Ahogy a különböző sportágak kiválóságai, úgy az idei esztendő is heroikus hajrába kezdett. A csak decemberben jelentkező, tavaly debütáló rovatunkban nagyszerű sportemberek fogalmazzák meg gondolataikat a karácsonnyal és az új évvel kapcsolatban. Akivel ezúttal ünnepi hangulatba kerülünk: Kőrösi Ágnes, a TFSE tollaslabdázója.

Amit nekem jelentenek december utolsó napjai – három szóban: Család, pihenés, meghittség.

Az ünnepi asztalról nem hiányozhat: Halászlé, mákos guba, töltött káposzta, bejglik.

Ha szaloncukor, akkor... Húúú, legyen valami finom karamellás, pralinés – minél édesebb.

Ami nélkül számomra nem létezik karácsony: A szüleim nélkül, hogy abban a pár napban otthon legyünk, együtt tévét nézzünk, beszélgessünk és csak úgy együtt legyünk.

Amikor és ahogy kiderült, hogy az ajándékokat nem a Jézuska hozza: Arra már nem emlékszem, mikor és hogy derült ki, de arra tisztán, hogy a két unokatesómmal együtt mindig vártuk a szobában a Jézuskát, hogy elhozza az ajándékokat. A mai napig nem tudom, olyan hosszú ideig hogy tudták eljátszani a szüleim az egészet, de én sokáig azt hittem, hogy tényleg a Jézuska hozza.

Emlékezetes ünnepi sportélményem: Talán 2020-ban, Törökországban, amikor pont karácsony előtt nyertünk bronzérmet női párosban, az nagyon jó volt, 23-án repültünk haza. Tavaly az ünnepek előtt Svájcban töltöttem két hetet egy gyerekkori barátomnál, majd innen mentem az utolsó viadalra Olaszországba, ahol női egyéniben versenyeztem és térhettem haza egy bronzzal – ez tökéletes karácsonyi ajándék volt.

Életem legszebb karácsonya: Nem tudnék olyat kiemelni, ami különlegesebb lenne a többinél, nekem mindegyik a legszebb, ha a szüleimmel tölthetem.

Megfogadom 2023-ra, hogy... Egy újabb fogós kérdés. (nevet) Sok mindenre mondja az ember, hogy megfogadja, aztán nem tartja be, így én csak a célkitűzéseimet szeretném megvalósítani és a mindennapi edzések, versenyek, illetve iskolai tevékenységek alatt a maximumot kihozni magamból.