Miért ez és miért nem az vagy amaz? Ismert és kevésbé ismert sportembereket kértünk fel arra, merüljenek el a választott sportáguk rejtelmeibe, ezáltal engedjenek betekintést a mindennapjaikba. A március 7-től jelentkező rovatunkban aki ezúttal beavat a részletekbe: Zákányi Blanka, a női kézilabda NB I/B-ben 6 forduló után 7 ponttal a tabella 8. helyét elfoglaló, a legutóbbi játéknapon az Érd otthonában 15–16-os félidő után 34–32-es vereséget szenvedő Eszterházy SC jobbszélsője, aki a vasárnapi bajnokin négyszer talált a hálóba.

• Amiért beleszerettem a sportágamba: Nemcsak a szüleim, hanem anyukám szülei is a kézilabdában találták meg a sport iránti szeretetet. A szüleim a kézilabda által ismerték meg egymást, és ennek köszönhetem, hogy most én is vagyok. Kisgyerekkorom óta az életem része, már pelenkás koromban is a pályán töltöttem az időm nagy részét, végtére is apa edzést tartott, anya pedig edzett. Így hát nem volt más választás, itt ragadtam én is.

• A sportággal kapcsolatos legnagyobb élményem: Több ilyet is ki tudnék emelni, de azt hiszem, hogy az minden fiatal játékosnak elképesztő élmény, amikor először játszhat és bizonyíthat felnőtt mezőnyben, szóval ezt mindenképp meg kell említeni. Emellett talán azt a Magyar Kupa-mérkőzést mondanám még, amikor az egri csapatommal esélyünk nyílt a DVSC-vel játszani hazai környezetben. 17 évesen egy NB I-es csapat ellen pályára lépni és gólt dobni óriási érzés volt számomra. (2022. január 7-én, a Magyar Kupa 4. fordulójában a többek között Leiner Bernadettet, valamint Pankotai Lucát és Szeberényi Flórát is a soraiban tudó vendéglátó 13–18-as félidőt követően 36–23-as vereséget szenvedett a Korsós Dorinát is foglalkoztató Debrecentől, Zákányi Blanka a 48. percben, 19–27-es állásnál vette be hétméteresből a Loki hálóját – a szerző)

• Akit a sportágon belül nagyra tartok: Magyar vonalon Vámos Petra és Míra, akikre igazán felnézek, mert tudom, hogy honnan indultak és mennyi munkát tettek bele abba, hogy most ott tartsanak, ahol. Nemzetközi szinten, női vonalon Stine Oftedal és Estelle Nze Minkót mondanám, de annyira színes a paletta, hogy nagyon nehéz akárkit is kiemelni.

• Akivel a sportágon belül a legjobb viszonyban vagyok: Szokták mondani, hogy a sport rendkívül pozitív hatással van az ember életére. Ennek az egyik oka az, hogy rengeteg barátot szerezhet egy játékos az évek alatt. Ez velem is pontosan így van, azonban nem szeretnék senkit sem kiemelni közülük.

• Szezonbeli emlékezetes esemény: Az idei szezonnak még nagyon az elején járunk, viszont a csapat összetartása, küzdelme és akarata miatt aratott első, majd második győzelmünk is iszonyatosan jó érzéssel tölt el. Remélem, hogy ezt csak fokozni tudjuk a bajnokság alatt, és sok meglepetést fogunk még okozni. (A jelenleg futó évad során először 2023 szeptember közepén a Gárdony-Pázmánd otthonában 38–25-re, míg egy héttel később Hajdúnánáson 32–28-ra nyert a Heves megyei alakulat – a szerző)

• Célkitűzés a jelenlegi évadra: Mint említettem, minél több győzelmet szeretnék aratni a csapattal, és minél előrébb végezni az NB I/B-s bajnokságban. Egyénileg szeretnék még többet fejlődni és még közelebb kerülni a céljaim eléréséhez.

• Amit szeretnék elérni néhány éven belül: Vallom, hogy a befektetett munka előbb vagy utóbb, de megtérül. Éppen ezért remélem, hogy a jövőben az NB I-ben játszatok majd és lehetek stabil játékos.

• Amelyik sportot még kedvelem: Apukám által a teniszt, a nővérem miatt az atlétikát, a barátom miatt pedig a nemzetközi futballt. Utóbbi kettőt nézni, míg az előbbit több-kevesebb sikerrel, de játszani szeretem.

• Amit eddig még nem tudtak rólam: 2017-ben volt egy autoimmun betegségem, ami miatt teljesen lebénultam és a legapróbb mozgástól kezdve mindent újra kellett tanulnom. Rengeteg időt és energiát fektettem abba, hogy most ott tartsak, ahol, de ebben óriási szerepe volt a családomnak is, akik egy másodpercig sem hagyták, hogy szem elől tévesszem a céljaimat és feladjam a harcot. (2017 és 2019 májusa is fontos mérföldkő Zákányi Blanka életében: az idén 19 esztendős sportember hivatalosan 2017. május 26-án gyógyult meg a Guillain Barré szindrómából, míg majdhogynem napra pontosan két évvel később a miskolci GYEK Sajóbábonyban rendezett jótékonysági futóversenyén mintegy hatvan indulóból elsőként ért célba – a szerző)