DUNAHARASZTI » Mint arról a Ponyvalegény is beszámolt alig két héttel ezelőtt, nagy meglepetésre a Pest megyei I. osztályú bajnokság 5. fordulójában csupán 0–0-ra végzett hazai környezetben a veretlenségét továbbra is őrző helyi DMTK az újonc Pereggel szemben. Nem sokkal azután már nem Schőn Lászlónak hívták a csapat edzőjét. 

A Taksony elleni derbin – annak számít az összecsapás több okból is, lévén a közelmúltban gyakorlatilag a teljes akkori NB III-as taksonyi keret játékoskeretestől, szakmai stábostól a „megye-egyes” DMTK-hoz tette át székhelyét – már Gálhidi György ült a gárda kispadján, aki 2020 tavaszán irányította a riválist. Nem kisebbítve a Magyarországon és külhonban is nagyszerű munkát végző szakember érdemeit, de alighanem nélküle is győzött volna a Dunaharaszti, legfeljebb nem 4–1-re. 

A magunk mögött hagyott hétvégén ugyancsak hazai környezetben léptek fel Szalai Andrásék, mégpedig ismét egy újonc, a Molnár Tamás által remekül összerakott, egy héttel ezelőtt a Magyar Kupában az NB I-es Paks ellen is nagyszerűen helyt álló, ám végül otthon 9–1-es vereséget szenvedő UFC Gyömrő várt a társulatra. (Aki esetleg a nyolcgólos kudarcot és az ezzel kapcsolatos félmondatot megmosolyogná, annak csupán adalékul annyit, hogy a Bognár György trenírozta, totális támadófutballra esküsző tolnaiak idén április végén NB I-es bajnokin arattak 9–2-es diadalt Budafokon.) 

A nem is egy korábbi élvonalbeli labdarúgót a keretében tudó Haraszti a rivális kapuja előtt ismét impotensnek bizonyult, az pedig csak sovány vigasz, hogy a DMTK hátsó alakzata nem kapitulált. Egyelőre tehát „dadog” az aranyesélyes gárda, ám az oko(ka)t Gálhidi Györgynek kell megtalálnia, már ha továbbra is a rutinos, korábban Kispesten és Nyíregyházán is dolgozó edző felel a szakmai munkáért, elvégre alig két hete a másik újonc elleni 0–0 után az eddig mindenhol bizonyító Schőn Lászlónak mennie kellett...