BIATORBÁGY » 2015-ben bajnoki címet és Budapest Kupa-győzelmet ünnepelhetett a Pénzügyőrrel, ám immár két szezon óta a Viadukt SE publikumát boldogítja megalkuvást nem tűrő futballjával. Varga-Sebestyén Benjámin ahogy Pasaréten, úgy Lipők András sokat futó, fiatalokra építő alakulatában is hamar alapemberré, fontos láncszemmé vált. Együttesével legutóbb is alig maradt le a dobogóról, márpedig ez a teljesítmény kis túlzással aranyéremmel ér fel.

Jóllehet, a csapat az előző szezonban ugyanúgy a negyedik helyen végzett, mint az idei évben, ám az ön esetében az előrelépés megkérdőjelezhetetlen, hiszen közel azonos meccsszám mellett a tavalyi öt találata után a magunk mögött hagyott évadban tizennégyszer bizonyult eredményesnek. Mégis mi változott?

Természetesen nagyon jó érzéssel tölt el ránézni a góllövőlistára, de ahhoz, hogy egy játékos ennyi találatot szerezzen, szükség van a társakra és az összeszokottságra, márpedig a nyáron hozzánk érkezett fiatalokkal kiegészülve a pályán is egy szuper társaság jött össze – indította a Ponyvalegénynek adott interjúját a Pest megyei I. osztályban 55 ponttal a tabella negyedik pozíciójában végző Biatorbágy labdarúgója, Varga-Sebestyén Benjámin, aki Vajda Dániel mögött másodikként zárt a házi mesterlövészek versenyében. – Tavasszal jól jött ki a lépés nekem is, a csapatnak is, a labdacentrikus letámadás okán sok labdát szereztünk közel az ellenfél kapujához, mely kulcsfontosságú volt a góljaink nagy részében. Ezen felül a pontrúgások elvégzésével is gyarapítottam a találataim számát. 

Mi hiányzott ahhoz, hogy a dobogóra odaférjenek? Mert meglepődnék, ha azt felelné, nem az első három hely valamelyikét tűzték ki célul maguk elé.

Talán az egész csapat nevében mondhatom, hogy a tavasszal játszott, a Tököl ellen az utolsó percekben kapott góllal elszenvedett 1–0-s vereség fájt a legjobban. Nagyon kisarkítva a dolgot, azt mondanám, ez hiányzott a dobogóhoz, de összességében az egész szezont tekintve és megvizsgálva az ellenfeleink játékoskeretét, valamint a csapatok anyagi és személyi erőforrásait, nem lehetünk elégedetlenek a negyedik hellyel. 

Bár a történet nem mai, bevallom, magam azt hittem, Pasarétről vonul majd vissza, ehhez képest 2020 tavaszán már Biatorbágyon jelentkezett játékra – tíz és fél szezon után. Kihívásra vágyott, azért jött el a Pénzügyőrtől vagy más van a háttérben?

Ha pár évvel ezelőtt kérdez, én is ezt mondom – és még semmi sincs kizárva, akár alakulhat így is –, de ez a mai napig egy kissé fájó pont az életemben, ahogy alakultak a dolgok akkor, így ezen kérdésre térjünk vissza később… Biatorbágy pedig egy rendkívül jó döntés volt, rengeteg hasonlóság van a két klub között, így szinte azonnal „új otthonra” találtam.

A PSE a Balmazújvárossal vív oda-visszavágós párharcot az NB III-ba kerülésért, az első meccsen 0–0-ra végeztek a felek a fővárosban. Biztosra veszem, követte a II. kerületi eseményeket, így tudja, ha nehezen is, de a Csepel előtt „húzta be” a bajnoki aranyat Lászka Balázs gárdája. Mit vár az ütközettől, mennyi esélyt ad egykori együttesének a harmadosztályba lépéshez, ahová való?

Természetesen követtem, követem és követni is fogom a csapatot, hiszen szinte életem harmadát ott töltöttem. Sajnos szinte már senkit nem ismerek a jelenlegi csapatból, két év alatt elég nagy fluktuáció volt, de a „híreket olvasva” azért bízom benne, hogy eléri a csapat, amit a vezetőség kitűzött 2020-ban és visszakerül Pasarét az ország futballtérképére. 

Miután futballozott az NB III mellett nem egy „blasz-egyes” mérkőzésen és már a Pest megyei I. osztályt is jól ismeri, a stílust, az iramot, a hozzáállást tekintve mi volt a legnagyobb differencia a két liga között, amivel szembesült, egyáltalán önnek melyik bajnokság fekszik jobban, hol egyszerűbb érvényesülni?

Meglátásom szerint a legszembetűnőbb a budapesti és a megyei I. osztály között a technikai és fizikai különbség. Míg a fővárosi bajnokságban sokkal inkább a kis passzos játék, a technikai tudás dönt, addig a megyeiben fontosabb a fizikai kontakt, a brusztolás. Emellett ami számomra nagy öröm jelenleg, hogy itt szinte mindenkinek füves hazai pályája van, országos szintet nézve egész jó minőségben, míg Budapesten számtalan csapat műfüves játéktéren játssza meccseit és nem egyszer itt-ott bérelt pályákon. 

Varga-Sebestyén Benjámin futballozik még valaha NB-s szinten vagy a harmincadik évétől még tisztes távolságban ugyan, de lassan közeledve azt mondja, megfelel az iram, a nívó, a körítés?

Ha az MLSZ úgy dönt, hogy megalakítja az NB IV-et, akkor minden bizonnyal. (mosolyog) Bár nem szoktam megelégedni a dolgokkal és mindig többre vágyik, jobb akar lenni, feljebb és előrébb akar kerülni az ember, de a jelenlegi élethelyzetemben, a civil szférában való elfoglaltságaim miatt az ön által fent említett szempontok alapján tökéletesen megfelel ez az osztály, illetve Biatorbágy.