VERESEGYHÁZ » A szakemberek szép jövőt jósoltak neki, ám hiába járta meg és volt stabil tagja az U17-es, az U19-es és az U21-es válogatottnak is, az élvonalbeli bemutatkozás, a kiugró karrier elmaradt. Ódé Norbert manapság csak a „megye-egyben” futballozik, és mint az alábbi interjúban lenyilatkozza, a profi labdarúgással végleg leszámolt. Ám aki egy kicsit is ismeri, tudja, hogy a mentalitása, a hozzáállása továbbra is profi marad.
Azt mondják, minden jó, ha a vége jó, márpedig veresegyházi szempontból ez így is van, hiszen az utolsó, 30. fordulóban 2–1-re legyőzték a Felsőpakonyt. Ám vajon jó, hogy vége vagy még belepöckölve, belelöbbölve, beleindítva a nyárba még szívesen futballoztak volna néhány fordulón keresztül?
Jól sikerült a hétvégi mérkőzésünk, tetszetősen, nagyon jó felfogásban játszott a csapat – indította a Ponyvalegénynek adott interjúját a korábbi utánpótlás-válogatott Ódé Norbert, a Pest megyei I. osztályú Veresegyház VSK egyik legjobb labdarúgója. – A helyzetkihasználásunkkal vagyok elégedetlen. Sajnálom, hogy vége a bajnokságnak, én azt szeretem, amikor hétvégén tétmérkőzést játszhatok, a felkészülési meccseket nem lehet a bajnokikhoz hasonlítani.
Harminckilenc egységet begyűjtve a hatodik pozícióban végeztek. Ennyi volt a „történetben”?
A hatodik helyezés reális. A megszerzett pontok mennyiségével nem vagyok elégedett. Tavasszal a hazai szereplésünk extra volt, viszont az idegenbeli siralmas, ami miatt bravúrnak érzem a harminckilenc ponttal megszerzett hatodik helyezést.
2020-ban még az NB II-ben futballozott, 2021-ben az NB III-ban futott ki hétvégenként a pályára, 2022-ben a megyei első osztályban játszik. Ugye, mindez nem azt akarja sugallni, hogy 2023-ban a „megye-kettő” következik?
Megyek szépen lefelé. (nevet) Nem tervezem, hogy a megyei másodosztályban folytatom, bár a Váchartyán feljutott. Remélem, hogy tudják vállalni a „megye-kettőt”, sok barátom futballozik ott. Hartyáni lakosként egyszer majd szívesen játszanék velük.
Ha megengedi, az olvasót beavatnánk némi kulisszatitokba. Már korábban agitáltam az Életpálya rovat kapcsán, amit udvariasan ugyan, de elutasított, így ezúton is köszönöm, hogy erre az interjúra már nem mondott nemet. Harmincegy éves, ereje teljében van, mégis, mi a túrót keres a „megye-egyben”, amikor például az NB I-ben nem találni három olyan magyar balhátvédet vagy balszélsőt, akiben megvan az erő, a sebesség, nem szólva a futballtudásról, ami önnél mindig is adott volt?
Nem szeretek szerepelni. Aki ismer, úgyis tudja, mit miért teszek. Hangadónak mondanám magam, bárhol voltam, az öltözőben mindig volt véleményem, aminek hangot is adtam. A posztom az utóbbi években megváltozott, a védelem közepén játszom, amit nagyon szeretek. Még Budaörsön Bognár György mondta, hogy ezen a poszton tudnék még sokáig jó teljesítményt nyújtani. Amiért a „megye-egyben” játszom, annak sok oka van. Építkeztem és a ház elkészültével feleségemmel és a két gyermekemmel Váchartyánba költöztünk. Szerettem volna a közelbe igazolni, hogy minél több időt tudjak velük tölteni, ekkor kerültem Vácra, ahol hosszú távra terveztem – sajnos nem találtam meg a számításaimat. Adódott egy munkalehetőség, amit nem szerettem volna kihagyni, így fájó szívvel, de úgy döntöttem, felhagyok a profi labdarúgással.
Mennyi időt kíván eltölteni Veresegyházon?
Hosszú távra tervezek. Jó állapotban vagyok, nem fáj semmim, így amíg a csapat hasznára leszek és számítanak a játékomra, addig maradok. Nagyon megszerettem a csapattársaimat, a vezetőséget, öröm edzésre, illetve meccsre járni.
Nem tudom, feltűnt, illetve belegondolt-e, de egykori társulatai valahogy mindvégig a gödör szélén táncoltak, aztán vagy megkapaszkodtak, vagy nem. Az NB II-es Csákvár és az NB III-as Vác végül elkerülte a kiesést, az MTK azonban kizuhant az élvonalból, nem szólva a másodosztálytól búcsúzó Budaörsről. Másnak bagatell, önnek aligha, lévén utóbbi két klubnál több mint egy évtizedet töltött. Hitte volna a 2021/2022-es szezon kezdetekor, hogy mindez megtörténhet?
Azt gondoltam, hogy a Csákvár, illetve a Vác is kivívja a bennmaradást. Mióta eljöttem Csákvárról, teljesen kicserélődött a csapat, mondhatni, új szelek fújnak. Szurkoltam a váciaknak és Csank mesternek, hogy jövőre is NB III-as bajnokságban szerepeljenek. Az MTK kiesése nem lepett meg, évek óta ingáznak az első két osztály között. Ott nevelkedtem, végigjártam a ranglétrát, de az NB I-es bemutatkozás nem adatott meg. Az összes volt csapattársam és barátom más-más klubban játszik, így sok kötődésem nem maradt az egyesület felé. Más a helyzet a Budaörssel. Még mindig rossz belegondolni, hogy kiestek. Nagyon szép éveket töltöttem el náluk, rengeteg barátot szereztem, nagyon jó játékosokkal játszhattam együtt. Nagyon szurkolok, hogy minél hamarabb jussanak vissza!
