Hosszú ideje az egyik fővárosi egészségügyi intézményben tölti napjait az a neves újságíró, aki televíziónézők százezreinek volt kedvence a nyolcvanas, kilencvenes években.

Egyszer csak eltűnt, mintha sosem létezett volna. Pedig nagyon is ott volt, mi több, a legtöbben az arcával, a jellegzetes hangjával azonosították a műsort, amint a Gelkában megjavíttatott Videoton Minivizorból felhangzott a szignál. Csakhogy az idő gyorsan múlik, mintha egy magasztos erő hajtaná, egyre csak tekerné előre az óra mutatóit – pihenés nélkül. 

Az általunk meg nem nevezett, rendkívül művelt egykori műsorvezető értesülésünk szerint Parkinson-kórral és demenciával küzd, így nem véletlen, hogy az elmúlt esztendőkben már egyre kevesebbszer tűnt fel nem csupán a képernyőn, hanem a lapok hasábjain is. Alapvetően sem szerepelt túlságosan sokszor a nyomtatott sajtóban, ám 2017-ben az egyik színes hetilapban hosszabb lélegzetvételű interjú jelent meg vele, igaz, akkor egyéb egészségügyi gondja miatt került fókuszba. 

A hetvenes éveiben járó, korábbi arckarakteréből mit sem veszítő férfi manapság az egyik fővárosi kórház vendégszeretetét élvezi, és mivel egyik betegsége sem visszafordítható – ezáltal az állapotában javulás nem várható –, sajnos könnyen elképzelhető, hogy élete végéig az intézmény lakója marad.