Tizenegyes, mégsem büntető: 2022. július 4-től megújult formában és felvetésekkel, összesen tizeneggyel jelentkezik az eddig csak labdarúgókat bemutató Kapuskérdések rovat, ugyanis immár nem csupán futballisták, hanem egyéb csapatsportágak – jégkorong, kézi- és vízilabda – ismert vagy kevésbé ismert cerberusait is felkérjük, hozzák közelebb szakmájukat olvasóinkhoz. Aki az alábbiakban megússza kapott gól nélkül, miközben az érdeklődésünket nem hárítja: Kakas Krisztina, a női vízilabda OB I 4. pozíciójában végző BVSC-Zugló válogatott kapusa.

| 1 | Amiért kapus lettem | Ennek nagyon egyszerű magyarázata van. Amikor elkezdtem vízilabdázni, rá egy évre a velünk egykorú fiúkkal kerültünk össze, és amikor mi úsztunk – ekkor még mezőnyjátékos voltam –, a kapusok a kapusedzésen a medence másik részén az edzővel beszélgettek és – látszólag – sokkal könnyebb feladatokat csináltak, mint az úszás. Szóval az edzés végén odamentem az edzőmhöz, és megmondtam neki, hogy én holnaptól kapus leszek. Ennek már több mint hét éve, és azóta sem lennék mezőnyös semmi pénzért. Egyébként is, mióta megváltoztatták a szabályokat pár éve és a kapus is felmehet támadni, megtapasztalhatom én is egy hangyányit, milyen a mezőnyjáték - éppen ezért szeretem még jobban a posztomat. 

| 2 | Amit nem kedvelek a saját posztomban | Épp az előző válaszomhoz kapcsolódik is: nem szeretem, amikor a mezőnyösök azt mondják, hogy a kapusok alibisták. Nem teljes rágalom – mert meccsen is egy kapus sokkal kevesebbet mozog, mint egy mezőnyös például –, de a szívemre szoktam venni. Egy igazi kemény kapusedzés bőven van olyan megterhelő, mint egy úszóedzés. Persze a fejlövések sem a szívem csücskei, de ez szakmai ártalom, egy idő után megszokja az ember. 

| 3 | Idézet, ami hozzám illik | Több is van, amiket például egy nagyon kemény edzés közben vagy éppen egy nagyon kemény edzőtábor közepén, esetleg akkor, amikor korán reggel megcsörren az órám, és még kint sötét van, de már menni kell edzésre, szoktam mondogatni magamnak. Erre van egy jegyzetem is, ahol pont ezekre a nehezebb időszakokra gyűjtök idézeteket. Ebből a jegyzetből néhány: „Life isn’t about waiting for the storm to pass. It’s about learning to dance in the rain.” „Dreams take time to build.” „Addig nem adhatod fel, amíg van, aki hisz benned.” „Mindezt azért kell csinálnod, mert senki más nem csinálja úgy, mint te.” „The fire inside me burns brighter than the fire around me.” „The more you believe in yourself, the more they will.” 

| 4 | Mérkőzés előtti rituálém | Minden kapusnak megvan a maga kis „kattja”, nekem igazából nincs olyan dolog, ami elmaradhatatlan lenne – egyet kivéve. Szárazföldi bemelegítésnél például vagy heavy metalt, goát, esetleg hard technót vagy dubstepet hallgatok maximum hangerőn, vagy pedig körbe rohangálok és hypeolom a csapatot a meccsre, esetleg beszélgetek valamelyik csapattársammal, aki vevő rá, mert imádok beszélni, de senkit nem zavarnék meg a bemelegítésében, aki nem szeretné. Az az egy elmaradhatatlan dolog pedig az, hogy amikor elkezdődik a meccs, két kézzel meg szoktam ütni a kapufát. Talán ez az egy dolog, ami tényleg elmaradhatatlan minden mérkőzésen. 

| 5 | Aki ellen nem szeretek védeni | Nincs ilyen. Minél jobb valaki, annál jobban szeretném kivédeni a lövését és elbizonytalanítani a meccs közben. Viszont miután a legközelebbi barátaim más-más egyesületekbe igazoltak, nem szerettem ellenük játszani, mert szeretem felhúzni a másik csapat játékosait különböző módokon, de őket sosem szerettem cukkolni a medencében úgy, hogy más csapatban játszottak. 

| 6 | Az előző szezonbeli legjobb meccsem | Az U20-as világbajnokság bronzmérkőzését mondanám, mert második kapusként utaztam ki a vb-re, de a bronzmeccsre az edzőm bizalmat szavazott nekem, miután csereként beállva a negyeddöntőben nagyon elkaptam a fonalat, megfordítottuk a meccset – persze ehhez kitűnő mezőnymunka is kellett, amit Valentin Kamillának, az egyik legközelebbi barátnőmnek sikerült nyújtania – és végül egy góllal a legjobb négy közé jutottunk. Sajnos az elődöntőt elvesztettük, de a bronzmérkőzésen én kezdtem, és az előző napi vereség után a csapat olyat tudott nyújtani, aminek köszönhetően kettővel nyertünk az olaszok ellen, és örülök, hogy ennek a sikernek én is a részese lehettem. 

| 7 | Pályafutásom eddigi legjobb mérkőzése | Ez egy nemzetközi kupás csoportmérkőzés volt, az Uralochka csapatával játszottunk a csoportunk második meccsén. Az egész találkozó alatt egy gól ide, egy gól oda, vagy döntetlen volt a meccs, majd a negyedik negyed első percében az oroszok elmentek hárommal, és a kezdőkapus, Gangl Edina szólt az edzőnknek, hogy ő most lejön, mert nem érzi, és próbáljam meg én. Én pedig éltem a lehetőséggel, levédtem életem első 100%-os meccsét, közben támadásban is remekelt a csapat, és így továbbjutottunk a legjobb nyolcba. Zseniális érzés volt magamnak és a csapatnak is bebizonyítani, hogy márpedig akármilyen szeleburdi tudok lenni, erre is képes vagyok. 

| 8 | Emlékezetes potyagól, amit kaptam | Az előző egyesületemben a volt serdülő-ifi edzőm, Áts Berci – a felnőtt női válogatott kapusedzője – szokta volt mondani, hogy egy női kapus minden meccsen kap legalább egy potyagólt, védjen akármilyen bravúrosan. Szintén neki volt az a mondása, ami már szinte szállóige magunk között, hogy „nem a tied volt, olyan messziről dobta el, hogy nem is láthattad”. Ilyen potyából több is volt, talán a legfrissebb pont a világbajnoki bronzmeccsen volt, amikor a negyed végén az olaszok rádobták a labdát, én emelkedtem is, pontosan kiszámoltam, hová fog érkezni a labda, de egyik csapattársam beleblokkolt, a blokk feljebb nyomta a labdát, és éppen bepöttyent a hosszú pipába, mire én már leestem a lábamról. 

| 9 | Kapuskolléga, akivel a legjobb viszonyban vagyok | A kapusokra mindig ellenfélként tekintettem, mert plusz motiváló erő, hogy minden nap van kivel versenyezned. Persze nagyon sok kapus van, akivel akár válogatott összetartások miatt, akár az egyesületben közelebb kerültünk, és mindegyikükkel megtaláltuk a közös hangot. Talán a legjobb közös emlékek az UVSE-ben voltak Szalay Sárival és Szombathelyi Gerdával az utolsó ifi évemben, de akár Pápai Barbit is mondhatnám, akivel pici korunk óta együtt voltunk válogatottak, és játszottunk is együtt öt évig, no meg ezen öt esztendő alatt nagyon sok jó közös emlékünk lett. Arról nem is beszélve, hogy azóta tetoválást is készített nekem. 

| 10 | Barát a mezőnyjátékosok közül | A legközelebbi barátaim mind vízilabdások, vagy azok voltak, együtt nőttem fel velük, és a „felnőtt életben” sem tervezünk elválni egymástól. Ezt mi sem mutatja jobban, minthogy a társaságból már négy ember nem vízilabdázik, hárman Amerikában tanulnak és vízilabdáznak, és én vagyok az egyedüli, aki még itthon játszik, és mégis rendkívül összetartóak vagyunk. Például minden évben együtt is megünnepeljük a karácsonyt, és a nyugdíjas éveinket is együtt tervezzük egy boci farmon, persze az utóbbi még szervezés alatt áll. 

| 11 | Egyéb csapatsportág kapusa, akit sokra tartok | Sosem voltak példaképeim, sem vízilabdában, sem azon kívül. Viszont sok ember van, akire nagyon felnézek különböző okok miatt. De talán, ha mégis mondani kellene valakit egy másik sportágból, Keylor Navast emelném ki, mert egy zseniális kapus, és hozzám hasonlóan sokszor beugróként kellett a legjobbját hoznia, de amikor lehetőséget kapott, élt vele. Például a Real Madridban, miután Casillas – aki egyébként anyukám nagy kedvence – eligazolt 2015-ben és kezdő lett, vagy amikor a PSG-be került és a Realban nyújtott teljesítménye után már nem is volt kérdés, hogy ő lesz a kezdőkapus.