A Teremtő szereti a Vasast. Hirtelen döntéssel, derült égből villámcsapással vagy mágneses rezonanciával, de szorgalmas, pontokkal és passzokkal kirukkoló tündért küldött Pasarétre. Idén volt mindennek három éve, ám mert az apró termetű irányító az esztendők alatt óriássá lett, és miután Papp Klaudiát megkereste az a klub, amely szerelésének viselése a titkos vágyai között szerepelt, nem meglepetés, hogy a Vasas Akadémia női NB I-es kosárlabda-csapatának a 2023/2024-es évadra valamit ki kell találnia – immár nélküle. 

A Teremtő szereti ezt a lányt. Ha nem is fürdeti mindig tejben-vajban, de a sanszot rendszerint megkapta az élettől. Az esélyt, amiért a tehetségén, az elhivatottságán túl kőkeményen megdolgozott. Mert a szurkoló csak azt látja a hétvégén, miként teljesítenek a kedvencek a Győr, a PINKK vagy a Ludovika ellen, a hétköznapok smirglipapírral csiszolt melóját a legkevésbé. Papp Klaudia idén ősszel már a címvédő Sopronban bizonyíthat, s küzdhet még ha jelenleg nem is az Euroliga-elsőségért, de a bajnoki aranyért feltétlenül – a másik titkos vágyáért.   

Azért az nem szokványos, hogy a bajnokcsapat a hetedik helyezettől szipkáz el játékost. Vegye udvarlásnak: az elmúlt hónapokban mintha kinőtte volna a Vasas Akadémiát. 

Így van, én is úgy éreztem, hogy eljött az idő a klubváltásra – indította a honlapunknak adott interjúját Papp Klaudia, a Vasas Akadémia immár csak korábbi, a 2022-ben Euroliga-győztes Sopron Basket nyáron szerződtetett irányítója, a 3x3-as válogatott 27 esztendős kitűnősége. – Szép három évet töltöttem el a Vasasnál, sokat tanultam és fejlődtem ezen időszakban, és örülök, hogy részese lehettem annak a sikernek, hogy a három szezon alatt egy play-out gárdából erős középcsapattá nőtte ki magát az együttes. Ennek ellenére éreztem, hogy szeretnék szintet lépni, magasabb nívón kipróbálni magam, és erre a Sopron Basket megkeresése kiváló lehetőség számomra, hiszen az ország legjobb csapatában próbálhatom ki magam. Ez nemcsak nagyszerű lehetőség, hanem megtiszteltetés is számomra.  

Amennyiben a közelmúltat vizslatjuk, a mérleg egyik serpenyőjében ott van, hogy a pasarétiekkel csak a hetedik pozícióban zárt, valamint a Bécsben rendezett világbajnokságon a 3x3-as válogatottal a tizenhetedik helyen végzett, ellenben szerződtette a Sopron Basket, miközben Pozsonyban sorra kerülő Eb-selejtezőn ugyancsak a mini nemzeti együttessel hibátlan mérleggel, csoportelsőként jutottak Jeruzsálembe, a kontinenstorna helyszínére, csak hogy biztosan szép legyen a szeptember. Tombol a kánikula, kell a bőséges folyadékbevitel, de félig tele vagy félig üres a pohara? 

Ha a 3x3-as vb-t nézzük, nyilván van bennem hiányérzet és ezt a csapat nevében is mondhatom. Ugyanakkor levontuk belőle a tanulságot és egy teljesen más arcunkat sikerült megmutatnunk az Eb-selejtezőn, aminek meg is lett az eredménye, szeptemberben utazhatunk az Európa-bajnokságra. A Vasasra visszakanyarodva szintén van hiányérzet. Úgy gondolom, ha a második mérkőzésen nem sérülök le, akkor megnyerjük otthon a találkozót és zsinórban harmadszorra jutunk be az 5-6.helyért folyó küzdelmekbe. Ennek ellenére nem lehetünk teljesen elégedetlenek, mert ez a csapat nagyon fiatal, és ahhoz képest viszont extra eredményt értünk el minden évben. Az, hogy mindeközben szerződtetett a Sopron, plusz löketet, önbizalmat és motivációt adott számomra az elkövetkezendő időszakra.  

Duracell elem volt a jele az óvodában? Csak mert mozgalmas heteken, hónapokon van túl, hol itt kellett teljesíteni, hol ott jó produkciót nyújtani, márpedig kihívásból pedig nem lesz hiány a továbbiakban sem, de a kvalitásait, a hozzáállását ismerve abszolút nem féltem, sőt, meggyőződésem, irányítóként már az ősszel az egyik húzóembere lesz a Sopronnak. 

Sosem voltam az a típus, aki a babérjain ül vagy vàrja, hogy a szájába repüljön a sült galamb. Így nőttem fel, évek óta ez a mentalitás jellemez leginkább, hogy a végletekig küzdök és minden nap dolgozok azért, hogy jobb legyek. Ezt várja el tőlem az adott klub, a Sopron is, és én ennek próbálok majd eleget tenni, mindig a lehető legjobbat nyújtani. Örülnék, ha jó teljesítménnyel tudnék beszállni a Sopron Basket csapatába és minden téren tudnám a társulatot segíteni. Bár ez nem egyszerű történet egy ilyen magas szintű klubnál, így türelmesnek kell lennem magammal szemben, fel kell vennem a ritmust és lépésről lépésre fejlődni, majd megtalálni a helyem a csapatban, ezután lehet számolni több játékpercre, esetleg meghatározó szerepkörre.   

Új igazolásként megkönnyítheti a helyzetét, hogy a Sopron Basket egyetlen európai kupasorozatban sem indul vagy éppenséggel bánja, hogy teremben csak a hazai színtéren bizonyíthat? Egyáltalán, amikor megkeresték a hűség városából, már sejtette, hogy „csak” az NB I-re és a Magyar Kupára kell készülni, hangolódni? 

Olyan szempontból egyszerűbb, hogy csak heti egy mérkőzés lesz, több idő lesz a felkészülésre, számomra mindenképpen kedvezőbb így, bár nagyon sajnálom a kialakult helyzetet, és nagyon bízom benne, hogy idővel rendeződnek a dolgok, s majd az európai versenysorozatban is kipróbálhatom magam a Sopron színeiben. Mindenesetre nagyon várom a közös munkát. És igen, amikor megkeresett Török Zoltán (a Sopron Basket ügyvezetője – a szerző), és leültünk beszélgetni, ő nyíltan felvázolta nekem a helyzetet és hogy mire számítsak a jövő évben. Én ennek ellenére is elfogadtam az ajánlatot, mert tudtam, hogy számomra ez akkor is nagyszerű lehetőség, és hát titkon nagy vágyam volt, hogy egyszer soproni mezt húzhassak magamra.  

Valami azt súgja, a bajnokságban csak két meccset nem fog várni, amikor a Vasas Akadémiát fogadja a Sopron, és amikor Pasarétre látogat Gáspár Dávid együttese. Nem lesz furcsa azok ellen pattogtatni, akiket nagyon jól ismer? Tisztában vagyok vele, hogy erről szól a sport, de azt is sejtem, a szívéhez nőtt a fővárosi társulat. 

Kettős érzés van bennem. Egyrészt furcsa lesz ellenfélként a Vasashoz visszatérni, másrészt azért boldogsággal fog eltölteni, hogy találkozhatok majd a barátaimmal.