A 2021. október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Tamási Gábor, a 2022/2023-as szezonban a Budapest-bajnokság II. osztály 2. csoportjában 26 lejátszott bajnoki után 60 ponttal a tabella 1. helyén végző Barca Escola Hungary-Szent István SE játékosa.
Gyerekkoromban a Vasasban kezdtem futballozni, még 2005-ben. Az alapokat ott tanították meg nekem és nagyon jó emlékeim vannak arról a korszakról. Három év múlva a BVSC-be igazoltam, ahol két esztendőt töltöttem, mielőtt visszamentem volna a Vasasba. Utána kerültem ide, a Szent Istvánba, ahol azóta is játszom.
TAMÁSI GÁBOR a kezdetekről
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Alma. | Kedvenc tantárgyam | Történelem, testnevelés. | Emlékezetes csínytevésem | Rengeteg volt, de talán a legemlékezetesebb az volt, amikor általános iskolában hógolyót dobtam be az iskola ablakán az utcáról, amikor már végeztem. Soha senki nem jött rá, ki volt. | Első futballélményem | Magyarország–Olaszország 2006-os felkészülési meccs.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Nagyon életvidám vagyok. | Legrosszabb szokásom | Sokszor görcsölök rá olyan dolgokra, amikre nem kéne. | Étel, amit imádok | Pizza. | Film, amit többször láttam | Marvel, Star Wars-filmek. | Zene, amit általában hallgatok | Hip-hop és latin zene. | Hobbim | Kosárlabda, PlayStation.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | 2016-ban a Mezőkövesd elleni. Két óriási szabadrúgásgólt lőttem. (2016. november 5-én az U17-es III. osztály Közép B-csoport fordulójában a manapság már Tökölön futballozó Barizs Martint is a soraiban tudó Szent István úgy szenvedett 4–3-as vereséget a matyóföldiek otthonában, hogy Tamási Gábor 18. és Bottlik Dávid 30. percben szerzett találatával a fővárosiak 2–0-ra vezettek a szünetben, ám a félidőben beálló Bercsényi Balázs vezérletével és mesterhármasával, valamint Urbán Barnabás góljával 4–2-re már a Kövesd állt jobban, a 4–3-as végeredményt az Életpálya rovat jelenlegi főszereplője a 65. percben alakította ki – a szerző) | Gólom, amire szívesen emlékszem | Szintén a két Mezőkövesden szerzett találatomat mondanám. | Mérkőzés előtti rituálém | Ügyelek arra, hogy először mindig a bal lábamra vegyem fel a cipőmet és szintén bal lábbal lépjek fel először a pályára. | Sérülés, amit elfelejtenék | Szerencsére megúsztam a komolyabb sérüléseket. Talán egy nagyobb húzódásomat mondanám, egy hónapot kellett kihagynom vele. | Barát a futballban | Csapattársaim, közülük Sziládi Krisztián, Balogh Ádám, Miklós Tibor és Bagyinszki Kristóf, akik a legközelebb állnak hozzám, de a többieket is egytől egyig a barátomnak tekintem. | Az öltözőben mellettem ül | Szentjóby Krisztián és Balogh Ádám. | Cél a mostani szezonban | Elérni a csapat által kitűzött célt, amiben mindenkinek megvan a maga feladata és ezt a feladatot szeretném makulátlanul teljesíteni. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Szeretnék egyszer sok néző előtt játszani egy nagyon jó meccset.
A kilencedik évemet kezdem meg a Szent Istvánban. Nem a legjobb időkben érkeztem a klubhoz, de akkor még gyerekként nem foglalkoztattak a nehézségek, csak az számított, hogy jó társaságban legyek, jó környezetben és persze a továbbtanulás szempontjából is fontos volt, hogy a SZISE csapatába kerüljek a klubbal szoros kapcsolatban álló középiskola miatt. Nem mellékesen itt ragadt rám az azóta is használt becenevem, a Rojo, ma már a szüleimen kívül mindenki így hív. Visszatérve az előbbiekre, szerencsére ma már egy nagyon jó fényben pompázó egyesület a miénk, ráadásul a fő célunkat a 2022-2023-as szezonban sikerült elérni azzal, hogy feljutottunk a Budapest-bajnokság I. osztályba. Különösen azért volt ez nagy öröm, mert a 2021-2022-es évadban is közel álltunk a feljutáshoz, azonban akkor az elmaradt. Talán idénre lett felkészült a csapat az első osztálybeli tagságra. Mindenki a szívét-lelkét beleadta az idei szezonban és egy emberként küzdött a másikért, valamint az sem számított, hogy a társulat átlagéletkora talán Budapesten a legalacsonyabb. Szerencsére mindenki felnőtt a feladathoz. Személyes célom az idénre, hogy stabil helyet szerezzek a csapatban, mindig a legjobbamat nyújtsam, és amiben jó vagyok, azt az egylet hasznára tudjam fordítani, illetve szeretném, ha a csapatunk az élmezőnyben lenne a BLSZ I.-ben, ami nagyon nehéz feladat lesz, de minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, és annak biztos, hogy meg is lesz az eredménye.
TAMÁSI GÁBOR az elmúlt közel egy évtizedről
