Miért ez és miért nem az vagy amaz? Ismert és kevésbé ismert sportembereket kértünk fel arra, merüljenek el a választott sportáguk rejtelmeibe, ezáltal engedjenek betekintést a mindennapjaikba. A március 7-től jelentkező rovatunkban aki ezúttal beavat a részletekbe: Patakfalvy Luca, az MTK Budapest többek között junior Európa-bajnok, U21-es Európa-bajnoki ezüstérmes, Európa-bajnoki bronzérmes és a nemrégiben véget érő, Lengyelországban sorra kerülő Európa Játékokon az 53 kilogrammosok mezőnyében szintén harmadik helyezett taekwondósa.

• Amiért beleszerettem a sportágamba: Elsősorban családi vonatkozás miatt, édesapám, Patakfalvy Miklós alapította meg Magyarországon az olimpiai taekwondo szövetséget, és már három-négyéves koromban levitt az első edzőtáborba a nővéremmel, Csengével, így gyakorlatilag már ott megszerettem a sportágat. Nagyon tetszett a csapat, nagyon aranyosak voltak az emberek, csomó játékos feladat is volt, de összességében a rúgások, ütések is nagyon megtetszettek, viszont azt azért hozzá kell tennem, volt egy időszak, amikor azt mondtam apukámnak, kicsit unalmas most nekem a taekwondo, nem volna-e baj, hogy inkább tornázok? Ez egyébként hét-nyolcéves koromban volt, két-három esztendeig versenyszerűen szertornáztam és akkor a taekwondo zárójelbe került. Heti egy edzésre mentem, míg öt-hat háromórás tornaedzéseim voltak egy héten.

• A sportággal kapcsolatos legnagyobb élményem: Elég sok van, talán amit elsősorban kiemelnék, amikor junior Európa-bajnok lettem 2015-ben, az nagyon nagy dolog volt nekem. Egyrészt az első és eddigi egyetlen Európa-bajnoki címem, ráadásul a korcsoport abszolút legalján voltam éppen. Tizennégy éves voltam, a tizenötöt be sem töltöttem. A mai napig megvan a szívemben és a fejemben, hogy a zászlóval futottam egy kört a páston és szólt a magyar Himnusz. Óriási dolog volt és a mai napig nagyon motivál. Illetve, ami nagy dolog volt, a nemrég befejeződött Európa Játékokon megszerzett bronzérem is rengeteget jelent nekem, nagyon örülök, hogy meg tudtam nyerni. Igaz, egy picit még mindig fáj a szívem érte, hogy nem lett fényesebb az az érem, mert úgy érzem, akár lehetett is volna, de még így is maga a verseny, meg az, hogy ez volt életemben az első nagyobb multisport esemény, mindenképp nagyon sokat hozzáadott és ez is egy nagyon szép élmény.

• Akit a sportágon belül nagyra tartok: Egyrészt egyértelműen az édesapám, Patakfalvy Miklós, őt emelném ki elsősorban. Ám a nevelőedzőmet, dr. Márton Zsolt Krisztiánt is megemlíteném, aki szintén nagyon fontos ember nekem ebben a sportban és nagyon felnézek rá is. Külföldi sportolókat is megemlítenék, Lee Dae-Hoon óriási taekwondoikon Koreából, illetve nagyon szeretem még az azerbajdzsáni Milad Beigi Harcheganit, aki egyébként már abbahagyta, de ő is olimpiai bronzérmes és többszörös világbajnok. Úgyhogy Magyarországról ők ketten, külföldről pedig ők ketten vannak, akiket igazán nagyra tartok. Még sokan vannak, csak őket emelném ki.

• Akivel a sportágon belül a legjobb viszonyban vagyok: Az előbb említett édesapám, és a nevelőedzőm, dr. Márton Zsolt Krisztián, illetve a válogatott edzőm, Galambos Bence, meg persze a testvérem, Patakfalvy Csenge, akivel tényleg kiskorunk óta együtt edzünk, készülünk, versenyzünk, és ez számomra felbecsülhetetlen érték.

• Szezonbeli emlékezetes esemény: Mindenképpen az Európa Játékok. A bronzérem fontos érem volt, örülök, hogy tudtam nyerni egy medáliát, főleg azután, hogy a világbajnokságon a legjobb tizenhat között a későbbi világbajnoktól szenvedtem vereséget. Már ott is nagyon közel voltam hozzá, egy hajszállal kaptam ki tőle. Ez nekem nagyon jó visszaigazolás volt: jó formában vagyok, jó úton haladok és még sok mindenre képes vagyok.

• Célkitűzés a jelenlegi évadra: Erre az évre fontos egyrészt az egy hónap múlva sorra kerülő Universiade, avagy az egyetemi világjátékok, ami Kínában, Chengduban lesz, ahol mindenképpen szeretném ezt az érmet fényesíteni. Ezen kívül pedig még az őszi felészülési pontszerző versenyeken, illetve a Grand Prixeken jól szerepelni és minél több aranyérmet hazahozni. Ami picit még távolabbi cél, az nyilvánvalóan a 2024-es olimpia, amire majd a jövő év első felében lesz egy kvalifikációs verseny, úgynevezett kontinenskvalifikáció. Elsősorban szeretnék bekerülni a kvalifikációs csapatba, utána pedig nagyon remélem, hogy onnan ki tudok jutni az ötkarikás játékokra.

• Amit szeretnék elérni néhány éven belül: Nyilván kiskorom óta álmom, hogy ott lehessek az olimpián és ott minél jobban szerepelhessek, emellett pedig nagyon szeretnék még több Európa-bajnoki érmet nyerni és egy világbajnokit is. Természetesen mindig a legfényesebb medália a cél, nagyon remélem, a Jóisten vezet engem ezen az úton és elérem azt, amire tudom, hogy képes vagyok, és tudom, hogy bennem van.

• Amelyik sportot még kedvelem: Edzésen szoktunk néha focizni meg – bár nyilván nem szabályos, de – kézilabdát játszani, rajtuk kívül nyáron nagyon szeretek röpizni, illetve a dzsúdósokkal edzek együtt reggelenként és azt a sportot is eléggé megszerettem, habár nem hiszem, hogy jelenleg túlságosan jó lennék benne. Nézni nagyon szeretem a dzsúdót, a szertornát, az atlétikát, mi több, én magam is szeretek futni.

• Amit eddig még nem tudtak rólam: Kiskoromban versenyszerűen szertornáztam és abban az időszakban tanultam meg igazán kitartónak és szorgalmasnak lenni. Kisiskolás koromban divattervező szerettem volna lenni és tervezgettem, rajzolgattam ruhaötleteket, a mai napig nagyon szeretem a divatot és a ruhákat. Sportos családból származom, édesanyám válogatott síelő volt, édesapám pedig az olimpiai taekwondo szövetség alapítóelnöke Magyarországon, többszörös Eb- és vb-érmes taekwondós és kickboxoló. Testvéreim, Csenge és Domi mindketten taekwondoznak, Csengével együtt vagyunk a válogatottban. Nagyon jó testvérek vagyunk, mindenben segítjük és támogatjuk egymást, nélkülük és a szüleim nélkül nem lennék most ott, ahol. Elég édesszájú vagyok és fagyit enni télen-nyáron bármikor tudnék, ha lehetne. (nevet) Amikor négy-ötéves voltam, a szüleim elvittek táncolni, de hamar rájöttek, hogy nekem ennél intenzívebb sportágra lesz szükségem, mert a tánctanárnő többször panaszkodott rá, hogy a lámpákat számolgatom a gyakorlatok végrehajtása helyett.