PONYVALEGÉNY

KAPUSKÉRDÉSEK. Aki válaszol: SIMONFI TAMÁS, az Isaszeg labdarúgója

„Mivel igazán duci kisfiú voltam, igy elég kézenfekvő volt, hogy ha játékra került a sor, mindig én álltam be a kapuba és ahogyan telt-múlt az idő, ott is ragadtam”

2024. március 30. - Horváth M. Attila

kapuskerdesek_uj.JPGTizenegyes, mégsem büntető: 2022. július 4-től megújult formában és felvetésekkel, összesen tizeneggyel jelentkezik az eddig csak labdarúgókat bemutató Kapuskérdések rovat, ugyanis immár nem csupán futballisták, hanem egyéb csapatsportágak – jégkorong, kézi- és vízilabda – ismert vagy kevésbé ismert cerberusait is felkérjük, hozzák közelebb szakmájukat olvasóinkhoz. Aki az alábbiakban megússza kapott gól nélkül, miközben az érdeklődésünket nem hárítja: Simonfi Tamás József, a Pest megyei II. osztály Északi csoportjában 20 lejátszott bajnoki után 29 ponttal a tabella 7. helyén álló Isaszegi SE kapusa.

simonfi_tamas_isaszeg.jpg| 1 | Amiért kapus lettem | Már egészen kiskorom óta imádtam rúgni a „bőrt”, de mivel igazán duci kisfiú voltam, a futás sohasem ment, igy elég kézenfekvő volt, hogy ha játékra került a sor, mindig én álltam be a kapuba és ahogyan telt-múlt az idő, ott is ragadtam. Szerintem mindenki, aki ezt a sportot választja, életében legalább egyszer valahogy bekerül a kapuba, de csak az igazán elhivatottak maradnak is bent.
| 2 | Amit nem kedvelek a saját posztomban | A kapusposzt egy csapatjátékban egy önálló egyéni sport számos sajátossággal, nehézséggel, hatalmas felelősséggel és sok esetben magánnyal társulva. Ezek mellett talán a legnehezebb számomra ebben a posztban az, hogy egy hiba elég ahhoz, hogy tíz másik játékos egész heti munkáját tönkre tedd, nem is beszélve arról, hogy arra a hibára mindenki emlékezni fog még akkor is, ha mellette számos hatalmas védést is bemutattál.
| 3 | Idézet, ami hozzám illik | „Nem a vereség a szégyen. A szégyen az, ha bedobjuk a törülközőt.” (David Goggings)
| 4 | Mérkőzés előtti rituálém | Nem tartom magamat egy babonás alkatnak, ezért kimondott meccs előtti rituálém nincsen, szeretek a meccsekre megfelelő aktivizációval és alapos bemelegítéssel készülni, valamint a kezdő sípszó előtt még egyszer a felső kapufához érni.
| 5 | Aki ellen nem szeretek védeni | Olyan ellenfél, aki ellen védeni ne szeretnék, olyan igazán nincsen. Mindig szeretem, ha őrizhetem a hálót. Talán azt tudnám mondani, hogy olyan mérkőzések vannak, amelyeket kevésbé élvezek. Ezek általában azok, ahol az ellenfél gyengébb játékerőt képvisel és kilencven percen keresztül pár labdaérintésen kívül nincsen más dolgom.
| 6 | Szezonbeli legjobb meccsem | Ez egy igen nehéz kérdés, mert magammal szemben igazán kritikus tudok lenni és egy megnyert mérkőzés után is sokszor a hibák miatt úgy tudom érezni, hogy a teljesítményem nem olyan volt, amilyet szerettem volna, mégis talán az idei szezonban a Csömör KSK vendégeként játszott bajnokinkat tudom kiemelni, mert ott magabiztos teljesítménnyel tudtam hozzájárulni a kapott gól nélküli döntetlenhez és az elhozott egy ponthoz. (2023. szeptember 17-én a Pest megyei II. osztály Északi csoport 6. fordulójában került sor az ominózus találkozóra, a sors furcsa fintora, hogy 2024. március 31-én, húsvétvasárnap az Isaszeg fogadja a Csömört a 21. játéknap keretében – a szerző)
| 7 | Pályafutásom eddigi legjobb mérkőzése | Számtalan jó és kevésbé jó mérkőzést játszottam már le, de talán, amire a legszívesebben emlékszem az a tavalyi szezonbeli győzelmünk, az azóta már egy osztállyal fentebb játszó Perbál SC ellen, ugyanis a tavalyi szezonban csak mi voltunk képesek egy nagyon szoros és izgalmas meccsen diadalmaskodni felettük. (2023. március 5-én a Pest megyei II. osztály Északi csoport 18. fordulójában visszavágott a hazai pályán futballozó Isaszeg az ősszel elszenvedett 3–0-s vereségért, ugyanis Kövesdi Attila 28. percben szerzett találatával 1–0-ra legyőzte a Csömört – a szerző)
| 8 | Emlékezetes potyagól, amit kaptam | Sajnos számos ilyen is akadt már pályafutásom során, elkerülhetetlenek ezek egy kapus életében, de mindegyik hibából tanulni kell, hogy többet ne kövesd el őket. Ha ki kéne emelnem egyet, ami biztosan örökre megmarad az emlékezetemben, az az idei Dunakanyar SE-Szentendre elleni meccsen elkövetett hibám lenne, ahol egy hazapasszolt labda átcsúszott a talpam alatt, egyenes a kapunkba. (2024. március 17-én, a Pest megyei II. osztály Északi csoport 19. fordulójában a vendég szentendreiek Szunács Martin öngóljával kerültek előnybe a 29. percben, Sárosi Attila a 79. percben alakította ki az 1–1-es végeredményt – a szerző)
| 9 | Kapuskolléga, akivel a legjobb viszonyban vagyok | Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy pályafutásom során számos remek kapussal és kapusedzővel dolgozhattam együtt. Mindenkivel megpróbáltam mindig a legjobb kapcsolatra törekedni, ezért nem is tudnék egy kollegát kiemelni, de szerintem a kapusok a poszt sajátosságából fakadóan mindig kicsit jobban megértik egymást és összetartanak.
| 10 | Barát a mezőnyjátékosok közül | Nem igazán tudnék ilyen személyt kiemelni, hiszen bármely egyesületben is játszottam idáig, próbáltam mindig mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani és ápolni, az életre szóló barátság a pályákon még várat magára.
| 11 | Egyéb csapatsportág kapusa, akit sokra tartok | Minden sportág kapusát nagyra becsülöm, hiszen pontosan tudom, mennyire nehéz és magányos poszt is ez, azonban, ha mégis ki kéne emelnem egy adott sportág kapusait akkor biztosan a kézilabdakapusok lenénnek azok. Számomra lebilincselő annak a látványa, milyen védéseket tudnak bemutatni.

A bejegyzés trackback címe:

https://ponyvalegeny.blog.hu/api/trackback/id/tr4418367405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása