-ban találtam magam, aminek nagyon örültem, hiszen nagyon nagy lehetőség volt ez számomra. Az élethelyzet-változás miatt sajnos a családból senki nem tudott tovább az edzésekre vinni, így a családomnak nagyon nehéz időszak következett, ugyanis iskolát nem akartunk váltani, így egy megoldás volt csak… Az egyedül utazás. Nem tudom, hány szülő merte volna ezt bevállalni a gyereke érdekében, de én hálás vagyok nekik, hogy ennyire merészek voltak és elengedtek minden nap egyedül az általános iskola után Budapestre, hogy hajszoljam az álmomat. Úgy gondolom, hogy ebben az időszakban rengeteget tanultam és fejlődtem az életben és a labdarúgásban is egyaránt. Sajnos csak két és fél évet töltöttem az MTK-ban, ugyanis az utolsó fél évben a tanulásból és a labdarúgásból is elvett a sok utazás, így fél évre Tatabányára igazoltam. Fél esztendő után középiskolát kellett választani, így Rugovics Vendel hívására Veszprémre esett a választás. Itt új otthonra találtam, nagyon családias légkörbe érkeztem, ahol minden edző azon dolgozott, hogy minél hamarabb magas szinten tudjak játszani. Veszprémből volt szerencsém néhányszor részt vennem a korosztályos válogatott összetartásain is. Két év elteltével a Debrecen hívására mondtam igent. Nagyon kecsegtető volt számomra ez a megkeresés, ugyanis az MTK után azon dolgoztam, hogy minél hamarabb újra kiemelt bajnokságban szerepelhessek. Itt is rengeteget tanultam a futballról, de ezt a közeget sajnos nem éreztem a magaménak, így két év után újra Veszprémben találtam magam, de ekkor már a felnőtt, megyei első osztályú csapatban. 18 éves voltam ekkor. Úgy gondolom, hogy ez remek döntés volt, ugyanis új szakmai stábbal próbálták felépíteni újra a veszprémi futballt Pető Tamás és Gunther Zsolt személyében. Pető Tamást nem kell bemutatnom szerintem, sok mindent köszönhetek neki és segítőjének, ugyanis az ő kezei alatt nőttem fel és tanultam meg, milyen a győztes mentalitás. Nem mellesleg rengeteget tanultam magáról a futballról az ő irányításuk alatt. Ez a közeg többet jelentett számomra, mint egy csapat, új családra találtam, így saját magaménak éreztem azt a feladatot is, amit Pető Tamás elénk állított a megyei élvonalban, hogy tegyük a veszprémi futballt a megfelelő helyére, ami nem más, mint minimum az NB II. Öt évet töltöttem a klubnál, ahol az első szezonban megnyertük a megyei első osztályt és a következő évadot az NB III-ban kezdtük. Az első harmadosztályú idény csonka volt a Covid-19 miatt, az azutáni két évben mind a kétszer bronzérmet tudtunk szerezni, az ötödik esztendőben pedig sikerült végre mindenki fölé kerekednünk, de sajnos ez sem érdemelt NB II-es indulást, ugyanis a bajnokság átszervezése miatt az NB II-ből kieső egyik csapattal osztályozót kellett játszanunk, ám sajnos Nyíregyházán egy góllal alulmaradtunk. Ez jelentette számomra a végét Veszprémben, ugyanis az osztályozómeccsek nagy rivaldafényének köszönhetően a Soroksár megkeresésére mondtam igent. Vártam már, hogy profi ligában tudjak játszani, így jelenleg Soroksáron bontogatom a szárnyaim. A futballkarrierem mellett mindig fontos volt számomra az önfejlesztés, így Veszprémben a labdarúgás mellett edzőként is tevékenykedtem, amiben rengeteg sikerélményem volt. A csapatoktatások mellett három éve egyéni képzésekkel is foglalkozom (GálfiTeam). Később szeretnék majd újra ezzel foglalkozni, de jelen helyzetben most csak az aktív pályafutásomban kitűzött céljaim a mérvadóak. Eddig az UEFA C-licences tanfolyamot végeztem el, de már felvételt nyertem a B-re, ami jövő tavasszal indul. Az MLSZ-es képzések mellett fontosnak tartottam, hogy mélyebb tudásom legyen az edzői szakmáról, így a Testnevelési Egyetemre is jelentkeztem, ahol jövő nyáron diplomázok. Az aktív pályafutásom után szinte biztos vagyok benne, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
GÁLFI NORBERT  a kezdetekről és napjainkról, avagy (futball)múltról, jelenről és jövőről

KÖLYÖKIDŐ  | Jelem az óvodában | Pöttyös labda. | Kedvenc tantárgyam | Testnevelés. | Emlékezetes csínytevésem | Az általános iskolában mindig nagy harc volt a szünetekben a betonos focipályán a térfelekért. Aki előbb érintette meg mind a három kapufát, azé volt a térfél. Egyszer megbeszéltük a barátaimmal, hogy eldugjuk a wc-ben a labdánkat és én az óra vége előtt pár perccel elkéredzkedek wc-re, és amint kicsöngettek, én már sokkal kedvezőbb pozícióban indulhatok a térfélért, mint bárki más az iskolában. Így is történt, miénk lett a térfél és kedvünkre focizhattunk a szünetben, de mondanom sem kell, hogy nem nagyon dicsértek meg a tanárok, hogy nem érkeztem vissza az órára. | Első futballélményem | A családomban szinte mindenki Ferencváros-drukker, így az első nagy élményem a régi Albert Flórián Stadionban volt, egy Fradi–Pápa mérkőzésen.

(FO)CIVIL  | Legjobb tulajdonságom | Kitartó vagyok. | Legrosszabb szokásom | Hangosan telefonálok. | Étel, amit imádok | Garnélás tészta. | Film, amit többször láttam | A Wall Street farkasa. | Zene, amit általában hallgatok | Drake-Energy. | Hobbim | Horgászat.

PÁLYATÁRS  | Karrierem legjobb meccse | A 2022/23-as idény utolsó mérkőzése, a Veszprém–Tatabánya bajnoki döntő. Itt dőlt el, ki nyeri a bajnokságot. A 96. percben egyenlítettünk és így lettünk mi a bajnokok. (2023. május 21-én, az NB III Nyugati csoport 38. fordulójában a házigazda Somogyi Richárd találatával került előnybe, ám a Bányász Árvai Dániel duplájával fordított, majd a 96. minutumban Bartusz Dániel gólja nem csupán egy pontot, hanem a bajnoki címet is jelentette a Veszprémnek – a szerző) | Gólom, amire szívesen emlékszem | Az első NB II-es találatomra, a Gyirmót ellen. (2023. augusztus 6-án, az NB II 2. fordulójában a hazai környezetben futballozó Soroksár Gálfi Norbert 5. percben szerzett találatával 1–0-ra legyőzte Győr-Moson-Sopron megyei ellenfelét – a szerző) | Mérkőzés előtti rituálém | Általában hamar érkezem a meccsekre, megiszom egy kávét, utána hengerezek, nyújtok, közben zenét hallgatok. Fontos számomra az összecsapás előtt a zene. | Sérülés, amit elfelejtenék | Szerencsére nem volt még nagyobb sérülésem, de a részleges combizom-szakadásom nem volt kellemes. | Barát a futballban | Nem tudok kifejezetten csak egyet mondani. Szerencsére rendkívül családias öltözőkben fordultam meg, ahol tényleg nagyon jó barátokra tehettem szert. Ilyen szempontból szerencsésnek mondhatom magam. | Az öltözőben mellettem ül | Hajdú Roland és Valik Sabov. | Cél a mostani szezonban | A csapattal minél magasabb pozícióban végezni, az első hat hely valamelyikén, a magam részéről pedig minimum tíz gól. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Az első osztályban szerepelni.