Dalolt Zsuzsinak, miközben szerelmes a lánya. Szerinte múlnak a gyermekévek és megemeli a kalapját. Nincs ezzel egyedül, hasonlóképp vagyunk mi is: harminc éve hunyt el Ihász Gábor.
„Harminc év,
Akárhogy számolom is, harminc év…”
Ihász Gábor és Heilig Gábor kettőse felejthetetlen, ahogy az is, hogy a szemüveges művész, az egykori Vasas-futballista 1989. június 29-én adta vissza lelkét a Teremtőnek.
A „megszámlálhatatlan sláger fűződik a nevéhez”-kitétel csak azért nem igaz vele kapcsolatban, mert mindössze két nagylemeze jelent meg földi valójában, 1980-ban és 1983-ban. Bár csupán 42 évet élt, sok minden belefért a végtelennek hitt „A oldalba”, hiszen 40 esztendősen nagypapa lett. Hogy mennyire múlnak a gyermekévek, arra csak egy példa: első gyermeke, Adrienn – akinek a „Szerelmes a lányom” című dalt írta és énekelte – már nem „lassan nyolcadikba jár”, hanem az ötvenegyedikben.
A Vasasban tehetségesnek tartották, ám egy rutinvizsgálat során kiderült, nem futhatja be azt a pályát, mint fél évtizeddel idősebb Kálmán bátyja, a szívzűrjei – sajnos – nem a magánéletére, hanem az egészségi állapotára bizonyultak kihatással, így eltiltották a versenyszerű labdarúgástól.
Volt egy rövid időszak, amikor a Fáy utcában hajtotta álomra fejét, így nem meglepő, hogy második feleségével, a neves kézilabdázóval, Hajós Máriával a piros-kékek bázisán ismerkedett meg.
A lelkükben nosztalgiával a lelátón helyet foglaló piros-kék hívek fülében ott csengett egy dal, ami így kezdődött: „Sok vihart megélt Angyalföldön dolgozunk; a Fáy utca már oly sok éve otthonunk…”
Egykor, még alig több, mint egy évtizede, a régi, romos stadionban erre az indulóra kocogtak a pályára a csapatok, ám ma már más idők járnak. Ihász Gábor és Ihász Kálmán egy Isten teremtette hófehér, hosszú tollpárnára emlékeztető valamin ücsörögve boldogan nézik a tegnapot és a mát. Ők már tudják, hogy a felhők felett mindig piros-kék az ég...
