Tizenegyes, mégsem büntető: 2022. július 4-től megújult formában és felvetésekkel, összesen tizeneggyel jelentkezik az eddig csak labdarúgókat bemutató Kapuskérdések rovat, ugyanis immár nem csupán futballisták, hanem egyéb csapatsportágak – jégkorong, kézi- és vízilabda – ismert vagy kevésbé ismert cerberusait is felkérjük, hozzák közelebb szakmájukat olvasóinkhoz. Aki az alábbiakban megússza kapott gól nélkül, miközben az érdeklődésünket nem hárítja: Tóth Dániel, az NB III Észak-Keleti csoportjában 12 forduló után 30 ponttal a tabella 1. helyén álló Debreceni EAC korábbi NB II-es kapusa.
| 1 | Amiért kapus lettem | Én is, mint sok kapustársam, mezőnyjátékosként kezdtem, abból is a csatár poszt volt az enyém, szerettem sokat futni (akkoriban), na meg gólt, gólokat lőni. Kilenc-tízéves körül lehettem, amikor egy tornán voltunk a Lokival és az egyenes kieséses szakaszban a kapusunk eltörte a lábát. A szépséghibája a történetnek, hogy nem a pályán történt, és azt hiszem én találtam ki, hogy ugorjunk le egy kerítésről. Szóval kapus nélkül maradtunk, és akkoriban az edzőm, Darabos Attila – Isten nyugosztalja – megkérdezte, ki tud védeni? Én kapásból rávágtam, hogy valamennyire tudok, a bátyám akkoriban kapus volt és sok mindent „ellestem” tőle. Ez olyan jól sikerült, hogy azt mondták, jobban védtem, mint a kapusunk, szóval Attila bá felajánlotta, hogy ha van kedvem, próbáljam ki magam hosszabb távon. Két hét után természetesen meguntam, én futni akartam sokat, elég örökmozgó kisgyerek voltam, emlékszem, még „tüntetésből” kapuskesztyűt sem vittem edzésre, de akkor is beállított a kapuba a mester. Utólag hálás vagyok érte, időközben „elkönyveltem” magamnak ezt a posztot és teljesen beleszerettem. A gólok továbbra is fontosak maradtak számomra, csak már olyan szempontból, hogy egyet sem akarok kapni.
| 2 | Amit nem kedvelek a saját posztomban | Amikor azt gondolják az emberek, hogy mi csak állunk a kapuban, nem csinálva semmit. Persze van, hogy kevesebb dolga akad a kapusnak egy meccsen, de mentálisan végig topon kell maradnia, mert lehet, a végén kell bemutatnia egy sorsdöntő védést.
| 3 | Idézet, ami hozzám illik | „Nem az a fontos, hogy hányszor kerülsz a földre, hanem hogy hányszor állsz fel utána.” A kapusok számára ez különösen igaz, hiszen hibázni lehet, de a legfontosabb, hogy visszatérj a játékba és újra teljesíts.
| 4 | Mérkőzés előtti rituálém | Édesanyám meccs előtt pár órával felhív, ez is nagyon fontos, hogy neki kell hívnia. Néhány hete én telefonáltam, mire közölte, hogy ez így nem jó, majd letette és visszahívott. Lehet, ő babonásabb, mint én. (nevet) Ő a meccseket a mai napig nem képes nézni, amin játszom, annyira izgul. Szóval felhív, és a szöveg mindig ugyanaz: „Mi a mai feladat?” Mire én: koncentráljak végig, majd ismét anya: míg le nem fújják a meccset! Leírva viccesen hangzik, de nekem mindig erőt ad.
| 5 | Aki ellen nem szeretek védeni | Hát igazából nem tudom, hogy van-e ilyen személy, szeretem a „nehezebb” meccseket, engem az mindig motivál. Külön játékost nem emelnék ki.
| 6 | Szezonbeli legjobb meccsem | Szerencsére jó formában érzem magam, ami a kapott gólok tekintetében is megmutatkozik, természetesen nem egyedüli érdem ez, hiszen csapatsport, de ha választanom kell, akkor legyen a Sényő elleni. Az 1. fordulóban történt, 0–0-nál tizenegyest védtem, majd megnyertük a meccset. Azt hiszem, ez erőt adott a további sikerekhez a soron következő játéknapokra. (2024. július 28-án a DEAC ifj. Sándor Tamás 54. percben, 11-esből elért góljával tartotta otthon a három pontot, az 1–0-ra megnyert összecsapás 22. minutumában a sényőiek részéről Úr László hagyta ki a büntetőt – a szerző)
| 7 | Pályafutásom eddigi legjobb mérkőzése | Ez is fogós kérdés. Amire szívesen emlékszem vissza, az talán a 2020/2021-es NB II-es szezonon volt, amikor egy sikertelen széria után bekerültem a kapuba és megvertük otthon a Soroksárt. (2020. december 6-án az NB II 20. fordulójában a DEAC 1–0-ra győzte le Lipcsei Péter alakulatát, a találkozót eldöntő találatot a 67. percben a manapság már az élvonalban szereplő Kecskemét színeiben futballozó, immár magyar válogatott Nikitscher Tamás szerezte – a szerző)
| 8 | Emlékezetes potyagól, amit kaptam | Fiatalon láttam, hogy Szűcs Lajos, a Fradi akkori kapusa baseballsapkában véd, és azt gondoltam, hát ez nagyon menő, kipróbálom. Természetesen nap sem volt és kicsit kijjebb helyezkedtem a kelleténél, mire átemeltek a félpálya környékéről... Mondanom sem kell, hogy többet nem védtem sapkában, de még utcára sem nagyon vettem fel.
| 9 | Kapuskolléga, akivel a legjobb viszonyban vagyok | Szabados István, az Ajka kapusa. Innen is további sikereket a szezonra, Pityke!
| 10 | Barát a mezőnyjátékosok közül | Földes Milán. Az MTK-ban voltunk csapattársak 2010-ig talán. Elég fiatalon lettünk barátok és azóta is napi kapcsolatban vagyunk.
| 11 | Egyéb csapatsportág kapusa, akit sokra tartok | Ha mindenképp másik sportot kell választani a labdarúgáson kívül, akkor a kézilabdát mondanám, a menyasszonyom családja inkább ezt a sportot favorizálja, és igen, mondhatni „megkedveltem”, de folyamatosan küzdök velük, hogy végre nézzenek sportot, azaz focit – természetesen viccelek csak. Szóval a magyar válogatott kapusait sokra tartom és szurkolok is nekik.
