November 5-én, szombaton ünnepli 90. születésnapját Vitray Tamás, Kossuth-díjas újságíró. A Magyar Televízió örökös tagját, megannyi népszerű műsor vezetőjét és kötet szerzőjét, a XIII. kerület díszpolgárát az alábbi írással köszöntjük – Isten éltesse sokáig!
A férfi nagyokat nézett. Mekegtek, makogtak, nyekeregtek, nyikorogtak, nevettek, vihogtak. Meg nem mondja már, hol bukkant rá, melyik agyzsibbasztó lapban olvasta, de az arckifejezéssel egybefüggő megnyilvánulásra a buta és a föld közé egyenlőségjelet lehetett tenni, miközben televíziós személyiségnek kiáltották ki az egyik hogyishívjákot, aztán meg a másikat. Akkor már hahotázott, mert látta, hogy az össznépi vetélkedőknek álcázott népbutító üresjáratok tele vannak Zsótival és a hozzáhasonló észlényekkel. A férfi nagyon mást gondolt a televíziós személyiség fogalmáról, neki a Deltáról nem Mundruczó Kornél felkavaró filmje, hanem Kudlik Júlia, a Van benne valami kapcsán pedig nem az enyhén dudorodó pénztárca, sokkal inkább Vágó István jutott az eszébe.
Hogy is van ez? A kilencvenes évek delelőjén népszerű műsor volt Vitrayval, egész pontosan „a” Vitrayval. Lehet kedvelni vagy nem szeretni, megkerülni ellenben lehetetlen, hiszen az apa, a fiú és a testvérek is lesték az olimpiai közvetítéseket, a szilveszterkor sugárzott, valóban szórakoztató műsorokat, a legendás betelefonálós adásokat, a felejthetetlen beszélgetéseket. Olykor csak ült és mesélt, és bár manapság az a típusú televíziós nem működne, ez nem a minduntalan joviális nagypapára emlékeztető szakember és pályatársai hibája, legfeljebb a megváltozott, felismerhetetlenné maszkírozott világé.
Az elmúlt esztendőkben nem a képernyők előtt, sokkal inkább a magánéletben alkotott maradandót a televíziós személyiség. Túl a nyolcvanötödiken már kevesen kezdenek új életet – legalábbis nem ezen a világon... –, ám Vitray Tamás ebben is maradandót alkot, hiszen elvált. agglegény életmódra váltva tökéletes szellemi frissességgel látja el magát. Nem egy és nem két bulvármagazin foglalkozott a harmadik feleségétől, Kállay Boritól való szétköltözéssel, az általa megfőzött zacskós levessel és teával, a tűzhely sütőjében finomra piruló mirelit pizzával. Az aki séf, az reggel is séf – és ez nem vicc, ahogy a kilencven esztendő sem az. Komoly szaktekintélynek komoly életkor dukál.
