GYÁL | ÓCSA | Talán a gének tehetnek mindenről. Sosem táncoltatta a fülén a labdát, de az akarata sok mindenen átlendítette. Király Krisztián akár önfeledten örülhetne is, hiszen egyik társulatával a III. osztályú öregfiú-bajnokság 1. csoportjában a második helyen zárta az őszt, csakhogy a másik egyletével éppen ellentétes utat jár be, ugyanis zajlik a küzdelem – a kiesés ellen.
Kemencében sült, vattacukor-formájú felhők fodrozódtak az Ég-tenger kékjében, amikor előbukkant a nap. A fénye Ócsára vetült, s ennek a helyiek akkor és ott nagyon megörültek. Nem a csuromvizes atlétát száraz pólóra cserélő helyiek miatt terjedt izzadtságszag, hiszen az előző évad végén csupán harmadikként ért célba az Ócsa VSE a Pest megyei III. osztály Délnyugati csoportjában, ám a társulat mégis a megyei második vonalban folytathatta. Kövér István egylete számára sovány vigasz, hogy a visszafogott produkció ellenére sincs kieső helyen, mi több, jó eséllyel az őszi idényt záró 15. forduló után sem csúszik lejjebb a tabellán.
Minden jó, ha a vége jó – tartja a mondás, bár meglehet, amondó, az ősz vége nem volt az. A sorsolásnak köszönhetően az utolsó körre maradt az első és a második helyezett csatája, csakhogy a listavezető Pécel Gyálon járva mindkétszer egalizált. Néhányat aludva a meccsre, tud már örülni a 2–2-nek?
A lefújás pillanatában nem volt őszinte a mosolyunk, hiszen az utolsó pillanatokban nagy helyzetben hibáztunk – kezdte Király Krisztián, a Pest megyei II. osztály Déli csoportjában 14 forduló után 11 ponttal a 13. pozícióban állomásozó, november 19-én, vasárnap 12 órai kezdettel a Tápiószecsőt vendégül látó Ócsa VSE labdarúgója, a III. osztály 1. csoportjában 23 egységgel ezüstérmesként telelő Gyáli BKSE öregfiú-játékosa, aki 2010 tavaszától nyolc és fél szezonon át volt a Felsőpakony KSE futballistája. – Reálisan értékelve azonban abszolút ikszes meccs volt, igazságtalan lett volna, ha valamelyik csapat nem szerez pontot. Az eredmény örömteli, hiszen a péceliek Gyálon botlottak először, és a sikerhez én is hozzátehettem a magamét.
A differencia nem tűnik kevésnek. Mit gondol, végleg elúszott a bajnoki cím?
Az öt pont nagy hátrány, tekintve, hogy a péceliek eddig magabiztosan vették az akadályokat. Fontos azonban leszögezni, hogy mi a bajnokság elején, látva az ellenfeleket, azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy jussunk be a felsőházi rájátszásba. Még tíz forduló vár ránk tavasszal, minden közvetlen riválisunkkal játszunk még, így bármi megtörténhet.
Miután már minden társulattal játszottak, mint egy MRI-berendezés, képet tud alkotni: nem a pontszámokat figyelembe véve a Pécel a mezőny legjobb, legerősebb alakulata?
A Pécel egész ősszel kiegyensúlyozottan, meggyőzően menetelt, megérdemelten vezeti a tabellát. A mérkőzéseink alapján azt kell, hogy mondjam, a Pécel, a Kispest, az Erzsébet, a MAC és a mi csapatunk nagyjából hasonló játékerőt képvisel.
Mennyire nehéz megélni, hogy miközben az Ócsával botladoznak a megye-kettőben és gyakorlatilag a kiesés ellen harcolnak, addig a Gyállal a bajnoki címért vannak versenyben?
Míg az Ócsával minden héten élet-halál harcot vívunk, addig az öregfiúk-bajnokságnak egész más a légköre. Ott a szórakozásé, a felszabadultságé, az önfeledt játéké a főszerep. A kettőt szét lehet és szét is kell tudni választani. De akár ócsai, akár gyáli mezben lépek pályára, kizárólag a győzelem lebeg a szemem előtt.
Alapembernek számít mindkét brigádban, ráadásul a meccseknél nincs megállás, egyik következik a másik után. Van még önben lendület?
Nagyon örülök, hogy 41 évesen olyan állapotban vagyok, hogy még bírom a tempót. Olyan társak mellett, és olyan családi háttérrel, amilyen nekem van, ez talán annyira nem is meglepő. Bírom tehát a tempót, és folytatom is mindkét csapatban, amíg a foci örömöt okoz.
