Október 30-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum előtt elhaladva és meg-megállva a Hamu és Gyémánt magazin „Képekkel mesélünk” című tárlata.

Gyönyörű nő fura helyzetben. És nem azért, mert majdnem talpig virágszirmokat idéző masszába öntve olvad egybe a természettel, csak nem ehhez szokott. Újabban Nóra – aki nem Ibsené, sokkal inkább Istené – a masina másik oldalán áll. Kukucskál, instruál, fókuszál, kattint. Itt meg majdnem kacsint. Megszoktuk tőle a bűbájt, a mosolyt, a végzet asszonya jelleget öltő megjelenést. Tőle, a rózsaszín párducnőtől, akinek az álomszerepek mellett kiállítása és könyvvé duzzasztott fotóalbuma van.

A Toxikoma főszereplői sem hétköznapi figurák. Csernus Imre és Szabó Győző örökké elválaszthatatlanok egymástól és nem a pingpongmeccs miatt. Illetve dehogynem, éppen azért. A maratoni futásért. Egy aranyért küzdöttek ketten. Tetszik, nem tetszik, a duó tagjai hiteles (szak)emberek, olyan egyének, akik vállalják önmagukat – bármilyen ridegnek is tűnik olykor a valóság.

Stohl András például nyelvet ölt a világra. Ijesztő alaknak tűnhet a kifüggesztett fotó alapján, ám az ország Bucija csak egy kattintás erejéig vált valamiféle frusztrált Frankensteinné. Pedig ez a hely a létező világok legjobbika – képekkel mesélve.