Miért ez és miért nem az vagy amaz? Ismert és kevésbé ismert sportembereket kértünk fel arra, merüljenek el a választott sportáguk rejtelmeibe, ezáltal engedjenek betekintést a mindennapjaikba. A március 7-től jelentkező rovatunkban aki ezúttal beavat a részletekbe: Klekner Hanga Csenge, a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola atlétája, a hajdúsági egyesület rúdugró kiválósága, aki nemrégiben Prágában, a Josef Odlozil-emlékversenyen 4.15 méterrel bronzérmet szerzett.
• Amiért beleszerettem a sportágamba: Amikor a tenisz és a kosárlabda mellett elkezdtem atletizálni, egy teljesen más világ tárult elém, legalábbis mentálisan. A végén már a tenisz nem tudta megadni azt az örömet, amit a legelején megadott, legalábbis maguk a versenyek, főleg az egyéni viadalokon nem tudtam úgy teljesíteni. A kosárlabdázást nagyon élveztem, szuper volt a csapattal edzeni, versenyezni, az is egy teljesen más pszichés helyzet volt. Élveztem, próbáltam a képességeimnek megfelelően segíteni az együttest. Amikor elkezdtem atletizálni és kipróbáltam a rúdugrást, egy teljesen új világ tárult elém. Aki próbált már több sportágat, biztosan tudja, hogy mentálisan mennyire más tud lenni egy sportág, nyilván így, hogy végzett pszichológus vagyok, visszatekintve sokkal jobban meg tudom érteni a helyzetemet, érzéseimet és a cselekedeteim jelentését. Azt viszont már akkor is értettem, hogy a rúdugrás magával ragadott és lehetőséget adott arra, hogy kibontakozzak. A magam ura vagyok, ami sok esetben természetesen nehéz helyzet, felépített önbizalmat, fókuszt és koncentráltságat igényel, mindamellett, hogy magával a rúddal és az edzővel is elengedhetetlen a kialakított bizalmi kapcsolat, de ennek megvan a maga szépsége is.
• A sportággal kapcsolatos legnagyobb élményem: Közéjük tartozik, amikor megdöntöttem az U20-as országos csúcsot fedettpályán és szabadtéren. Amikor megnyertem az első felnőtt OB-mat 2020-ban 430 centiméterrel. Emellett nagyon emlékezetes volt számomra, amikor a 2021-es U23-as Európa-bajnokságon életemben először bejutottam a döntőbe, majd ott egy kisebb sérülés után 4.25 méterrel az 5. helyen végeztem. Az előtte lévő korosztályos világversenyek nem sikerültek úgy, ahogy elvárható lett volna, így nagy élmény volt azt látni, hogy tudtam ilyen körülmények között is teljesíteni, és igenis a korosztályomban felértem az 5. helyre.
• Akit a sportágon belül nagyra tartok: Nehéz kérdés, ami valamilyen szinten könnyű is, mert az edzőmet, Szabóné Molnár Krisztinát nagyra tartom, felnézek rá. Természetesen ezt a kapcsolatot felerősíti az is, hogy ő az edzőm és bizalmi a kapcsolatunk. Egyértelműen a korábbi női és férfi rúdugrók közül is sok mindenkire felnézek, a volt edzőimre is. Nemzetközi szinten is van kitől tanulni, szóval sok mindenkit tartok nagyra a különböző erőségeik miatt.
• Akivel a sportágon belül a legjobb viszonyban vagyok: Legjobb viszonyban? Nehéz ezt megmondani. Ha az atlétikát nézzük, akkor szerintem azt mondhatom, hogy ha bármi problémám lenne, nagyon sok mindenkire számíthatok. Természetesen az edzésen az edzéstársaimmal is jó viszonyt ápolok és sokat köszönhetek nekik. De ez kicsit olyan, mint a legjobb barátnő, hogy nem szeretek választani vagy úgy igazából nem is tudnék.
• Szezonbeli emlékezetes esemény: Mindenképpen az új stadionban, a Nemzetközi Atlétikai Központban megrendezett országos bajnokság az egyike az emlékezetes eseményeknek. Az előző évekhez képest nagyon sokan voltak kint szurkolni, ami hatalmas élményt adott és remek volt ilyen közönség előtt a csodálatos stadionunkban versenyezni. Emellett még hozzá kell tennem, hogy a csapat Európa-bajnokság 2. diviziójának megnyerése is hatalmas élmény volt, benne azzal, hogy 4.45 métert sikerült ugranom és ugrottam 4.55-re, ami pedig a jelenleg is fennálló országos csúcs. Óriási élmény volt a csapatért is versenyezni és a kitűzött célokat is elérni.
• Célkitűzés a jelenlegi évadra: A mostani évre a legnagyobb célom az volt, hogy kijussak az atlétikai világbajnokságra, amelyet itt, Budapesten rendeznek meg augusztusban. Ezzel kapcsolatban jól tudtam teljesíteni és jelenleg kijutó helyen vagyok, amit július 31-ig kell megtartani. Nekem addig már fontosabb versenyem nem lesz, ezért igazából úgy készülünk, hogy versenyzek a világbajnokságon és edzek rendesen. Emellett az országos csúcs megdöntése kitűzött cél számomra, amiért dolgozunk nap mint nap, versenyről versenyre.
• Amit szeretnék elérni néhány éven belül: Szeretném elérni az országos csúcsot, kvalifikálni magam a következő felnőtt világversenyekre és küzdeni a minél jobb eredményekért, amelyek az olimpiára való kijutást is eredményezhetik. Emellett elvégezni a sportpszichológia szakpszichológus képzést, fejlődni és tapasztalatot szerezni szakmai téren. Mindezt úgy, hogy a belső motivációm, az elszántságom, a szeretetem a sport és a pszichológia iránt megmaradjon, illetve ápolni tudjam a kapcsolataimat és a magánéletemet is.
• Amelyik sportot még kedvelem: A teniszt és a kosárlabdát. Teniszezni máig szoktam néha, szívesen párosozok. Összességében sok sportot kedvelek, nem mondanám feltétlen, hogy szívesen csinálnám is őket, de például az úszást és a vízilabdát szoktam követni, meg hát az olimpián igazából minden magyar sportolót.
• Amit eddig még nem tudtak rólam: Attól függ, hogy kik nem tudtak róla, de érdekesség szerintem lehet az, hogy a pszichológia mesterképzésem alatt egy szaktársammal indultunk az egyetemi kari TDK-n, melyen 2. helyezést értünk el, az OTDK-n pedig különdíjat kaptunk. Ezen szerzőtársammal és konzulenseinkkel pedig született egy cikk, melynek címe: A vizuális-téri emlékezet vizsgálata kényszerbetegségben Rey-Osterrieth Komplex Ábrával.
