Miért ez és miért nem az vagy amaz? Ismert és kevésbé ismert sportembereket kértünk fel arra, merüljenek el a választott sportáguk rejtelmeibe, ezáltal engedjenek betekintést a mindennapjaikba. A március 7-től jelentkező rovatunkban aki ezúttal beavat a részletekbe: Nádházy Evelin, a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem-Gödöllői Egyetemi Atlétikai Club rövidtávfutó atlétája, a női 400 méteres síkfutás 4-szeres országos bajnoka.

• Amiért beleszerettem a sportágamba: Amióta az eszemet tudom, sportolok. A legtöbb területen versenyzésig jutottam, öttusától kezdve az akrobatikus rock’n’roll-ig, mindegyiket megszerettem, de a legfontosabb számomra mindig maga a mozgás élvezete volt. Amikor először lementem az atlétikapályára tizennégy évesen, már akkor éreztem, hogy ez valami más, ez sokkal többről szól, mint puszta feszültség-levezetés vagy testedzés. Tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, s mint oly sokakat, engem is beszippantott. Ez a sportág, azon belül is a futás megtanított arra, hogy magamért harcoljak; megtanított, hogy az igazán kemény munka milyen sikereket hozhat, ha bízol magadban és az edződben. Csodálatos segítőim voltak és vannak ma is, akik megteremtették számomra azokat a körülményeket, feltételeket, amelyek mellett csak arra összpontosíthatok, amit igazán szeretek csinálni. 400 méteres síkfutóként sok fájdalmat élek át nap, mint nap, de mindig megéri, amint áthaladok a célvonalon, azt a szabadságérzést és boldogságot nem lehetne igazán átadni egy olyan embernek, aki nincs benne ebben életvitelszerűen. Csodálatos dolognak tartom ezt a sportágat.

• A sportággal kapcsolatos legnagyobb élményem: Az egyik első, talán legmeghatározóbb élményt az a versenyem jelentette, amikor először törtem át az 53 másodperces álomhatárt. A másik, amit kiemelnék, a 2021-es, a bulgáriai Stara Zagorában megrendezésre kerülő csapat Európa-bajnokság, ahol a magyar válogatottal már nem először álltunk ki a 4x400-as váltóval, hogy megmutassuk magunkat. Ezen a versenyen futottam 400 métert is, ahol a futamban nyolc emberből az ötödik idővel rendelkeztem, a futamot mégis meg tudtam nyerni, ismét 53 másodpercen belül, 52.85-tel. Az a 15 perc, amíg az eredményre vártam, örökkévalóságnak tűnt, de utána az a végtelen boldogság örökké velem marad, ha rágondolok. Akkor, ott éreztem igazán, hogy képes vagyok elérni azt, amiért küzdök minden egyes nap. Az a motiváció mindig segítségemre van, amikor elbizonytalanodok magamban.

• Akit a sportágon belül nagyra tartok: Mindenekfelett az edzőmet, Karakas Józsefnét, Jutka nénit tartom nagyra, nélküle ma nem lennék ott, ahol most vagyok, és ami felé tartok. Mindig támogat, és azt tartja szem előtt, ami nekem és az edzőtársamnak a legjobb, időt és energiát nem kímélve, sokszor saját maga elé helyez minket is. Több mint 50 éves pályafutása, kezdetben atlétaként, majd edzőként tiszteletre méltó és sokak számára példaértékű. Büszke vagyok arra, hogy a tanítványa lehetek, és nem tudom eléggé kifejezni felé a hálámat azokért a sikerekért, amiket együtt étünk el, s kívánom, hogy a jövőben még rengeteg ilyen élménnyel gazdagodjunk a közös munka gyümölcseként.

• Akivel a sportágon belül a legjobb viszonyban vagyok: Hála az égnek, a legtöbb atlétával jóban vagyok, sokan a szívemhez nőttek, nagyon szeretem őket, de itt sajnos nincs hely, hogy mindenkit megemlítsek. Ezért csak egy, hozzám leginkább közel álló személyt szeretnék kiemelni, akit nagyon nagyra tartok, s ez nem más, mint Simon Virág, aki immár két éve az edzőtársam. Minden szempontból hatalmas motiváció számomra, nemcsak a pályán, hanem a mindennapi életben is. Kitartása és céltudatossága engem is arra sarkall minden nehéz edzésen, hogy ne adjam fel és higgyek magamban. Belecsempészi az edzésekbe a nevetést, a pozitivitást, a fiatalos lendületet, ami sokkal könnyebbé teszi az akadályok leküzdését. Eközben kihívást, versenytársat is jelent a résztávos edzéseken, illetve a versenyeken is, szintén 400 méteres futóként. Szeretném, ha majd számomra véget ér az atlétika, nem csak jelképesen, de ténylegesen is neki adhatnám át a stafétát.

• Szezonbeli emlékezetes esemény: Ebben a szezonban, mint az ezt megelőző években is, zajlott a magyar csapatbajnokság döntője Debrecenben, ahol az elődöntőkből bekerült egyesületek versenyeztek egymás ellen. Az előzetes számítások alapján, mi, vagyis a MATE-GEAC csapata reálisan a 4-6.helyen végezhetett volna a pontversenyen, legalábbis a legtöbben így várták a viadal végét. Minden erőnket beleadva, úgy, hogy tudtuk, minden egyes pont számít, hihetetlen eredmény született. A csapat a második helyet érte el! Az utolsó számok lefutása után minden tag közösen várta a pálya szélén a pontok kihirdetését, és amikor megláttuk az eredményt, el sem hittük azt. Együtt futottuk le a tiszteletkört a pályán, boldogabban és elégedettebben, mint az első helyezett, mert tudtuk, hogy ezt tőlünk senki nem veheti el. Éppen ez az, amiért imádok ebben az egyesületben lenni, mert minden ilyen sikert úgy tudunk megélni, mint egy család, egymásért küzdve és felülmúlva az elvárásokat. Ez volt eddig a legtökéletesebb szezonzáró élményem, nagyon köszönöm nekik ezúton is, hogy a részese lehettem! Hajrá, GEAC!

• Célkitűzés a jelenlegi évadra: Hazánkban 2023 nyarán kerül megrendezésre az atlétikai világbajnokság, amire nagyon büszkék vagyunk, és teljes gőzzel készülünk arra, hogy megmutathassuk, mire vagyunk képesek. Több hazai és külföldi edzőtáborban is részt veszünk addig a magyar válogatottal. Számomra a 4x400-as női, illetve a mix-váltó most a prioritás, nem feledkezve el arról, hogy az egyéni eredmények is számítanak. Október 23-án már csak 300 nap van hátra a versenyig, ami nagyon motiváló számunkra, de még inkább az, hogy hazai közönség előtt futhatunk. Ezért kérem az olvasókat, hogy támogassanak minket és szurkoljanak nekünk azzal is, hogy a Magyar Atlétikai Szövetséget figyelemmel kísérik a médiafelületeken is, ott naprakész, friss információkat tudhatnak meg a versenyről, valamint rólunk, sportolókról is!

• Amit szeretnék elérni néhány éven belül: A jelenlegi egyéni csúcsom 52.68, ezt nagyon szeretném megjavítani a most következő szezonban, hogy minél több esélyünk legyen jó helyezést elérni a világversenyen. Legfőbb célként ez lebeg a szemem előtt, melyet megelőz egy, már zajló alapozás, amit követ a fedettpályás versenyidőszak, majd egy hosszú és kemény tavaszi alapozás. Itt szeretném magamból úgy kihozni a maximumot az edzéseken, hogy az minél jobban segítségemre legyen a fő versenyidőszakban, és ezáltal megvalósuljon az, hogy magyar közönség előtt futhatunk és tehetjük büszkévé magunkat és az embereket. Hajrá, magyarock!

• Amelyik sportot még kedvelem: Mivel négy évig lovagoltam fiatalabb koromban, így a díjugratást emelném ki, sokszor néztük a tévében és élőben is édesanyámmal ezeket az eseményeket, mindig is lenyűgözőnek tartottam ezeket az állatokat, és azt, hogy mire képesek. A jégkorcsolyát is nagyon szeretném, ezen belül a páros műkorcsolyát mindig szerettem volna kipróbálni, de sajnos csak hobbiként maradt meg az életemben. Ha egyszer befejezem az atlétikát, szeretnék kipróbálni valamilyen küzdősportot, hogy a megmaradó energiáimat és a mindennapokkal járó feszültséget levezethessem.

• Amit eddig még nem tudtak rólam: Talán ezt már elmondtam egy korábbi interjúban, de a versenyek előtt mindig a bal cipőmet veszem fel és kötöm be. Ez és a hajfonás egyfajta rituálé, babona, sokszor bejött már, volt, hogy nem, de ezek rám ragadtak az évek során. Amit talán csak a hozzám legközelebb állók tudnak rólam, hogy minden évben összeállítok magamnak egy bakancslistát, aminek van egy fix pontja: minden hónapban csinálnom kell valami „elsőt”, legyen az egy étel, egy program, egy helyszín, bármi. Ezt már jó pár éve sikerrel tartom, és sokkal színesebb tőle az élet, még ennyi elfoglaltság és kötelezettség mellett is. Szívből ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit kiszakadna a hétköznapok rutinjából, hogy aztán újult energiával és lelkesedéssel térhessen vissza a célja felé vezető útra.