LONDON » 1968 után Olaszország ülhetett fel Európa trónjára, miután a londoni éjszakában a büntetőpárbaj során jobbnak bizonyult a Wembley „közelsége” okán nem csupán lélektani előnybe kerülő, hanem már a 2. percben (!) vezetést szerző Angliánál. Roberto Mancini válogatottja Leonardo Bonucci közeli találatával egalizált még az Eb-finálé rendes játékidejében.
Jobboldali beadás, kapáslövés – Luke Shaw góljával vezet a Pickford – Walker (Sancho, 120. p.), Stones, Maguire – Trippier (Saka, 70. p.), Rice (J. Henderson, 74. p.; Rashford, 120. p.), Mount (Grealish, 99. p.), Phillips, Shaw – Kane, Sterling összetételben kifutó Anglia! Jobboldali szöglet, Verratti-fejes, Pickford-védés, a kipattanóra a leghamarabb eszmélő Leonardo Bonucci érkezik, egyenlít a Donnarumma – Di Lorenzo, Bonucci, Chiellini, Emerson (Florenzi, 118. p.) – Barella (Cristante, 54. p.), Jorginho, Verratti (Locatelli, 96. p.) – Chiesa (Bernardeschi, 86. p.), Immobile (Berardi, 55. p.), Insigne (Belotti, 91. p.) tizeneggyel felálló Olaszország! Két mondatba foglalva ennyi történt az Európa-bajnokság fináléjának rendes játékidejében. A kétszer tizenöt perces hosszabbításban nem született találat, a hallatlanul izgalmas büntetőpárbaj pedig Itália diadalát hozta.
Ennyi történt? Dehogy! Gianluigi Donnarumma 22 évesen és négy és fél hónaposan bizonyította klasszisát a kapuban, amelyet már megcsodálhattunk a spanyolok elleni elődöntő során is, míg Leonardo Bonucci 34 esztendősen és másfél hónaposan tanár volt a pályán, hiszen nem elég, hogy gyakorlatilag hiba nélkül látta el feladatát a saját tizenhatosának környékén, az egyenlítő gól és a büntetőpárbajban magabiztosan értékesített 11-ese mellett nagyszerű passzokkal és hajszálpontos tért ölelő indításokkal vétette észre magát.
Olaszország azonban nem csupán a két klasszisa miatt ért fel a csúcsra, hanem azért is, mert ez a válogatott túl azon, hogy nagyon együtt van – csak szemléltetésként: a két juventusos klubtárs, Giorgio Chiellini és Leonardo Bonucci a napokban együtt indulnak nyaralni családostul –, kellett hozzá egy olyan hadvezér Roberto Mancini személyében, aki nemcsak a – szó legpozitívabb értelmében vett – catenaccióban hisz, hanem a támadójáték fontosságában is.
A jelenlegi állomány lehetőséget ad arra, hogy a korábbi remek csatárból lett szakember kezdeményező futballra ösztökélje övéit, amelyet az idei Eb-n többé-kevésbé hozott is a társaság, az már más kérdés, hogy a Spanyolország elleni elődöntőben vagy az angolokkal szemben megvívott fináléban ez nem mindig „jött át”. Igaz, a kapitány azt az örök igazságot már játékoskorából tudja, hogy a legfontosabb meccseken nem a szemet gyönyörködtető, minden igényt kielégítő korszerű futball a fontos, hanem a győzelem. Ebben pedig Olaszország verhetetlen.
A REMÉNY VÁLOGATOTTJA
Angliával számolni kell a továbbiakban is, hiszen a három évvel ezelőtti világbajnokságon az elődöntőig, az idei kontinenstornán pedig a döntőig menetelt, és ez még akkor is igaz, ha a mostani Európa-bajnokságon nem csupán könnyebb ágra kerültek a britek, de az is segítséget (vagy éppen, hogy hátrányt?) jelentett, hogy a legtöbb találkozót hazai környezetben vívhatták Harry Maguireék. Gareth Southgate rendkívül szisztematikusan és szimpatikusan építette újjá a „háromoroszlánosokat”, az a tény pedig, hogy a mostani Eb-n akcióból nem tudták bevenni a válogatott kapuját, mindent elmond a gárda védekezéséről, hiszen Dánia szabadrúgásból, míg Olaszország rögzített játékhelyzet után, szögletet követően talált Jordan Pickford hálójába. A hét meccsen kapott két találat ragyogó produkció, úgyszólván látszik, hogy korábbi hátvéd irányítja az együttest, amelynek minőségi támadói és parádés adottságú kezdeményezői (Phil Foden, Harry Kane, Jadon Sancho, Raheem Sterling) vannak, de az a nemzetközi rutin még hiányzik a társaság tagjaiból, ami adott például éppen az olaszoknál. Az angolok még messze nem hoztak ki magukból mindent – a kerettagok többsége a húszas éveiben jár –, és mivel felfelé ívelő szakaszban vannak, ha hagyják dolgozni Gareth Southgate szövetségi kapitányt, a 2022-es világbajnokságon vagy a 2024-es kontinenstornán már lesznek azon a szinten, hogy az igazán fontos meccseket, így a vasárnapihoz hasonló légkörű finálé(ka)t is megnyerjék.
