DUNAÚJVÁROS | Május 23-án, pénteken 14 óra 30-kor a Dunaújvárosi Temető ravatalozójában kerül sor az április 20-án eltűnt, életének harmincötödik évében elhunyt Lieszkovszky Zalán búcsúztatójára. A család kérése, hogy a részvétnyilvánítók egy szál virággal róják le kegyeletüket. Az alábbiakban a Csepel SC erőnléti edzőjére emlékezünk soha nem publikált fotókkal és szavakkal, miként ugyanezt teszik egykori csapattársai közül hárman: Berkó Ádám, Blatt Pál és Maka Alex. Lieszkovszky Zalán, nyugodj békében!
Nyolc nap. Elégséges idő elmerengeni a görögországi „művészetek völgyében” vagy felfedezni a páratlan panorámájú Portugáliát. És nyolc nap éppen elég ahhoz, hogy elvesszen a hit, a megmaradt, összekuporgatott, legbelül őrzött remény. Lieszkovszky Zalán, a Csepel SC erőnléti edzője április 20-án tűnt el a dunai hajóbalesetben. A Budafok-Téténynél elmerülő társaság tagjai közül hárman sikeresen kiúsztak a partra, egyiküket a vízirendészet munkatársai hozták felszínre, ám a tréner, aki hosszú éveken át sportolt versenyszerűen, nem adott életjelet magáról. Huszonnégy óra elteltével a halál állt győzelemre az élettel szemben, mígnem április 28-án, vasárnap délben Bölcskénél megtalálták a korábbi labdarúgó holttestét. A néhai cerberus karrierje nem szokványosan indult, a kezdetekre közel egy évtizede a Foci a köbön Kapuskérdések című rovatában így emlékezett vissza: „Gyerekkoromban édesapám egy meccset nézett a tévében, s az egyik kapus óriási bravúrokat mutatott be. Ő nem volt más, mint Oliver Kahn. Ekkor ez annyira megtetszett, hogy én is kapus akartam lenni.” Az is lett belőle, méghozzá nem is akármilyen. A sors kegyetlensége, hogy az alábbiakban korabeli csapattársai is már csak emlékezhetnek rá…
BERKÓ ÁDÁM Hétéves koromtól huszonhárom esztendős koromig gyakorlatilag együtt nőttünk fel, végigjártuk a ranglétrát Dunaújvárosban, majd utána Paksra átigazolva ott is. Apukája (Lieszkovszky József – a szerző) volt az edzőnk egészen talán tizennégy éves korunkig – sokat köszönhetünk neki! Pakson az NB III-as bajnokságban is együtt játszottunk, ahol sikerült aranyérmet is szereznünk, és az NB II-ben is egy csapatban voltunk, valamint a középiskolában egy osztályba jártunk. Képzelheti, mennyi buli, osztálykirándulás, sítábor, csapatprogram volt, amin közösen részt vettünk. A dunaújvárosi uszoda is tudna mesélni: lábteniszek hátul a strandon, reggel kimentünk, este hazamentünk. Aztán amikor még kisebbek voltunk, a FIFA-partik, négyen-öten a csapatból egész nap, egész éjjel nyomtuk a bajnokságokat. A legnagyobb Bayern München-szurkoló volt, egész életünket végig kísérte a Bayern München–Real Madrid rivalizálás. Aztán az élet külön utakra terelt minket, de ha összefutottunk, mindig volt miről beszélni. Épp decemberben találkoztunk egy MLSZ-es erőnléti konferencián, a szünetekben feljöttek az emlékek, dumáltunk végig. Sajnálom, ami történt vele és részvétem az egész családnak!
BLATT PÁL Ennyi idő távlatából már nehezen tudok visszaemlékezni konkrét történetre vagy zrikálásra vele kapcsolatban még akkor is, ha az együtt töltött paksi évek alatt jóban voltam Zalánnal es kedveltem is, de a pályán kívül nem „mozogtunk” sokat együtt. Felfoghatatlan, ami vele történt…
MAKA ALEX A Zalánról kapott hírek ledöbbentettek és nagyon elszomorítottak, őszinte részvétem az egész családjának. Osztottam vele öltözőt, mindenki egy jókedvű, vicces, megbízható srácnak tartotta, akit mindenki nagyon szeretett. Bár az utóbbi években a szoros viszonyt nem tudtuk fenntartani, közös emlékeink élénken élnek bennem. Hiányozni fog mindenkinek!
