Ahogy a különböző sportágak kiválóságai, úgy az idei esztendő is heroikus hajrába kezdett. A 2021 óta és mindig csak decemberben jelentkező rovatunkban nagyszerű sportemberek fogalmazzák meg gondolataikat a karácsonnyal és az új évvel kapcsolatban. Akivel ezúttal ünnepi hangulatba kerülünk: Pádár Ildikó, korábbi 202-szeres válogatott kézilabdázó, a mindmáig és méltán népszerű „Párduc”, akinek a neve egybeforrt a Ferencvárossal, és aki a nemzeti csapat beállósaként világbajnoki- és olimpiai ezüstérmet, valamint Európa-bajnoki aranyérmet nyert, klubcsapatával Bajnokok Ligája- és EHF Kupa-döntős volt, manapság pedig valódi példaképként az FTC utánpótlásában edzősködik.
Amit nekem jelentenek december utolsó napjai – három szóban: Család, nyugalom, olvasás. Utóbbi azért, mert több időm lesz rá.
Az ünnepi asztalról nem hiányozhat: Hal, mákos guba.
Ha szaloncukor, akkor... Stühmer szaloncukor.
Ami nélkül számomra nem létezik karácsony: Anyukám nélkül nincs karácsony! (mosolyog) És karácsonyfa nélkül.
Amikor és ahogy kiderült, hogy az ajándékokat nem a Jézuska hozza: Már nagyon rég volt, nem emlékszem.
Emlékezetes ünnepi sportélményem: Az 1995-ös világbajnokság Magyarországon. (A december 5. és 17. között megrendezett tornán a Laurencz László dirigálta legjobbjaink csoportelsőként léptek tovább, a fináléban Dél-Koreától úgy kaptunk ki 25–20-ra, hogy a szünetben a mieink 11–9-re vezettek – a szerző)
Életem legszebb karácsonya: Eddig mindegyik az volt, mert együtt volt a család.
Megfogadom 2024-re, hogy: Nem szoktam fogadalmakat tenni.
