Április 14-én ünnepli hetvenedik születésnapját többek között a Diósgyőri VTK, a Zalaegerszegi TE, a Kispest-Honvéd, a Vasas és a Dunaferr korábbi edzője, Tornyi Barnabás. Az alábbiakban a trénert köszöntjük: Isten éltesse sokáig!
Borsodi Barna – az élet habos oldala. Háromszor valaki nem ülhet le anélkül ugyanarra a kispadra, ha nem tett le valamit arra a bizonyos asztalra, ami ha még inogott is olykor, olyanná vált az idők végeláthatatlan felhőjében, mint a magyar narancs. Legalább a miénk. Így érezhetett az azóta nagy- vagy éppen dédpapává lett több ezernyi DVTK-fanatikus, különösképpen 1996 és 1998 között, amikor élmény volt lesni még a képernyőn keresztül is, mire mennek a miskolciak az élvonalban. Stílusos, jó szellemiségű alakulat volt az a Juliusból Gyulává lett Notával – Isten nyugosztalja! –, Domokos Bélával, Kiser Lacival, Téger Pistával, Kulcsár Sanyival vagy éppen Relu Buligával. Zengett-zúgott a régi aréna, hiszen nemcsak a hamisítatlanul a múltat idéző stadion, hanem a pálya is megtelt élettel, amikor kikocogtak, aztán magasabb, egyre magasabb fokozatba kapcsoltak, lendületbe jöttek a fiúk.
A kispestiek például hátrahőköltek akkor, amikor 5–1-gyel küldte haza a DVTK, és hiába a kiváló csapatmunka, a villanások, az az együttes nem lett volna olyan, amilyen, ha nem Tornyi Barnabás az edzője. A tréner, aki mindig kimondta, amit gondolt, sohasem köntörfalazott, nem tett lakatot a szájára, mégis sikerek övezték az útját. És ez még akkor is igaz, ha a 2005/2006-os évadban a ma már nem létező Hyundai-Goldnál vállalt szerepet a rá jellemző vehemenciával, egészséges tettrekészséggel. Vannak, akik nem kedvelik, míg mások istenítik – ilyen az egyéniségek sorsa. Nem rajongott a rózsaszín ködért, mint ahogy sosem szerette a szürkeséget – tán ezért is ő a Barna. A Tornyi, aki éppen ma hetven. A jelenleg csak az NB II-ben veszteglő, ám nem egy helyben toporgó DVTK egy-másfél hónap múlva a bajnoki címmel utólag is szebbé teheti a születésnapját. Megérdemelné. Már csak azért is, mert az csak a Hyundai-Goldra volt igaz, hogy nem mind arany, ami fénylik…
